Olaszország négy évvel ezelőtt kötelezővé tette a biohulladékok szelektív gyűjtését, és létrehozta Európa első, a komposztálható csomagolásokra vonatkozó EPR-rendszerét, írja a WMW. Az eredmény: évi ötmillió tonna újrahasznosított biohulladék, valamint egy hatékony válasz arra a kifogásra, hogy a bioműanyagok nem a szemétbe valók.
Mi az a bioműanyag? A válasz: Olyan műanyag, amely vagy bioalapú, vagy biológiailag lebontható, vagy mindkettő. Ám az idevágó anyagfajták lehetnek:
- bioalapúak, de nem biológiailag lebonthatók;
- bioalapúak és biológiailag lebonthatók;
- valamint fosszilis alapúak, de biológiailag lebonthatók. Ráadásul egyes bioplasztikák ipari komposztálási körülmények között komposztálhatók.
Ez megmagyarázhatja, miért kerülik sokan a hulladékgazdálkodók az ilyen anyagok kezelését- különösen a biohulladék-áramban. Nehéz kezelni, rontja a komposzt minőségét, szennyezi a komposztot, egyszerűen túl bonyolult – ezek azok az okok, amelyeket a kommunális hulladékgazdálkodási szolgáltatók említenek arra a felvetésre, miért nem akarnak bioműanyagot látni a biohulladék-áramban. Carmine Pagnozzi szerint ez egy gyenge kifogás. Ő a Biorepack ügyvezető igazgatója, amely az olasz nemzeti konzorcium a komposztálható bioplasztik csomagolások újrahasznosítására.
Olaszország egyébként Európa példaképe a biohulladékok kezelése terén. Az ország 2022-ben, két évvel az uniós határidő előtt kötelezővé tette a biohulladékok szelektív gyűjtését, és kialakított egy kiforrott, szinte országos lefedettségű, háztól házig történő élelmiszer- és kerti hulladékgyűjtési rendszert. Ezt követte a Biorepack.
A 2018-ban létrehozott és 2021 óta működő EPR-rendszer „az EN 13432 európai szabványnak megfelelő, tanúsított komposztálható bioműanyag csomagolások életciklusának végét kezeli, amelyeket a települési biohulladék-áramláson keresztül gyűjtenek be” – magyarázza Pagnozzi. A Biorepack mindenkit bevon a rendszerbe: a biopolimer- és csomagolóanyag-gyártókat, a komposztálható műanyag csomagolások felhasználóit/forgalmazóit, valamint a komposztálható műanyag csomagolások újrahasznosítóit. „A biopolimerek és a komposztálható műanyag csomagolások gyártói jogilag kötelesek csatlakozni konzorciumunkhoz. A díj kizárólag az EN 13432 szabvány szerint tanúsított komposztálható műanyag csomagolásokra vonatkozik” – mondja Pagnozzi, hozzátéve, hogy a konzorcium a bioplasztik-ágazat számára a „kör bezárását” jelenti.
„A komposztálható bioműanyagok fejlesztésének köszönhetően – amelyeket kezdettől fogva a biohulladék-gyűjtés növelésének eszközeként fogalmaztak meg – Olaszország igazi európai éllovasnak számít. Az ország évente 5 millió tonna biohulladékot gyűjt be és dolgoz fel, ami a teljes szelektív hulladékgyűjtés 41,2%-át teszi ki.
A bioplasztik-gyártók gyakran szembesülnek termékeikkel kapcsolatos szkepticizmussal. „Megértem a hulladékgazdálkodók és az újrahasznosítók aggályait. Ezek az ágazatok már így is nyomás alatt állnak, és az anyagok, a válogatási rendszerek vagy a feldolgozási útvonalak bármilyen változása további költségeket és működési bizonytalanságot okozhat” – mondja Lorenza Romanese, az European Bioplastics (EUBP) főtitkára. „A komposztálható csomagolás nem egyszerűen „mindennapi gyakorlat”: megfelelő gyűjtési, válogatási és feldolgozási láncot igényel, és egyes esetekben az infrastruktúra vagy a stratégia kiigazítását is.”
Emellett azt is szorgalmazza, hogy ne egyszerűen cseréljük le az összes műanyagot bioműanyagra, hanem alaposan vizsgáljuk meg az alkalmazási területeket. „Felelősségünk – és egyben lehetőségünk is –, hogy szelektívek legyünk” – mondja Romanese. „A komposztálható csomagolás akkor értelmes, ha segíti a rendszert: ha támogatja a szerves hulladék gyűjtését, ha az élelmiszer-szennyeződés miatt a mechanikus újrahasznosítás kivitelezhetetlen vagy hatástalan, vagy ha a csomagolást természetes úton, a biohulladékkal együtt ártalmatlanítják” – érvel. „Ha egy termék tiszta, újrahasznosítható, újrafelhasználható, vagy valószínű, hogy a rossz hulladékáramba kerül, akkor őszintének kell lennünk: a komposztálhatóság valószínűleg nem a megfelelő megoldás. A cél nem az lehet, hogy mindent komposztálhatóvá tegyünk, hanem hogy a komposztálhatóságot ott alkalmazzuk, ahol valódi környezeti és működési értéket teremt.”
