Még mindig úgy kezeljük kertjeinket, mintha a ’80-as években lennénk, a kerti hulladék kezelésével pedig lényegében zsákokba tömjük a jövőnket. Ezzel a felütéssel közöl posztot a Levegő Munkacsoport, amely az őszi avarbegyűjtés visszásságaira hívja fel így a figyelmet. Mint a civil szervezet munkatársai hangsúlyozzák, az önkormányzatok által biztosított zöldhulladék-begyűjtés közel sem szolgálja a körforgásos gazdaság érdekeit, sőt: lényegében éppen hogy ellentart annak.
Zsákokba tömjük a talaj szerkezetességét, vízháztartását, talajéletét javítani hivatott lombokat. Nem csak kertjeinkre, de a közparkokra is igaz, hogy az itt keletkezett lomb helyben kezelhető, komposztálható, majd az így nyert humuszos anyag visszateríthető az élőhelyre. De akkor sem történik nagy katasztrófa, ha a lomb egy része helyben marad, sőt – hangsúlyozza a Levegő Munkacsoport. Mint a poszt kommentelői megjegyzik, egy országos rossz gyakorlatról van szó, egyes településeken mminden közparkból minden évben eltávolítják az avart, és nem is juttatják vissza később komposzt formájában, így folyamatos tápanyag-deficitben vannak ezek a területek.
Hazánkban évente nagyságrendileg 250 000 – 350 000 tonna települési zöldhulladék és szerves hulladék kerül az engedéllyel rendelkező komposztáló üzemekbe (ehhez társul még ipari szerves hulladék és kezelt szennyvíziszap). A komposztálási folyamat során a párolgás, a szerves anyag lebomlása és a rostálás miatt a betáplált anyagnak mintegy 40–50%-a válik kész, kirostált komposzttá, ez évente mintegy 120 000 – 180 000 tonna kész komposztot jelent az ipari telepeken.
A lakossági, házi kertekben végzett komposztálás nem jelenik meg közvetlenül az ipari mérlegeken, de az országos hulladékgazdálkodási becslések szerint a háztartások évente további 100 000 – 150 000 tonna biohulladékot komposztálnak helyben.
