Az országban sok helyen megszüntették a közterületi szelektív szigeteket, bevezették a házhoz menő, zsákos rendszert - ahány település, annyi megoldás, de a szakemberek egy jó része abban egyetért: legalább még egy generációnak fel kell nőnie ahhoz, hogy a válogatva gyűjtés készségszintű legyen. És akkor a nulla-hulladék ennél is kívánatosabb állapotáról még nem is beszéltünk...
Magyarországon egyelőre a válogatott hulladéklerakást preferáljuk, a nulla-hulladékosok hangja ennél jóval kevésbé markáns. Vajon miért olyan nehéz kevesebb hulladékot termelni egy háztartásban? A 2017-es adatok szerint hazánkban évente négy millió tonna szilárd utcai és háztartási szemét keletkezik. Ebből következően egy főre évente mintegy 400 kg szilárd szemét jut, azaz egy négytagú család átlagosan hetente 21 kg szemetet termel. (Egy óvodás gyermek testsúlyányit.) Ez alapjában nem sokat mondó adat, de ha hozzátesszük, hogy a kommunális hulladék mennyire hatalmas mennyiségű - ebben a körben Magyarországon 4-5 millió tonna szilárd és 20 millió tonna kezelt folyékony hulladék halmozódik fel évente - , ráadásul csak kb. tíz százalékát hasznosítjuk újra, miközben még mindig 60 százaléka kerül lerakókba - nos, ekkor már kissé árnyaltabb a kép. A rendszer igyekszik az újrahasznosítást hangsúlyozni, ám számos problémával kell közben számolnia.
Legjobb hulladék: a nem létező hulladék!
A HuMuSz Szövetség vezetője, Urbán Csilla szerint az újrahasznosítás a hulladékos hierarchia szerint nem a legjobb megoldás a hulladékkezelésben, a legjobb hulladék ugyanis az, amelyik nem is keletkezik. A szelektív gyűjtés vizsgálva ebből kellene kiindulni és ennek megfelelően a helyén kezelni. Például a PET palackot ugyan újra lehet hasznosítani, de sokkal egyszerűbb lenne átgondolni, tényleg annyira szükségünk van-e rá. Ha le tudunk róla mondani, akkor manapság inkább tekinthető erőforrás-pazarlásnak, hiszen le kell gyártani, használat után pedig el kell szállítani és újrafeldolgozni. Ha viszont kevesebb hulladékot termelnénk, értelemszerűen kevesebbet is kellene vele foglalkoznunk.
Azzal a korábbi közkeletű tévhittel mára a lakosság talán már jelentős része leszámolt, hogy az elkülönített gyűjtésnek semmi értelme, hiszen elszállításkor úgyis mindent összeöntenek.
Vajon tényleg jól szelektálok?
Két évvel ezelőtt az egyik hetilap készített kérdőíves online felmérést a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos lakossági problémákról. A felvetések akkor jellemzően arra irányultak, amikor az egyszerű kidobáson túl további erőfeszítést kellett tennie az egyénnek.
1. PET-palack: a háztól visszagyűjtés során úgy kellene elhelyezni a zsákokban, hogy ne szóródjon szét és ne áztassa el a zsákot. A „tapossa laposra-elv”mellett fontos, hogy rátekerjük a kupakot, a végén pedig kössük be a zsákot!
2. Fémkupak, fém fedőfólia: ahol külön kuka van hozzá, ott a fedőfóliát lemosva a fémesbe, a kevés mosogatóvízzel kiöblített vegyes anyagú műanyag joghurtos/kefíres/tejfölös poharat a műanyagos kukába kell tenni.Ami az alumínium italdobozt illeti, ez ma a leggazdaságosabban, minőségvesztés nélkül hasznosítható csomagolóanyag. Hazánkban több kohó is feldolgozza, később járműipari késztermékeket, alkatrészeket gyártanak az új alapanyagból. A vasból készült csomagolóanyagokat a dunaújvárosi, diósgyőri és ózdi vaskohászati üzemek olvasztják be. A konzervdobozt a kék kukába dobás előtt mossuk ki!
3. Üveg: Tudtad, hogy egyetlen betétdíjas üveg nagyjából 40, azonos térfogatú PET-palack használatát váltja ki? A szín szerint szétválogatott üveget bezúzzák, beolvasztják, formába öntik és újabb üveg készül belőle, melyet utána ugyanúgy felhasználnak a csomagolóiparban. A színes üveget apróra zúzva útépítés során is használják, így érdesebb lesz az útfelület.
4. Papír: Újrafelhasználás előtt 3 nagy kategóriára osztják a papírhulladékot. Az első a papírgyártás során keletkezik, a második csoport az a papírhulladék, ami például a nyomdákból kerül ki egy dobozgyártás során, míg az utolsó kategória a háztartásokból kikerülő, már elhasznált papírhulladék. Az újrafelhasználáshoz sok víz kell ugyan, viszont legalább 5-7 alkalommal visszaforgatható az anyag és újra papírt tudnak belőle gyártani.
(Íme egy egészen jópofa videó a papír újrafelhasználásáról, nagy vonalakban.)
5. TetraPak (társított hulladék): Nem azt várja el a szolgáltató, hogy patyolat tiszta legyen a szemét, vagy egyenesen fertőtlenített tejes dobozt adjon le az ügyfél, csupán azt, hogy a főbb szennyezőktől szabadítsa meg. A műanyagok hasznosítása összetett feladat, mert számos különböző típusa létezik, és gyakran ugyanannak a típusnak sem azonos az összetétele. Emiatt a szelektív hulladékgyűjtés során csak vegyes műanyagot lehet gyűjteni, és ezt feldolgozás előtt anyagfajták szerint szétválasztják. A narancsleves dobozban van papír, polietilén és alumínium is, mindig azt kell figyelni, hogy a lakókörnyezetünkben lévő szolgáltató melyik kukán tünteti fel a piktogrammját.
A szelektív gyűjtőkbe dobott hulladék megtisztítása azért fontos, mert ha a vegyes szelektív csomagolási hulladékok közé szennyezett hulladék kerül, azt onnantól minden esetben csak másodlagos felhasználásra lehet csak beszámítani, azaz energetikai célú hasznosításra vagy lerakással történő ártalmatlanításra. (Magyarán megy az erőműbe, vagy valamelyik szeméttelepen aszalódik.)
De honnan tudhatom, hogy az egyes csomagolóanyagok miből vannak?
A HuMuSz szakembere hangsúlyozza, hogy a gyártóknak a csomagoláson kötelességük feltüntetni, hogy milyen anyagból készül a termék, de ezt mégsem mindig teszik meg. Azt viszont nekünk kell tudnunk, hova kell majd dobni az adott hulladékfajtát, a csomagoláson ugyanis ezt nehéz jelölni, ráadásul a szelektálás országonként és területenként eltérő. Ezért a frakciók teljesen külön gyűjtése kapcsán is kiemelt fontosságú a lakosság megfelelő tájékoztatása.
(Cikkünk a Fővárosi Közterület-fenntartó Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság (FKF Nonprofit Zrt.) támogatásával készül.)
További hírek a kategóriából
