Mi kell ahhoz, hogy egészségesek maradjunk? Tiszta levegő és ivóvíz, elegendő élelmiszer, biztonságos lakhely. A válasz egyszerre tűnik egyszerűnek és utópisztikusnak, a klímaváltozás ugyanis egyre inkább megfoszt minket mindezektől.
A WHO előrejelzései szerint 2030 és 2050 között a klímaváltozás évente körülbelül 250 000 ember halálát fogja okozni. Vészjósló jövő, de nem előzmények nélküli. Az elmúlt ötven évben az emberi tevékenységek – azok közül is leginkább a fosszilis tüzelőanyagok használata – miatt hatalmas mennyiségben került szén-dioxid és üvegházhatású gáz a légkörbe, ez pedig nagymértékben felgyorsította a globális felmelegedést.
Hőség, eső, természeti csapások
A jégtáblák olvadnak, a csapadékeloszlás egyre kiszámíthatatlanabb, az extrém időjárási körülmények gyakoribbak. Mivel jár mindez?
A szokatlanul magas hőmérséklet megemeli az ózon és más szennyező anyagok szintjét a levegőben, ez pedig súlyosbítja a légzőszervi, valamint a szív- és érrendszeri betegségeket. A 2003-as európai hőhullám például 70 000 ember halálát okozta. Ráadásul, ha extrém magas a hőmérséklet, megemelkedik a pollenek és egyéb allergének szintje. Innen egyenes út vezethet az asztmához, amely 300 millió embert érint világszerte. Valamivel jobb a helyzet a természeti katasztrófák terén. Bár számuk a ’60-as évek óta világszerte megháromszorozódott, mégis „csak” 60 000 ember életét követelik minden évben, leginkább a fejlődő országokban. Ráadásul a tomboló viharok, tájfunok a kórházakat és az otthonokat sem kímélik. Akárcsak a szélsőséges csapadékeloszlás az ivóvíz minőségét. A koszos víz nemcsak higiénés problémákat vet fel, hanem növeli a hasmenéses megbetegedések kockázatát is, amelyek évente félmillió öt év alatti gyerek halálát okozzák. Extrém esetekben a vízhiány aszályhoz és éhínséghez vezethet. A XXI. század végére helyi és globális szinten egyaránt növekedni fog az aszályok mértéke és gyakorisága, miközben az alultápláltság már jelenleg is 3,1 millió ember halálát okozza évente. Ezzel egyidejűleg az egyre gyakoribbá váló áradások szennyezik az ivóvízkészleteket, miközben megfelelő táptalajt biztosítanak a betegséget terjesztő rovaroknak, például a szúnyogoknak.
Jaj, a szúnyogok!
A világszerte gyakoribbá váló fertőző betegségek okai tehát nem csak a gyors demográfiai, környezeti, társadalmi, technológiai változásokban keresendők. A klímaváltozás is megkerülhetetlen tényező, amelyre legérzékenyebben a szúnyogok által terjesztett betegségek reagálnak, mint a dengu láz vagy a malária. Ez utóbbi képes az évszakokhoz alkalmazkodni, a helyi és időszakos körülményeknek megfelelően változni. Ez azért jelent problémát, mert a malária már most is 400 000 embert, többnyire öt év alatti, afrikai gyerekeket öl meg évente. Hiba lenne azonban azt hinni, hozzánk nem érhetnek el a ma még egzotikusnak tűnő kórok. A klímaváltozással párhuzamosan ugyanis a fertőző betegségek olyan helyeken is felütik a fejüket, ahol korábban nem voltak jelen. A nyugat-nílusi lázat szintén szúnyogok terjesztik. A klímaváltozás hatására könnyebben terjed vadmadarakban, amelyek könnyen megfertőzhetik az embert. A denevérekben több mint 3000 fajta koronavírus lehet, amelyek szintén bejuthatnak az emberi szervezetbe. Ennek valószínűségét növeli, ha több és több földterületet akarunk kizsákmányolni az érintetlen természetből. Amikor például erdőirtással állati élőhelyeket pusztítunk, azzal arra kényszerítjük a betegségeket hordozó egyedeket, hogy az emberi élőhelyek közelébe kerüljenek. Így viszont megugrik az állatról emberre történő fertőzés esélye. Akárcsak a hatalmas haszonállat-telepeken, amelyek nemcsak járványügyi kockázatot jelenthetnek, hanem jelentős mennyiségű üvegházhatású gázért is felelősek.
