A fenti címmel olvasható véleménycikk az Ajokérdés bloggerének tollából, szélenergia és hazai fejlesztések témakörben. Zöld mentőöv vagy egy újabb globális függőségi lánc végpontja? Miközben a média a hazai szélerőmű-tilalom feloldását és a tiszta energia diadalát ünnepli, a színfalak mögött kőkemény geopolitikai és pénzügyi osztozkodás zajlik. Itt az ideje, hogy túllépjünk a felszínes PR-paneleken, és megnézzük, hogyan láncolja magához a magyar energiahálózatot a nyugati technológia, a kínai nyersanyag-monopólium és a nemzetközi hitelrendszer. Mindezen megállapításokat annak tükrében teszi a szerző, hogy a kormány döntése alapján 2030-ig 4000 megawattra növelik a hazai szélerőművi kapacitást.

A nagyon jól követhető cikk megállapításai között szerepelnek az előnyök és hátrányok, a technológiai függőségi láncok, a hardver, a mérnöki monopolhelyzet, valamint a nyersanyagcsapda kérdése is. Utóbbival kapcsolatosan megjegyzi például az alábbiakat:

• Kínai dominancia: Az új generációs, hatékony turbinák állandó mágneseihez ritkaföldfémek (pl. neodímium, diszprózium) kellenek. Ezek bányászatát és feldolgozását Kína ellenőrzi.
• Kettős szorítás: Miközben a készterméket és a szoftvert Nyugatról vesszük, a gyártáshoz szükséges alapanyagok Keletről származnak. Bármelyik geopolitikai tengely sérül, az ellátás leáll.
• Alapanyagéhség: A hatalmas talpazatokhoz és tornyokhoz szükséges acél- és betonmennyiség a globális árupiacok áringadozásának teszi ki a beruházást.

A cikk nagy előnye, hogy részletesen kitér a finanszírozás minden részletére, és hosszasan foglalkozik az egyes alkatrészek életciklus-elemzésével is. 

Az írás további megállapításait érdemes elolvasni ITT.