Temészetesen elméleti a címbeli kérdés, hiszen az ökolábnyom-számítás módszertanát csak az 1990-es években dolgozták ki (Wackernagel &Rees, 1996.), ám későbbi visszaszímítások és globális modellek alapján egészen jól megbecsülhető, hogy 1956-ban mekkora lehetett a Földön élők közös ökolábnyoma.
A Globális Ökológiai Lábnyom Hálózat (Global Footprint Network, GFN) visszaszámított adatai alapján 1950 körül kb. 0,6-0,7 bolygónyi volt az emberiség teljes ökolábnyoma, míg kb. tíz évvel később, az 1960-as években már 0,9 bolygónyi, tehát akkoriban még mindig takarékos és fenntartható módon létezett az emberiség. Az ökológai túllövés (overshoot) csak 1970 körül kezdődött el, a fogyasztás ekkortól kezdte meghaladni először a Föld éves biológiai regenerációs képességét.
Bár az emberiség az 1950-es évek közepén még a Föld eltartóképességén belül élt, de már viszonylag gyorsan közeledett a fenntarthatósági határhoz. Akkoriban a vilég népessége 2,8 millárd ember volt, így az egy főre jutó ökolábnyom kb. 1,3-1,5 globális hektár/fő volt A Föld biokapacitása kb. 2,4 globális hektár/fő körül alakult. Azaz 1956 tájékán még mintegy 40 %-os „ökológiai tartalékkal” rendelkeztünk.
Minek köszönhettük ezt?
- kevesebb fosszilis energiát használtunk
- kisebb volt az ipari termelés és természetesen a fogyasztás is
- az élelmiszerellátási lánc lokális volt
- az urbanizációs szint jóval alacsonyabb
- így a közlekedésből eredő károsanyag kibocsátás is jóval alacsonyabb szinten volt.
Ehhez képest az 50-es évek óta olyan mértékben fogyasztottuk a bolygónkat, hogy jelenleg 1,7- 1,75 földnyi erőforrást használunk el és ez az arány évente növekszik. 2025-ben az ún. Globális Túllövés Napja (Earth Overshoot Day) július legvégén következett be.
