November elején Budapesten került sor egy igazán egyedi kiállítás megnyitójára és az utána következő műhelybeszélgetésre – mindkettő apropója a klímaigazságosság volt. Ezt a viszonylag ismeretlen fogalmat, illetve a rendezvény keltette visszhangot jártuk körbe dr. Farkas István Tamással, az eseményt szervező Magyar Természetvédők Szövetségének társelnökével.
– Számítottak ilyen arányú lelkes részvételre? Valóban és valódi klímatudatosságot tapasztalnak az iskoláskorúak részéről manapság?
– Nagyon örülünk, hogy 67 iskolából, óvodából több mint 2000 képeslapot, üzenetet kaptunk. Sok éve dolgozunk együtt iskolákkal, fiatalokkal, ezért nem lepődtünk meg, hogy ennyien vettek részt az akcióban. Tavaly, a glasgow-i COP előtt olyan akciót szerveztünk, amelyben arra kértük a fiatalokat, környezetvédelmi aktivistákat, hogy sétáljanak másfél kilométert, és küldjék el képeken, videókon akciójukat. Ezzel hívhatták fel a figyelmet arra, hogy a klímatárgyalóknak olyan döntéseket kell hozniuk, amellyel az emberiség a másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedésen belül marad. Azon az akción hétezren vettek részt, sok-sok fiatal. Azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok nyitottak a környezeti ügyekre. Egyre többen döntenek úgy, hogy hetente legalább 1-2 alkalommal nem esznek húst, ezzel is csökkentve ökológiai lábnyomukat. Divattá vált second hand üzletekben vásárolni, látják a fiatalok a ruhaipar környezeti és társadalmi rombolását. A közösségi közlekedés is népszerű náluk.
– A klímatudatosság, vagy negatív konnotációban netán a „klímahiszti” már ismert közéleti, vagy politikai fogalmak, de a klímaigazságosság nem éppen része a közbeszédnek. Miről is szól ez a fogalom? Hogyan lehet valami igazságos, amiben ennyi kiegyenlítetlenség és visszaélés, visszásság tapasztalható globálisan?
– Kevés emberben tudatosul, hogy az éghajlatváltozásért való felelősség és a károk elszenvedése mennyire elválik egymástól. Az Oxfam nemzetközi szervezet kutatása szerint az elmúlt 25 év fogyasztásból adódó kibocsátásaiért főleg a Föld lakosainak a leggazdagabb 10 százaléka felel: ők az üveghatású gázok több mint felét bocsátották ki. Bolygónk szegényebb fele mindössze az említett gázok kibocsátásának 7 százalékáért felelős. Ezzel szemben az éghajlatváltozás okoztak katasztrófák, például a hurrikánok, ciklonok inkább a forróbb égövben lévő fejlődő országokat sújtják. Mi, magyarok a világ gazdagabbjai közé tartozunk, az átlagfizetésű magyar családnál a Föld lakosainak 92százaléka szegényebb. A fejlett országban élőknek egyrészt csökkenteniük kell fogyasztásukat, egyszerűbben és kevesebb energia-, anyagfelhasználással kell élniük. Másrészt ezeknek az országoknak, közte hazánknak, anyagilag is segítenie kell a klímakatasztrófák sújtotta fejlődő országokat.
– A klíma kapcsán általában milyen toposzok vagy szlogenek jutnak eszükbe a fiataloknak? Gyártanak-e sajátokat? Mi figyelhető meg az üzeneteiknél? Sokkal harcosabb-e az ifjabb-idősebb diákok hangvétele a felnőttekéhez viszonyítva?
– Számomra a legmegindítóbb két másodikos kislány üzenete volt: „Kedves Klímatárgyalók! Tanítsátok meg a felnőtteket, hogy szeressék a Földet!” Ennél jobban nem lehet összefoglalni a klímaváltozás problémakörét, hogyan lehetne elkerülni a bolygókatasztrófát.
A gyerekek üzeneteinek nagy része pozitív volt, a reményre, a vágyakra és a megoldási javaslatokra koncentráltak. Kevesebb volt a félelmet, negatív jövőképet vázoló képeslap. A gyerekek még bíznak a jelen döntéshozóiban, hogy azok meg tudják fordítani a klímaváltozás folyamatát. Nagyon sok konkrét javaslatot is megfogalmaztak, a közösségi közlekedés és megújuló energiák támogatása, a természet védelme, káros szennyezések elkerülése egyaránt a javaslatok között szerepelt.
A kampány részeként tíz, középiskolás és egyetemista fiatalnak adtunk lehetőséget, hogy személyesen is találkozhassanak dr. Botos Barbarával, hazánk klímanagykövetével, és elmondják a magyar kormánynak szóló javaslataikat. Ezek között szerepelt a multinacionális vállalatok zöldrefestése elleni fellépés, a szélenergia támogatása, a szennyező akkumulátoripar megregulázása. A fiatalok egyik legfontosabb üzenete a generációs igazságtalansággal kapcsolatos. Úgy látják, hogy a magyar klímatörvény nem határoz meg eléggé hatásos fellépést az üvegházhatású gázok kibocsátására az elkövetkező évekre. Így a csökkentés problémahalmazát a 2030 után élőkre tolja. A mai fiataloknak kell majd felnőtt korukban megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket a mai felnőttek kényelemből vagy nemtörődömségből nem kezelnek megfelelően.
(Az interjú teljes terjedelmében a Zöld Ipar Magazin 2022. decemberi számában jelent meg nyomtatásban.)
