Az idei, szeptember 26-27-én  megrendezett Kutatók Éjszakáján, a budapesti helyszínek számos érdekes eseménye között is unikális volt az immár 34. Országos Tudományos és Innovációs Olimpia (OTIO) legjobb diákprojektjeinek hagyományos bemutatója, amelynek ismét az Ericsson Ház hatalmas földszinti aulája adott otthont.  Cikkünkben a környezeti és fenntarthatósági projektek néhány ötletgazdáját szólaltatjuk meg, meg megmutassuk, milyen zöld kérdések és problémák foglalkoztatják a Z-generációt.

   A 2024/2025-ös pályázati szakaszban számos olyan projektet találni a palettán, amely kifejezetten környezeti szempontokkal közelít meg egyes kihívásokat és igényeket. A nyertes projektek közül végül a daganatos őssejtkutatás területén kísérletező Szokolai Lili, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanulója képviselte a hazai fiatal innovátorokat 2025 szeptemberében Rigában, s nyert harmadik díjat az Európai Fiatal Tudósok versenyén. De nézzük is, kik választották közülük a fenntarthatóság, a környezetvédelem területét a projektjükhöz?

   László Dezső Levente és Kovács Benedek, a budapesti BMSZC Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Technikum korábbi tanulói például harmadik éve, immár egyetemistaként fejlesztenek egy speciális komposztkazánt. Céljuk egy mobil, telepíthető, érzékelőkkel és szabályozással, közüzemi csatlakozási lehetőséggel rendelkező, konténer típusú egység létrehozása. A tervezett üzleti stratégia velejárója az a szolgáltatás is, amely biztosítja a fent leírt „blokk” stabil összetételű komposztkeverékkel történő ellátását.

      (A két fiatal fejlesztő, valamint a kazán.)

-A mi komposztkazánunkban a legnagyobb újítást a modern informatika hozta: a rendszer szíve egy ESP32 Arduino alaplap, amely lényegében az irányító agy, valamint egy szerver, amely fogadja és feldolgozza az adatokat – mesélik a fiatalok a ZIP Magazinnak. – Ennek köszönhetően számos hőérzékelő szenzort tudtunk elhelyezni a komposzt-testben. Ezek révén pontosan mérhetők a hőváltozási folyamatok, hőtérképek és grafikonok készíthetők, így valós időben követhető, hogy éppen melyik fázisban tart a komposztálódás.

   Mint hozzáteszik: az előző prototípust a technikumban hagyták, hogy az utánuk jövők, a környezettudományok iránt érdeklődő diákok kísérletezhessenek vele, és testközelből láthassák, milyen pozitív hatása lehet az öntevékeny kutatói körök munkájának, s hogy középiskolai szinten is milyen jelentős eredményeket lehet elérni ezekkel. A következő prototípus fejlesztésével a hatékonyabb működés, a nagyobb hőtermelés és a jobb hőkinyerés területén szeretnének kísérletezni.

   Százvai Dóra a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégiuma diákjaként igen érdekes kihívással foglalkozik: a globális élelmiszerproblémára adott válaszként a körforgásos gazdálkodásban termelt mikroalga, mint alternatív fehérjeforrás elterjesztését tűzte ki célul.

Százvai Dóra

– Kiskori vágyam, hogy egy napon majd állatorvos lehessek, ezért tapasztalatszerzés céljából önkénteskedtem egy farmon, ekkor még csak olvastam az alga biomassza táplálékkiegészítőként lehetséges használatáról. Szerencsére a gimnáziumomban már évek óta lehetőség van saját kutatás végzésére a Debreceni Egyetemmel közösen. Így biológia tanáraim, dr. Koncz Gábor és dr. Konczné dr. Jámbrik Katalin segítségével ismerkedtem meg témavezetőmmel, dr. Bákonyi Nóra docenssel, a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Alkalmazott Növénybiológia Intézet oktatójával, aki többek között mikroalgákkal is foglalkozik. Ekkor kezdődött a kutatás, ami azóta sokszínűsége és alkalmazhatósági lehetőségei miatt nagyon megfogott.

   Dóra idén augusztusban hazánkat képviselhette a Stockholmi Ifjúsági Víz Díj döntőjén Svédországban, ahol nagy érdeklődés fogadta. Célja a kutatás folytatása, a mikroalga biomasszának az élelmiszeriparban alkalmazhatósága.

-Szerintem a mikroalgák fényes jövő előtt állnak hiszen a csökkenő termőföldek rákényszerítik az emberiséget az új alternatívák használatára. Ha pedig ez megvalósítható a körforgásos gazdálkodás szemléletében akkor a folyamat melléktermékeit is eredményesen újrahasznosíthatjuk, teljes mértékben kihasználva a rendelkezésünkre álló anyagokat.

