Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója november elején egy 33 oldalas nyilvános jelentésben részletezte a jelenlegi magyar hulladékgazdálkodási rendszer általa feltárt anomáliáit. A zöldombudsman a hazai szemétpolitika szinte minden elemével szemben komoly kritikákat fogalmazott meg. Megkérdeztük a szakembert, mit gondol az előzményekről és mire számít a közeljövőben az ágazatban?
- Az Ön jövő nemzedékek szószólójaként kiadott elvi állásfoglalása súlyos megállapításokat tartalmaz a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás problémáiról. A szűkebb szakmában tevékenykedők szerint ezek a problémák nem most keletkeztek, évek óta húzódnak – miért most érezte Ön fontosnak, hogy megszülessen ez az állásfoglalás?
-Az elmúlt években felszaporodtak a megkeresések, az állampolgári panaszok a hulladék közszolgáltatás kapcsán, sőt még közszolgáltatótól is érkezett ilyen igény. A végső lökést a Köztisztasági Egyesülés kérelme adta meg ez év nyár elején. Egyértelművé vált, hogy a szolgáltatások helyzete nem csupán hatékonysági vagy gazdasági kérdés – aminek vizsgálata nem a jogköröm -, hanem az alapjogokat is érintő, a környezethez való jogot, alkalmasint a közegészséget is érintő, veszélyeztető probléma. Ahhoz, hogy így az alapjogi érintettség pontosan kimutatható legyen, szükség volt a tapasztalatok és esetek összegyűjtésére. A legutolsó jelzés volt az, ami legjobban az egész rendszer tarthatatlanságára hívta fel a figyelmet és adott kellő okot arra, hogy ne eseti problémaként, hanem a problémák összességeként kezeljük az ügyet. Amúgy az előzetes panaszok jobbára egyéni érdeksérelmekre utaltak, amelyekből lassan bontakoztak ki az egészet érintő hibák. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jelenlegi rendszer felállítását megelőzően is több alapvető változás következett be, tehát „mozgó célra” kellett volna lőni, míg mára az alapok – ha nem is megnyugtató módon – stabilizálódni látszottak. Egy ilyen kritika megfogalmazásakor nem járhatunk el úgy, hogy véleményünk ne legyen minden szempontból megalapozott.
- Mit eredményez Ön szerint, hogy a hulladéktörvény a hatálybalépése óta kb. 400 pontban változott már?
- Semmilyen jogszabály nem válthatja be a kitűzött célt, ha folyamatosan változik, mert akkor a legjobb szándékú, jogkövető magatartást folytatni kívánó jogalanyok sem képesek helytállni. A változások kisebb része indokolható pl. az EU jog változásaival, vagy éppen a szükséges korrekciókkal, de ez nem igazolhatja egy hosszú távú működésre berendezkedő szisztéma – legalábbis ez lenne a feladat – nyugalmi helyzetének folyamatos elmozdítását. A szereplők nem képesek tervezni, nem tudják átlátni lépéseik következményeit, megmaradni úgy a jogszerűség talaján, hogy közben a feltételek változnak. Mintha a fociban a két félidő alatt többször módosulnának a les szabályai. És a változások e tekintetben legjobban éppen a települési hulladékgazdálkodást érintették, bár nem egy példáját láttam az elmúlt években az EU eredetű fogalmi rendszer megértési hiányosságainak is. A hulladékgazdálkodást nem szégyen gazdasági érdekű tevékenységnek felfogni, nincs abban semmi elvetendő, ha a szabálykövető vállalkozás még profitál is, ha ugyanakkor segít a környezeti problémák megoldásában. Az viszont nem várható el, hogy ráfizessen, legalábbis hosszú távon nem.
- Ön javaslatokat is megfogalmazott. Mit gondol, mennyi lesz ezeknek a foganatja?
-Nem vagyok jós, nem tudom, mit fogadnak meg abból, amit mondtunk, egyáltalában halló fülekre találunk-e. A kérdés szervezési, jogi megoldásokkal orvosolható, ha elhatározás van, akkor nem túl hosszú idő alatt. A lényeg az ellátás anyagi hátterének folyamatos biztosítása. Erre több megoldás is kínálkozik, a közöttük való választás nem az én kompetenciám. Mondok példákat. Ha marad az NHKV Zrt. akkor elsősorban neki is el kell látnia a kötelezettségeit, pl. a tervezést. Ha marad, akkor világossá kell tenni, mi a közjogi elem, amire hatósági eljárási szabályok és jogorvoslati jog vonatkozik. A közszolgáltatókat érdekeltté kell tenni, ha nem a beszedett díjból, akkor másként – pl. a szelektíven gyűjtött haszonanyag árában való részesedéssel, illetve a hiányzó bevételek folyamatos, kiszámítható pótlásával. Ehhez kellene a díjszámítást szabályozó jogi norma, ami nélkül valójában ma a rendszer nem is működhetne jogszerűen. Az sem elvetendő, hogy a közszolgáltató kapja vissza a számlázás jogát, így a folyamatos bevétel tervezhetően megjelenne nála. És az sem kizárt, hogy a tiszta rendszer, már amennyiben a központosított megoldásnál kívánunk maradni, akár a teljesen állami szolgáltatási rendszerig elmegy, mert akkor a finanszírozás nem állandó alku tárgya. Mindez tehát döntést igényel és feszes szervezési intézkedéseket, de semmiképpen sem tartható a mai felemás helyzet.
