Vegyesek az eredmények, Európában meglehetősen egyenetlen az előrehaladás a biohulladék gyűjtése terén, írja a Waste Management World.
Pedig az EU tagállamainak közel meg kell duplázniuk a biohulladék-újrahasznosítás mértékét ahhoz, hogy teljesítsék a 2035-ös települési szilárd hulladékra (TSW) vonatkozó célokat, és évente további 40 millió tonnát kell feldolgozniuk. Azonban az 2024 óta érvényben lévő kötelező gyűjtési szabályok ellenére sok ország lemarad – és persze vannak élenjárók: ilyen például Olaszország, amely jó példákkal mutatja meg, mit lehet elérni e területen, ha megvan a helyes megközelítés.
Az EU-nak merész terve van: tagállamainak 2035-re el kellene érniük a 65%-os települési szilárd hulladék (TSW) újrahasznosítási arányt. Mivel az említett szilárd hulladék akár 50%-a is szerves lehet, ebben rejlik a legnagyobb előny. Ennek tudatában az Európai Bizottság a Hulladék Keretirányelvében is előírja a szelektív biohulladék-gyűjtést, amely 2024 óta kötelező (Magyarországon is – a szerk.). A következő lépés 2027-ben várható: két év múlva január 1-jétől csak a szelektíven gyűjtött és biológiailag kezelt biohulladék számít bele az újrahasznosítási célokba, így az MBT-t csak a vegyes/válogatatlan TSZH előkezelési lehetőségének tekintik. A cél az, hogy a TSZH legfeljebb 10%-a hulladéklerakóba kerüljön.
Azonban közel két évvel a gyűjtési kötelezettség hatályba lépése után a végrehajtás továbbra is egyenetlen a tagállamok között. „Több ország is lemaradt a biohulladék szelektív gyűjtési rendszereinek létrehozásában” – mondja Stefanie Siebert, az Európai Komposzthálózat (ECN) ügyvezető igazgatója. „Néhány tagállam megpróbálja bevezetni az otthoni komposztálást, hogy elkerülje a biohulladék szelektív gyűjtési rendszereinek létrehozását.” Ez a gyakorlat azonban nem működhet sűrűn lakott településeken – mondja Marco Ricci, az Olasz Komposztáló és Biogáz Szövetség (CIC) vezető szakértője és az ISWA Hulladék Biológiai Kezelés Munkacsoportjának alelnöke.
A gyűjtés azonban csak az első akadály. Ágazati szakértők szerint a hulladékkezelési kapacitás bővítése továbbra is nagyon lassú lesz. A zárt rendszerű létesítmények magas költségei jelentős akadályt jelentenek – főképp azért, mert a maradékhulladék-kezelési módszerek továbbra is önkéntesek, nem pedig kötelezőek.
A széles körű kihívások ellenére azért van példaország is: Olaszország például minta a sikeres megvalósításra. Az ország 2022-ben, két évvel az uniós határidő előtt kötelezővé tette a szelektív biohulladék-gyűjtést. 2024-ben becslések szerint a lakosság több mint 92 százaléka csatlakozott valamilyen élelmiszer-hulladékgyűjtési programhoz.
Olaszország átalakulása közel 15 évvel ezelőtt kezdődött, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve mind a komposzt, mind a biometán visszanyerésére. Fő trend a meglévő biogáz- és komposztálóüzemek korszerűsítése a komposzt mellett biometán előállítására. Ez a biometán közvetlenül üzemanyagként használható, vagy betáplálható a nemzeti gázhálózatba, ami jelentős további bevételi forrásokat generál. Olaszország továbbá úttörő szerepet játszott a biológiailag lebomló és komposztálható csomagolások biohulladék melletti kezelésében is. A tanúsított komposztálható csomagolások (Megjegyzés: az UNI EN13432 szabvány szerint) biohulladékkal együtt történő gyűjtése már több mint öt éve bevett gyakorlat – és több mint egy évtizede, ha figyelembe vesszük a bevásárlótáskákat, amelyeket újrahasznosított konténeres zacskókként használnak, amelyek az olasz EPR-rendszerek szerint csomagolásnak minősülnek. Olaszország ezen kívül létrehozta az első kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) rendszert a komposztálható műanyagok számára – ezt Biorepack néven ismerik.