   Vis Aquae néven egy vízierővel meghajtott víztisztító termékcsaládot fejlesztett a Piarista Gimnázium két diákja, a testvérpár Pribenszky Gellért és Pribenszky Gergely. Mint az OTIO honlapján összefoglalják a projektet, ők olyan platformot hoztak létre, melyben az áramló víz energiája az áthaladó víz csírátlanítására fordítódik, azáltal, hogy az áramlás útjába integrált mini turbinákban megtermelt elektromos áram UV-C LED-eket hoz működésbe. Az UVC maradványanyag- és mellékhatás mentes, teljesen „zöld” eljárás mikroorganizmusok elölésére. Újdonságtartalma és egyedisége abban rejlik, hogy nincs szükség hálózati áramra vagy akkumulátorra, az áramló víz önmagában megoldja a saját csírátlanításához elegendő energia megtermelését.

Balra Gellért, jobbra Gergely (Fotó: Pribenszky Csaba)

– Első körben nem a víztisztítás volt a fókuszunk, hanem azzal kezdtünk el foglalkozni, hogy miként lehetne a tetőkről az ereszcsatornákban lezúduló esővíz energiáját felhasználni áramtermelésre. A tavalyi OTIO döntőjébe ez a gondolat és az ebből fakadó fejlesztésünk, az ereszcsatornába integrálható generátor juttatott el. Idén, már tudatosan arra fókuszáltunk, hogy az esővíz / áramló víz által megtermelt energiát valami igazán hasznos alkalmazásba “csatornázzuk”. Itt merült fel a vízben előforduló patagén csírák elpusztítása a víz UVC fénnyel történő besugárzásával -magyarázzák a fiúk az eljárást, amely fejlődő országok csapvizének csírátlanítására pont olyan alkalmas lehet, mint hazai túrázók iható vízzel ellátására.

– Az ötletgazdák mi vagyunk, a koncepciót, alkalmazásokat mi találtuk ki, mi olvastunk utána a fizikájának és biológiájának és mi határoztuk meg az alapvető irányokat. A konkrét kivitelezésben, az irodalmi adatok összefoglalásában, a pontos számításokban viszont kértünk és kaptunk mentorációt, segítséget. Ilyen értelemben csapattag volt a Budapesti Piarista Gimnáziumból a fizikatanárunk, Bottka Benedek, egy ismerős mérnök, illetve édesapánk.

   Projektjük tovább gyűrűzik az OTIO keretein – jelenleg elkötelezetten dolgoznak a prototípusok továbbfejlesztésén. Nagy esetszámú kórházi vizsgálatot terveznek, akkreditált laboratóriumi háttérrel, de már ipari partnerekkel és potenciális befektetőkkel is beszélgetnek, s ami a távolabbi jövőt illeti, alakítják, formálják a termékcsalád elemeit.

-Azt gondoljuk, hogy a fejlesztéseink továbbvitelével megoldást adhatunk olyan problémákra is, melyek pl .a nyári kórházi, illetve a Veszprém megyei fertőzéseket okozták.

   A Nyíregyházi SZC Bánki Donát Műszaki Technikum és Kollégium diákjai, Sztrunga Iván és Fazekas Marcell „PeltDesalt” nevű projektjükkel, egy korszerű, a piezoelektromos kavitáció és a Peltier-alapú kondenzáció ötvözésével sótalanított, tiszta ivóvizet előállító víztisztító rendszerrel inkább csak egy eddig nem alkalmazott eljárást akartak a fókuszba állítani, valós igényre válaszolni és – ahogy fogalmaznak – valami közhasznút előállítani.

   Nagyon is konkrét további elképzelései vannak viszont az EcoEtch-csel a két ötletgazdának, akik egy helyi, iskolákat összekötő projektben működtek együtt.    Az Eco Etch projektben a pályázók a nyomtatott áramkörök iskolai gyártásának környezettudatos megvalósítását tűzték ki célul. A

-Nyomtatott áramkörökkel dolgozom már kilencedik osztály óta – meséli a 13-dik évfolyamos Breznyán Gábor, a Kecskeméti SzC Kandó Kálmán Technikum diákja.

Breznyán Gábor és Bencze Lili

– Már kilencedikben is feltűnt, hogy az áramörök savmaratásáról nem igazán van a világhálón elérhető pontos szakirodalom – mondja a most 13-dik évfolyamos Breznyán Gábor, a Kecskeméti SzC Kandó Kálmán Technikum diákja. -A folyamatot is szerettem volna fejleszteni; elkezdtem kutatni és kísérletezni, ami anyag éppen adódott, kipróbáltam. Formát az eljárás a második OTIO-s pályázatomnál öltött (erről 2024 októberében beszámoltunk az akkori Kutatók Éjszakájáról szóló tudósításunkban).

A projekt kezdetben hiányzó kémiai ismereti oldalát végül a nyíregyházi református gimnázium egyik diákja, Bencze Lili támogatta meg. Az ötletgazdák egyébként az idei Kutatók Éjszakája után tervezik a fejlesztés tantermi felhasználását.

(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2025. októberi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)