A koncesszori alvállalkozók hulladékgazdálkodási tevékenységenkénti bontásban megállapított indokolt költségeinek ismerete alapvető lenne az alvállalkozók szolgáltatási díjainak meghatározásához. A Ht. 53/N. § (4) bekezdése értelmében a koncesszori alvállalkozók tárgyévre vonatkozó indokolt költségeinek mértékét – hulladékgazdálkodási tevékenységenkénti bontásban – valamint az önkormányzatok 30/C. § (2) bekezdése szerinti indokolt költségeinek mértékét a Hivatal elnöke, figyelemmel az (1) bekezdés szerinti rendeletre és a (2) bekezdés szerinti módszertani útmutatóra, a törvény végrehajtására a tárgyévet megelőző év szeptember 15. napjáig kiadott rendeletben állapítja meg.
A MEKH Szövetségünkhöz eljuttatott hivatalos álláspontja a hivatkozott törvényi rendelkezés végrehajtása tekintetében az, hogy a koncesszori alvállalkozók indokolt költségeit csupán összesítve kell megállapítaniuk. Ezzel szemben a Ht. 53/N. § (4) bekezdése nem rendelkezik arról, hogy az indokolt költségeket összesítve kell megállapítani; sőt ezen felül félreérthetetlenül rögzíti, hogy a koncesszori alvállalkozók tárgyévre vonatkozó indokolt költségeit „hulladékgazdálkodási tevékenységenkénti bontásban” kell rendeletben megállapítani.
Az EPR hatálya alá tartozó hulladék anyagáramokkal folytatott koncesszori alvállalkozói hulladékgazdálkodási tevékenységek anyagáramonként különbözőek, azaz a koncesszori alvállalkozók más hulladékgazdálkodási tevékenységeket végeznek példának okáért a papír, a fa, a fém, a műanyag vagy az üveghulladékokkal. Vannak ugyan minden anyagáramra jellemző, s hangsúlyozandó módon anyagáramonként eltérő költségvonzattal járó tevékenységek, de még ebből a megközelítésből sem megfelelő a vonatkozó MEKH rendeletekben található (összesített) bontás, hiszen például a gyűjtéstől különbözik, s teljesen más költségvonzattal jár a gyűjtőhely üzemeltetés, illetve a MEKH rendelet szerinti kategorizálás nem foglalkozik például a raktározással vagy éppen az áttárolással.
Az EPR díjak anyagáramonként, különböző díjkódok szerint vannak meghatározva, az EPR díjtanácsok is anyagáramonként lettek megszervezve. Ebből a szempontból is teljességgel megalapozatlan, hogy a MEKH nem anyagáramonként, s nem az egyes anyagáramok esetén ténylegesen alkalmazott hulladékgazdálkodási tevékenységek szerinti bontásban teszi közzé a koncesszori alvállalkozók indokolt költségeit, a valóságban törvényi felhatalmazás nélkül csupán összesített formában.
A HKI 8a. cikk kötelező érvénnyel rögzíti a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekre vonatkozó általános minimumkövetelményeket. Ez alapján a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeknek való megfelelés céljából fizetett pénzügyi hozzájárulás költségeit az érintett szereplők között átlátható módon kell megállapítani. Ezen átláthatósági kritériumnak sem felel meg a koncesszori alvállalkozók indokolt költségeinek legutóbb a 14/2024. (XI. 29.) MEKH rendeletben történt megállapítása. Az indokolt költségeknek összesített módon, s az egyes anyagáramokkal végzett tevékenységeknek nem megfelelően történő megállapítása értelmezhetetlen, használhatatlan, ami semmiféle átláthatóságot nem biztosít.
A hivatkozottak kapcsán állásfoglalást kértünk az Energiaügyi Minisztériumtól, egyúttal állásfoglalásuk függvényében már jogszabálymódosítási kezdeményezéssel is éltünk. A minisztérium, pontosabban az energiaügyi miniszter a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V.24.) Korm. rendelet alapján – többek között – felel a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási és hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység ellátásával összefüggő díj megállapításáért, általában a hulladékgazdálkodásért és a hulladékgazdálkodás felügyeletéért.