A klímaváltozás a vízi élővilágot sem kíméli. Ahogy melegszik a bolygó, a szárazföldi és vízi állatok egyaránt a pólusok felé igyekeznek, hogy elkerüljék a meleget. Eközben olyan fajokkal is kapcsolatba kerülnek, amelyekkel korábban nem találkoztak. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a kórokozók új vírusgazdába kerüljenek. Emellett megnő a vízzel terjedő fertőzések valószínűsége, mint amilyen a kolera vagy a kagylómérgezés.
Egyedül és egységben
A járványok azért ijesztőek, mert azonnali veszélyt jelentenek ránk és szeretteinkre. Ehhez képest a klímaváltozás egy lassabb folyamat, itt kevésbé érezzük a személyes érintettségünket, felelősségünket. Pedig a klímaváltozás mindenkit érint, bizonyos csoportokat azonban jobban, mint másokat. Ide tartoznak a fejlődő államok kis szigetein és egyéb part menti régiókban, egymilliónál nagyobb városokban, valamint a hegy- és sarkvidéken élők. Életkorukat tekintve a gyermekek és az idősek a legveszélyeztetettebbek, de a fogyatékkal élők és a krónikus betegek, az alacsony jövedelműek és a kisebbségként élő népcsoportok is rizikócsoportnak tekinthetők. Legnehezebben a hiányos egészségügyi infrastruktúrával rendelkező fejlődő országok tudnak megbirkózni a nehézségekkel, segítség híján.
Ha megoldást szeretnénk találni a problémára, az egészségügynek és a környezetvédelemnek hatékonyabban kell kommunikálnia és kooperálnia egymással. A klímaváltozás által felvetett kérdésekre interdiszciplináris választ kell adni, fizikusok, klímakutatók, társadalomkutatók összehangolt munkájára van szükség. Emellett nekünk, átlagembereknek is fel kell ismernünk, hogy saját egészségünk igenis függ a bolygó általános jóllététől. Hogy ezt minél jobban megőrizhessük, a következő intézkedésekre van szükség:
Be kell szüntetni az illegális vadkereskedelmet, illetve csökkenteni kell az erdőirtás mértékét azáltal, hogy visszább fogjuk a pálmaolaj vagy a marhahús iránti igényeinket. Ha áttérnénk a szél vagy napenergiára, csökkenne a légkör nitrogén-oxid-, kén-dioxid- és szén-dioxid-tartalma. Ez azért fontos, mert ezek az anyagok szívrohamhoz, stroke-hoz, elhízáshoz, diabéteszhez és csecsemőhalálhoz is vezethetnek. Ha kerüljük a fosszilis energiahordozókat, máris sokat tehetünk a tisztább levegőért és tüdőnk egészségéért. Pandémiákra készülve fontos lenne minél inkább a preventív egészségmegőrzésre helyezni a hangsúlyt.
Amíg arra várunk, hogy kormányzati szinten megoldás születik a klímaváltozás igencsak komplex problémájára, mi magunk is tehetünk az egészségesebb jövőért. Már az is sokat jelentene, ha minél többen kiszállnának a kocsiból, és a közösségi közlekedést, a biciklizést vagy a gyaloglást választanák, ezzel is csökkentve a légszennyezés mértékét, amely évente 7,3 millió ember halálát okozza. Kezdjünk el még ma felelősen cselekedni!
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2020. októberi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
