Hogyan éli meg, látja az idei esztendőt, és milyennek reméli 2017-et a hulladékos szakma? Egy piaci szereplő, a P. M. R. Kereskedelmi, Ipari és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatóját, Makó Balázst kérdeztük.
Ha minősíteni kellene az idei évet a hulladékgazdálkodással foglalkozó piaci cégek szemszögéből, mi lenne az a három jelző, amivel illetné? És miért azzal a hárommal?
Kimagasló, változatos, siralmas. Ezek a jelzők jutnak eszembe, ha a papír-, műanyag- vagy épp a vaspiac idei kereskedelmi viszonyaira gondolok. A papírhulladékok piacán tevékenykedő cégek jó évet zárnak, folyamatos kereslet mellett, az év derekán kimagasló árakon tudták a csomagolási vagy akár a nyomdai papírhulladékokat is értékesíteni. Persze nincs rá garancia, hogy a 2017-es év is ilyen kedvezően alakul majd, de a piaci információk alapján bizakodóak lehetünk. Az előkezelt műanyaghulladékok idei értékesítési viszonyai változatos képet mutatnak, és nem csak attól függően, hogy éppen melyik hulladékfrakcióról beszélünk. Nyilván az olaj világpiaci ára és a távol-keleti időszakos, kiszámíthatatlan elszívó hatások is hozzájárulnak a másodlagos műanyag alapanyagok árának gyakori változásához, de ezt lassan már megszokjuk. A vaspiac szereplőinek viszont az idén is nehéz évük volt. Ha egy régi vágású MÉH-telep üzemeltetője nem áll több lábon vagy nem rendelkezik komoly tartalékokkal, igen nehéz, akár a fennmaradását is veszélyeztető helyzetbe kerülhetett idén.
Mi volt a legnehezebb a cégek számára az idén? Akár jogszabályi, akár intézményi, akár kereslet-kínálati, akár ármozgási, akár egyéb piaci okokról van szó.
A bizonytalanságot, a folyamatos változást tartom a legnagyobb problémának. Nem a piaci mozgások, a kereslet-kínálat ingadozása jelenti a szakma számára a legnagyobb problémát. Nyilván a vashulladék-piacon megfigyelhető kiszámíthatatlan változások nagyon sok kisvállalkozás létét fenyegetik, de ez a szektor túlélt már több ilyen időszakot és túl is fog még a jövőben. Az állam nem feltétlenül megfontolt lépései, ezek nem kiszámítható következményei viszont sokkal nagyobb kárt okoznak, mint azt első látásra gondolnánk. Egyrészt a hazai jogszabályi háttér folyamatosan változik – mielőtt fellélegezhetnénk, máris új rendszert kell a magunkévá tennünk, új engedélyeket kell kérni. Az is megfigyelhető az utóbbi években, hogy az egyik hárombetűs állami szervezetet váltja a másik hárombetűst, nekünk pedig persze alkalmazkodni kell mindegyik rendszerhez. Rengeteg energiát von el a vállalkozásoktól a változások nyomon követése, a szakmai érdekképviselet szerepe ezzel párhuzamosan felértékelődik.
És milyen pozitív változások voltak az idén?
Az érdek-képviseleti munkát emelném ki, ebben sokat sikerült előrelépni az elmúlt időszakban. A Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége pont ebben a bizonytalan hátterű időszakban alakított ki több minisztériummal is jól működő kapcsolatot, a szövetség vezetésének sikerült elérni, hogy a korábbiakhoz képest talán jobban figyelembe veszik a véleményünket. Ezt a munkát azonban soha nem lehet befejezni, folyamatosan azon kell munkálkodni, hogy a bennünket érintő törvényi változásokba ténylegesen legyen beleszólásunk, ne egy állami hivatal íróasztala mögül érkezzen egy-egy elképesztő, a való világgal köszönő viszonyban sem álló gondolat, amely aztán akár évekre is visszavetheti a magyar hulladékgazdálkodás fejlődését.
