Budapesten valamikor 1980 körül lehetett utoljára jó városi fának lenni - írja friss közösségi oldalas bejegyzésében a budapesti főkertész. Bardóczi Sándor a posztban részletesen levezeti, hogy az elmúlt század során hogyan alakítottuk a budapesti zöldfelületet a magunk igényeihez ahelyett, hogy mi alkalmazkodtunk volna a főváros kialakult flórájához.
A második világháború, majd az újjáépítés és 56 után konszolidálódott annyira a helyzet, hogy pótolták az addigi világégés nyomait. Újrazöldítés kezdődött. Azok a fák lettek nagykorúak 1980-ra. Ezek a fák együtt tudtak élni az akkori közműhelyzettel: villany, víz, gáz, csatorna, tisztes távolságban közút, széles közműmentes zöldsáv. Maga volt ez a kánaán. Így utólag mindenképpen - jegyzi meg a főkertész.
Mint levezeti, a rendszerváltás a vízhálózat modernizálását, a további évtizedek modernizálódása a kábeltévé, majd a térfigyelő kamerarendszer egységeinek kiépítését hozta magával, amely mind a gyökérzetek kurtításával és a lombkoronák csonkolásával járt együtt.
A parkolás fejlesztése, majd a légkábelek föld alá telepítése további élőhelyeket vettek el a meglévő faállománytól.
-2020 van. A növényzet negyven évnyi megfontolt hallgatás után tiltakozni kezdett. Kidőléssel. Gyengültségi kórokozókkal. Mindazért, amit az elmúlt 30-40 évben műveltek vele a közmű és a közúti szabályok. Azaz mi. Nem lesz olcsó.
További hírek a kategóriából
