Nagy várakozás előzte meg a BBC Blue Planet 2 című sorozatát, melynek előzetese az interneten 43 millió kattintást hozott össze. A napokban vetítették az első részt, akik látták, szerintem nem csalódtak.
Nagy-Britanniában a sorozat első epizódját 10,6 millióan nézték, kétszer annyian, mint a még mindig népszerű X Factort. És ma, az értékválságban szenvedő XXI. században, ez több mint reménykeltő.
A BBC hétrészes sorozatát négy évig forgatták, a stáb 125 expedíció során 39 országban fordult meg. A technika rohamos fejlődésének köszönhetően olyan felvételeket is készíthettek, amelyekre korábban még nem volt példa. Ahogy David Attenborough mondta beköszöntő szavaiban, az óceánok és a tengerek a Föld felszínének 70 %-át borítják, ennek ellenére a tudomány számára a tengerek élővilága még mindig a legkevésbé feltárt területnek számít, mely ma is tele van titkokkal.
Azt például bizonyára kevesen gondolták, hogy vannak olyan halak, melyek nem csupán együgyűen úszkálnak ide-oda, de eszközt is használnak. Mint például az a Nagy-korallzátonyban élő hal, mely állhatatosan addig csapkodja egy kemény kőhöz kedvenc kagylóját, míg az szét nem törik, így hozzájuthat annak beltartalmához. De a sárgaúszójú tüskésmakrélának is kell némi „előrelátás”, hogy kiugorva a tengerből épp el tudja kapni a víz felett bizonytalanul röpködő fiatal madarat.
Az első epizód során a vízfelszín közelében maradunk, így látványos felvételeket láthattunk például vadászó orkákról, óriási púpos bálnákról, és delfinekről, melyek Dél-Afrika partjainál csak úgy kedvtelésből szörföznek a hullámokon.
Az egyik legszebb rész talán az, mikor Új-Zéland partjainál egy csapat palackorrú delfint üldözött kis kardszárnyú delfinek egy kisebb csapata. Először úgy tűnt, a jelenet drámába torkollik, de aztán a delfinek megtorpantak, s mintha régi ismerősök lettek volna, a két faj egyedei érdeklődve úszkáltak egymás mellett, majd, a két csapat immáron elvegyülve, közösen folytatta útját. Vajon, évről évre itt találkoznak, s tényleg megismerik egymást? Ki tudja, talán igen, de az is lehet, hogy valami egész más áll a háttérben.
A legszívszorítóbb pillanatok a rozmároknak jutottak. Böhöm nagy rozmármamákat láthatunk, akik féltve őrködnek kicsinyeik mellett, ugyanis a partról egy éhes jegesmedve les rájuk. A rozmárok megpróbálnak a vízen úszó jégtáblákon menedéket találni, hogy biztonságban tudhassák úszástól kimerült kölykeiket. De hiába igyekeznek, a sarki jég olvadása miatt egyre kevesebb az alkalmas jégtábla. A BBC-t a korábbi, 2001-es első sorozat alkalmával többen is bírálták azért, mert az ember által okozott környezeti változások bemutatására nem fektettek elég hangsúlyt. Most hasonló kritika biztos nem éri őket, a klímaváltozás, az óceánokat és a tengereket elborító szemét ugyanis mára sajnos olyan méreteket öltött, hogy egy ilyen természetfilmben a problémát egyszerűen nem lehet megkerülni.
A sorozat narrátora ezúttal is David Attenborough, aki már elmúlt 90, így érthető, hogy a forgatásokon nem volt jelen. De a hangja és rövid bevezetője egy hajó fedélzetén, épp olyan volt, mint évtizedekkel ezelőtt. A sorozat producere mesélte a BBC News-nak, hogy mikor az első jeleneteket megmutatták Sir Davidnek, ő többször is megjegyezte, hogy na hát, ez sem tudtam, és jé, erről sem hallottam még. „Jó volt látni, hogy meglepődött- mondta a producer. Az mindig jó, ha meg tudod lepni David Attenborough-t, mert ez nem esik meg túl gyakran.”
A sorozat következő része a mélytengerek különleges világát mutatja majd be, lélegzetelállító felvételekből és fura teremtényekből biztosan nem lesz hiány. Én már nagyon várom!