A piaci viszonyok olyanok, amilyenek, azokra borzasztó nagy ráhatásunk nincs, éppen ezért legalább a működéshez szükséges hátteret nem szabad túlbonyolítani.
Milyen kitörési pontokat lát a cégek számára rövid-, illetve középtávon? Egyáltalán, lát kitörési pontokat?
A komplex hulladékgazdálkodás térnyerésében hiszek, azt gondolom, azoknak a cégeknek igen nehéz lesz hosszú távon fennmaradniuk, amelyek csak egy-két hulladékáram kezelését tudják megoldani a partnereik számára. Egy klasszikus gyűjtő-kezelő cég vezetőjeként azt tapasztalom, hogy csak úgy tudunk új piacokat nyerni, ha egyre több hulladékfrakció esetén nyújtunk megfelelő szolgáltatást a hulladéktermelőknek, a kisebb gyűjtőknek-kezelőknek. Akár tetszik, akár nem, mindenevőkké kell válnunk, a finnyáskodás már az a luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. Lehet, hogy a veszélyes hulladékok kezelése nem a kedvenc területem, de foglalkoznia kell vele a P.M.R. Kft.-nek is. Ezen kívül egy hulladékkezeléssel foglalkozó cég ma már csupán a klasszikus hulladékkezelési tevékenységgel vagy nagykereskedelemmel nehezen tud növekedést felmutatni, a hozzáadott érték növelése, a hasznosítási piramisban lévő helyünk újrapozícionálása elengedhetetlen.
Nemzetközi – európai uniós – összehasonlításban mennyire könnyített vagy éppen nehezített pályán mozognak a hazai hulladékos cégek?
A nagyság átkáról nyilván nem beszélhetünk, igazán komoly nemzetközi piaci tényezőt nagyon kevés magyar cég jelent az európai piacon. Ugyanakkor nem lehetetlen a boldogulás, nyilván ehhez megfelelő színvonalon kell szolgáltatni, vagy akár terméket gyártani. Vannak már jó példák, nemcsak külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkező magyar vállalatokra, hanem magántulajdonú KKV-kre is, azonban mindennél fontosabb, hogy támogatást kapjanak a fejlesztésben gondolkodó kezelők, feldolgozók. A kiszámíthatatlan piaci viszonyok között a jogszabályoknak segíteniük kellene a munkánkat, a tevékenységünkkel együtt járó aktatologatásnak drasztikusan csökkennie kellene, de ennek mértéke sajnos inkább egyre nő. Ebben a tekintetben mindenképpen hátrányban vagyunk az EU-tagországok jó részéhez képest, nem tudunk arra összpontosítani – főleg a kisvállalkozások –, amire igazán kellene: a termelésre, a kereskedelemre.
Mit vár a jövő évtől? Lecsillapodik a változási láz, és megnyugszik a hulladékos szakma, vagy még lesznek az ideihez hasonló komoly változások, amelyekhez a cégeknek alkalmazkodniuk kell?
Bízom benne, hogy az NHKV Zrt. és az OKTF–NHI kialakítják az év elején azt a struktúrát és szabályrendszert, aminek eredményeként a 2017-es év végre már arról szólhatna, amiről kellene, azaz, hogy a hulladékgazdálkodási szektor nem máról holnapra él, és energiáinak jelentős része nem adatszolgáltatások tömkelegére fordítódik, hanem igazi piaci körülmények között, magas színvonalú hulladékkezelést tud felmutatni. Még ha állandóan változó globális kereslet-kínálati viszonyok között is, de legalább arra tudnánk egymást a napi versenyben inspirálni, hogy még több hozzáadott értékkel, még magasabb feldolgozottsági szintet érjünk el, és az európai piacokon is megállják a helyüket a hulladékból készült termékeink. Ebben látom a jövőt, és természetesen bizakodó vagyok; ha nem az lennék, nem lenne értelme a nap nap utáni küzdésnek.
További hírek a kategóriából
