Az Egyesült Államok északkeleti régiójában rohamosan szűkülő hulladéklerakó-kapacitások miatt a vezető hulladékgazdálkodási vállalatok egyre nagyobb összegeket fektetnek be a vasúti infrastruktúrába, hogy több száz mérfölddel távolabbi lerakókba juttassák el a szemetet, írja a WasteDive. A szövetségi államok közötti kapacitásokért folyó verseny várhatóan tovább éleződik, miközben a helyi hatóságok és a lakosság egyre határozottabban ellenzik a meglévő északkeleti lerakók bővítését.
A helyzet sürgető voltát jól mutatják a Northeast Waste Management Officials’ Association adatai: a régióban 2024-ben keletkezett 33,56 millió tonna hulladék mintegy 23%-a olyan telepekre került, amelyek öt éven belül végleg bezárnak. Ezen felül már abban az évben is további 12 millió tonna hulladékot kényszerültek kiszállítani a régióból. A hulladékgazdálkodási cégek így kénytelenek a több száz kilométerre lévő pennsylvaniai, ohiói, virginia-i vagy akár alabamai lerakókapacitásokra támaszkodni a kieső helyi lehetőségek pótlására.
A WM (Waste Management) operatív igazgatója, Tara Hemmer rámutatott, hogy a szektor évtizedek óta keresi a megoldást az északkeleti kapacitáshiányra, és a vasúti logisztika mentőövet jelent a hatalmas volumeneket kezelő nagyvállalatoknak. Hemmer ugyanakkor hangsúlyozta: a távolsági szállítás komoly mérnöki és logisztikai feladvány, hiszen az átrakóállomások és a távoli lerakók hálózatát összehangolni, valamint az „utolsó mérföldes” fuvarozást menedzselni idővel egyre összetettebbé válik.
A vasúti hulladékszállítás koncepciója önmagában nem új, a csendes-óceáni északnyugati régióban például a kommunális szilárd hulladék mintegy harmadát már negyed évszázada vonatokkal mozgatják – erősítette meg a Waste Connections vezérigazgatója, Ron Mittelstaedt. Az északkeleti krízis elmélyülése miatt azonban a folyamat felgyorsult: az elmúlt évtizedben a legnagyobb szereplők – köztük a Waste Connections, a Republic Services és a Casella Waste Systems – sorra vásárolták fel a vasúti csatlakozással bíró helyi átrakókat, megerősítve pozícióikat a hosszú távú anyagáramlások fenntartásában.