Ennek ellenére megkeresésünkre az EM rövid jogszabályismertetést követően csak azt közölte, hogy a MEKH a 2013. évi XXII. törvény 1. § (1) bekezdése alapján az állami hulladékgazdálkodási közfeladat díjszabályozásának előkészítésével kapcsolatos állami feladatokat ellátó, önálló szabályozó szerv. A MEKH az EM által nem utasítható, a Ht-ban megfogalmazott feladatok végrehajtása a Hivatal felelősségi körébe tartozik. Összefoglalva, az EM kérésünk ellenére nem foglalt állást a MEKH kifejtett (véleményünk szerint törvényellenes) gyakorlatával összefüggésben, illetve egyáltalán nem reagált kapcsolódó jogszabálymódosítási kezdeményezésünkre. Igen ám, csakhogy a miniszter hatáskörébe tartozik a díjmegállapításra vonatkozó jogszabályok előkészítése, így a miniszternek kellene gondoskodnia arról is, hogy az EPR kapcsán fizetett pénzügyi hozzájárulás költsége az érintett szereplők között átlátható módon kerüljön megállapításra.
Az EPR díjakat a miniszter határozza meg. Ezen díjakat rendhagyó módon idén a miniszter széles körben év közben is megemelte a 28/2025. (IX. 22.) EM rendelettel, miközben a tényleges hulladékgazdálkodási feladatokat végző koncesszori alvállalkozók szolgáltatási díjait a koncessziós társaság csökkenteni igyekezett. A MOHU operatív igazgatója a sajtónak is elismerte, hogy több vállalkozás esetében alacsonyabb díjat ajánlott a koncesszor. Elmondása szerint korrekciókra volt szükség, hogy optimálisabb legyen a működés. Ezzel indokolta, hogy felülvizsgálják, átdolgozzák a szerződéseket, és igyekeznek „kitisztítani” a rendszerből a felesleges elemeket. Nem tagadta, előfordul, hogy kevesebbet kínálnak a beszállítóknak – ezt azzal indokolta, így ösztökélnék őket a felesleges szállítások, műveletek kihagyására, a hatékonyabb fuvarszervezésre, működésre.[1] Ha a koncesszori alvállalkozók szolgáltatási díjai csökkentek, akkor miért volt szükség az EPR díjak emelésére. Mi történik a befizetett EPR díjakkal?
A MEKH Szövetségünk irányába úgy nyilatkozott, hogy a koncesszori alvállalkozói szerződések tartalmának alakítására, felügyeletére vonatkozóan hatáskörrel nem rendelkezik. A Hivatal ezen álláspontjával sem értünk egyet koncepcionálisan, hiszen a koncesszor az EPR rendszerben koordináló szervezet, azaz a hulladékgazdálkodási szolgáltatóknak legalább a megállapított indokolt költségeit feladatából eredendően az elvégzett szolgáltatásoknak megfelelően ki kellene fizetnie. A hazai EPR keretrendszert is figyelembe véve a koordináló szervezet csak és kizárólag a rendszerüzemeltetéssel kapcsolatos, a MEKH árképzési módszertana által elszámolható költségeire tarthat igényt, az ésszerű nyereséget (hozamot) tartalmazó szolgáltatói indokolt költségeket ki kellene fizetnie.
A HKI 8a. cikke a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekre vonatkozó általános minimumkövetelmények között rögzíti egyebek mellett azt is, hogy a tagállamok megfelelő nyomonkövetési és végrehajtási keretrendszert hoznak létre annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi eszközök felhasználása megfelelően történjen. Ennek a kötelező érvényű minimumkövetelménynek pontosan az az egyik funkciója, hogy a pénzügyi eszközök felhasználása, a hulladékgazdálkodási feladatokat ellátó szolgáltatók finanszírozása tekintetében előálló visszásságokat a tagállamok kiszűrjék. Ebből kifolyólag véleményünk szerint a MEKH-nek és/vagy az EM-nek vagy esetleg valamely más hatóságnak az EPR pénzügyi eszközök felhasználását aktívan nyomon kellene követnie. Emellett az viszont biztos, hogy jogszabály alapján a hulladékgazdálkodás felügyeletéért az energiaügyi miniszter felel.
[1] Döntött a miniszter: tovább drágulhatnak az élelmiszerek, a ruhák és a fabútorok, szabadeuropa.hu; Viharfelhőket észleltünk a Mohu felett: az operatív igazgató szerint csak tisztul a rendszer, 24.hu