Forrás: Moha Blog | Kép: YouTube
Nagy-Britanniában a sorozat első epizódját 10,6 millióan nézték, kétszer annyian, mint a még mindig népszerű X Factort. És ma, az értékválságban szenvedő XXI. században, ez több mint reménykeltő.
A BBC hétrészes sorozatát négy évig forgatták, a stáb 125 expedíció során 39 országban fordult meg. A technika rohamos fejlődésének köszönhetően olyan felvételeket is készíthettek, amelyekre korábban még nem volt példa. Ahogy David Attenborough mondta beköszöntő szavaiban, az óceánok és a tengerek a Föld felszínének 70 %-át borítják, ennek ellenére a tudomány számára a tengerek élővilága még mindig a legkevésbé feltárt területnek számít, mely ma is tele van titkokkal.
Azt például bizonyára kevesen gondolták, hogy vannak olyan halak, melyek nem csupán együgyűen úszkálnak ide-oda, de eszközt is használnak. Mint például az a Nagy-korallzátonyban élő hal, mely állhatatosan addig csapkodja egy kemény kőhöz kedvenc kagylóját, míg az szét nem törik, így hozzájuthat annak beltartalmához. De a sárgaúszójú tüskésmakrélának is kell némi „előrelátás”, hogy kiugorva a tengerből épp el tudja kapni a víz felett bizonytalanul röpködő fiatal madarat.
Az első epizód során a vízfelszín közelében maradunk, így látványos felvételeket láthattunk például vadászó orkákról, óriási púpos bálnákról, és delfinekről, melyek Dél-Afrika partjainál csak úgy kedvtelésből szörföznek a hullámokon.
Az egyik legszebb rész talán az, mikor Új-Zéland partjainál egy csapat palackorrú delfint üldözött kis kardszárnyú delfinek egy kisebb csapata. Először úgy tűnt, a jelenet drámába torkollik, de aztán a delfinek megtorpantak, s mintha régi ismerősök lettek volna, a két faj egyedei érdeklődve úszkáltak egymás mellett, majd, a két csapat immáron elvegyülve, közösen folytatta útját. Vajon, évről évre itt találkoznak, s tényleg megismerik egymást? Ki tudja, talán igen, de az is lehet, hogy valami egész más áll a háttérben.
A legszívszorítóbb pillanatok a rozmároknak jutottak. Böhöm nagy rozmármamákat láthatunk, akik féltve őrködnek kicsinyeik mellett, ugyanis a partról egy éhes jegesmedve les rájuk. A rozmárok megpróbálnak a vízen úszó jégtáblákon menedéket találni, hogy biztonságban tudhassák úszástól kimerült kölykeiket. De hiába igyekeznek, a sarki jég olvadása miatt egyre kevesebb az alkalmas jégtábla. A BBC-t a korábbi, 2001-es első sorozat alkalmával többen is bírálták azért, mert az ember által okozott környezeti változások bemutatására nem fektettek elég hangsúlyt. Most hasonló kritika biztos nem éri őket, a klímaváltozás, az óceánokat és a tengereket elborító szemét ugyanis mára sajnos olyan méreteket öltött, hogy egy ilyen természetfilmben a problémát egyszerűen nem lehet megkerülni.
A sorozat narrátora ezúttal is David Attenborough, aki már elmúlt 90, így érthető, hogy a forgatásokon nem volt jelen. De a hangja és rövid bevezetője egy hajó fedélzetén, épp olyan volt, mint évtizedekkel ezelőtt. A sorozat producere mesélte a BBC News-nak, hogy mikor az első jeleneteket megmutatták Sir Davidnek, ő többször is megjegyezte, hogy na hát, ez sem tudtam, és jé, erről sem hallottam még. „Jó volt látni, hogy meglepődött- mondta a producer. Az mindig jó, ha meg tudod lepni David Attenborough-t, mert ez nem esik meg túl gyakran.”
A sorozat következő része a mélytengerek különleges világát mutatja majd be, lélegzetelállító felvételekből és fura teremtényekből biztosan nem lesz hiány. Én már nagyon várom!
További hírek a kategóriából
Az emberi egészségre is ártalmas vegyületet talált...
Közzétéve 2016.08.15 11:13
Több százezer forintot dobunk ki a szemétbe
Közzétéve 2016.09.14 11:46
Ötödik éve a hulladékcsökkentésért
Közzétéve 2016.09.16 11:50