- A jövő nemzedékek szószólójaként elsősorban a mostani és jövendőbeli fiatalok problémái mellett állhat ki hatékonyan. Mi a véleménye arról, hogy az USA-ban fiatalok csoportja nem egyszer magát a szövetségi kormányokat pereli be egy-egy környezetvédelmi harcban? Hatásosak lehetnének Magyarországon hasonló jogi kezdeményezések – akár a hulladékgazdálkodás anomáliáinak felszámolását célozandó is?
- Ilyen perek szerte a világban folytak és folynak. A leghíresebb nem is amerikai, hanem Fülöp-szigeteki, a Minors Oposa-ügy, ahol az erdőirtások ellen pereskedtek évtizedekkel korábban, a gyermekek és a jövő nemzedék érdekében. Az EU bírósága mondta ki a Janacek-ügyben, hogy a légszennyezési elleni fellépés terveinek elkészítését az állampolgár megkövetelheti az államtól, mert közvetlenül érinti jogait, egészségi állapotát. Éppen a hulladékgazdálkodás kapcsán nehezen tudok ilyen ügyet elképzelni, mert mire a nem kellően hatékony rendszer akár alapjog-sértő mivoltára utalást elfogadná egy bíróság és a per lezajlana, évek telnének el. Ezek a perek hosszú távú, elvi jelentőségű kérdések miatt fontosak – pl. hogy befogadják-e egyáltalában a jövő nemzedék képviseletét. Szerintem itt is kellene ilyen eljárásokat indítani, de örömmel állapítom meg, hogy az Alkotmánybíróság újabb határozatai valóban ígéretesek, hiszen kimunkálják a jövő nemzedékek jogait és pl. az elővigyázatosság elvét is alkotmányos alapelvként fogadták el.
- A kormány sem az EU-ban, sem itthon nem kötelezi el magát markánsan az egyszer használatos műanyagok használatának visszaszorítása terén, holott a társadalomban elég jól megindult egy vonal az irányban, hogy az emberek minél kevesebb ilyen műanyagot, szatyrot, szívószálat, egyebet használjanak – tudatosan. Mit gondol erről a kettősségről?
- A műanyag néhány évtizede az emberiséget érintő áldásként jelent meg, ami lassan átokra fordul. Ez intő jel általában a környezeti problémákkal kapcsolatban. A látszólag okos, gazdaságos megoldásokról rendre igazolódik be azok káros vagy veszélyes mivolta. Az egyszer használatos műanyagok betiltása nem lehet olyan megterhelő lépés, ami – egyes szűk körű érdekektől eltekintve – a gazdaság számára jelentős megterhelést okozna. A kérdés radikálisabb megoldása azért is indokolt lenne, mert üzenne a jó szándékú polgároknak, anélkül, hogy nekik jelentős gondot okozna.
- Mennyire vagyunk lemaradásban az EU-s irányelvek teljesítésében?
- Magyarország sem sokkal rosszabb, mint sok más EU tag, sőt maga az Unió sem mindig veszi komolyan vállalt kötelezettségeit. Ez azonban nem mentesít minket a környezetvédelmi elvárásoknak való megfelelés alól, nem annyira az EU miatt, hanem saját lakosságunk és a már többször emlegetett jövő nemzedék érdekében. A leggyorsabb változások a légszennyezés terén indokoltak, mert az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2017-es értékelése szerint Magyarországon 14 000 ember idő előtti halálának okozója a légszennyezés, illetve 3 millió munkanap kiesésének kiváltója. Nálunk az egyik legrosszabb a levegő minősége. Itt indult és fog is indulni ilyen eljárás. Nem jobb az egyre sokasodó, kiemeltsége miatt gyorsított eljárások helyzete, amelyek jó példája a Csarna-völgy. Ez utóbbi ügyében szerencsére végül is azt a döntést hozta a természetvédelemért is felelős agrárminiszter, hogy megkímélve ezt az egyedülálló természeti tájat leállítja a Csarna-völgyi kisvasút építésének tervezését.
(Az interjú teljes terjedelmében a Zöld Ipar Magazin 2018. decemberi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
