2026-ra az Európai Unió műanyag-újrahasznosítása strukturális problémákkal néz szembe. A műanyaghulladékok mennyisége továbbra is magas, az újrahasznosítási arányok javulása viszont megszűnt, és az újrahasznosító ipar egyes részei azért küzdenek, hogy gazdaságilag életképesek maradjanak. Minderről a WastePaperTrade közöl cikket.

Minden eu-s állampolgár évente körülbelül 35 kilogramm műanyag csomagolási hulladékot termel, de ennek az anyagnak csak körülbelül 40–42%-át hasznosítják újra. Bár ez előrelépést jelent egy évtizeddel ezelőtti helyzethez képest, a javulás lassú, és sok országban az újrahasznosítási arányok jóval az uniós célok alatt maradnak. Jelenleg csak a tagállamok kis része halad a 2030-ra kitűzött 55%-os műanyag csomagolás-újrahasznosítási cél elérésének útján.

Ugyanakkor az európai újrahasznosítási kapacitás 2026-ra nyomás alá került. Az újrahasznosítók magas üzemeltetési költségekkel és az újrahasznosított műanyag iránti gyenge kereslettel szembesülnek, főképp, ha a szűz műanyag olcsóbb és minőségben állandóbb. Az eredmény? Egyes újrahasznosító üzemek csökkentették a termelést vagy egyenesen bezártak, ami viszont a helyi közösségeket, önkormányzatokat hozza nehéz helyzetbe, mert ilyenkor új értékesítési pontokat kell keresni a válogatott műanyaghulladéknak.

A 2026-os eu-s szakpolitikai változások várhatóan még tovább fogják növelni ezt a nyomást. Augusztusban új uniós csomagolási szabályok lépnek életbe, amelyek szigorúbb követelményeket támasztanak a csomagolástervezéssel és a hulladékcsökkentéssel kapcsolatban. Az év későbbi szakaszában pedig tervezetten betiltják a műanyaghulladék nem OECD-országokba történő exportját.

Ezek az intézkedések természetesen a környezeti eredmények javítását célozzák, de egyben azt is jelentik, hogy több műanyaghulladékot kell majd kezelni Európa már meglévő újrahasznosítási és visszanyerési rendszerein belül.

Hol van  mindeközben a kereslet? Az újrahasznosítás ugyanis csak akkor működik, ha a gyártók következetesen újrahasznosított műanyagot használnak fel az új termékekben. Stabil végpiacok nélkül a több műanyag gyűjtése nem vezet automatikusan több újrahasznosításhoz, és az eladhatatlan anyagokat gyakran inkább a hulladékégetésbe irányítják.

‍Nos, e téren a 2026-os műanyag-újrahasznosítási probléma rendszerszintűnek mondható: az újrahasznosított műanyagok iránt ugyan nagyobb a kereslet, ám az egyszerűbb és újrahasznosíthatóbb csomagolástervezés, valamint a megfelelő hazai feldolgozókapacitás nélkül a magasabb célok önmagukban valószínűleg nem eredményezik a körforgásos gazdaság céljainak érdemi erősödését.