Vajon mit keres egy művész a Klímainnovációs Közösség fémhulladék-felhasználással kapcsolatos workshopján? Miféle szándékkal születhet a hulladékból alkotás? Erről beszélgettünk egy rokonszenves, fiatal alkotóval, Posta Veronikával, akire az említett workshopon figyeltünk fel. Azt meséli, a hulladékaikat hasznosítani szándékozó cégek szakemberei is rácsodálkoztak arra, hogy egy művésszel találkoznak a fórumon. Aztán persze, a workshopon kiderült számukra, hogy mi az a szemétművészet, és az is, hogy egy cég számára is lehet ennek előnye: egyebek között a marketing szempontjából…
Főleg azért vesz részt ezeken a fórumokon, hogy környezetvédelemre nyitott, alkotó emberként új információkat és inspirációkat gyűjtsön. Posta Veronika eddigi pályafutását áttekintve könnyen ráébredhetünk: nincs min csodálkozni. Veronika kreatív ember, aki folyton új lehetőségek után kutat – olyanok után, amelyek segítik az önkifejezésben. A debreceni művészeti középiskolában ötvös-fémműves szakon tanult, majd Pécsett végzett szobrászként. Már pécsi egyetemistaként kitűnt ötletes és mutatós ékszereivel –amelyek műanyagból, szilvafából és fűkasza-zsinórból készültek… Kiderült, hogy az emberek fogékonyak az újra: formabontó ékszerei kelendőek lettek.
– Debrecenben volt egy tanárom, aki arra inspirált, hogy új megoldásokat keressek, lépjek ki a megszokott közegből. Amikor pedig Pécsre kerültem, egy szobrászművész kérdezte meg tőlem, hogy a birtokában lévő műanyagdarabokkal nem akarok-e valamit bütykölni… Miért ne? Elvégre reszelni, csiszolni tudok. Izgatott, hogy abból, ami mások számára hulladék, képes vagyok-e értéket létrehozni. Nagy öröm volt számomra, hogy ez a közönségnek is tetszett, és egy ékszergalériában meg is vásárolták a munkáimat.
Az újrahasznosítás később is nagy szerepet játszott a pályáján. A szobrászok nagyra becsülik ugyan a nemes anyagokat – de nagy, köztéri munkákra csak kevés megbízás érkezik… Veronika azt mondja, számára természetes, hogy egy alkotó ember azzal kezd el dolgozni, amiben lehetőséget lát. Kényszer szülte megoldás ez, mégis érdekes, hogy a szemétből is készülhet műalkotás. Sőt, olykor éppen ez az anyag képes leginkább eljuttatni egy üzenetet. Elvégre a fogyasztói társadalom egyik sajátossága, hogy bőségesen termeljük a szemetet – a termék, amit leveszünk a polcról, értéket képvisel, ám ha kiürül a doboz, elhasználódik a tárgy, a hulladékkal kezdenünk kell valamit.
–Mára létrejött egy művészeti irányzat, a trash art, ami kifejezetten a szemetet használja alapanyagként. Egyfelől az alkotás újrahasznosítássá válik, másfelől a szemétből szép és kreatív mű születik, ami képes közvetíteni egy gondolatot – meséli Veronika, aki többször vett részt trash art-pályázatokon. A Hybrid Art pályázata révén például csoportos kiállításon is bemutathatta az amerikai székhelyű TerraCycle budapesti gyűjteményébe beválogatott munkáit. A használt golyóstollból, filctollból végül csak a színes műanyag „burok” marad, de Veronika keze nyomán az íróeszközök műanyaghüvelyéből színes mozaikkép, logó született.
A legkülönlegesebb munkája egy bank pályázatára készült trash art-szobor, amely háromszög alapú acéloszlopokból áll, amiken szemétből készült mozaikképek szerepelnek– egymásba kapaszkodó kezek, tollakból kirakott óra vagy éppen üdítős dobozokból megformált földgömb –,ezek mind-mind a felelősségünkről szólnak, a környezetvédelem fontosságára, a bolygó védelmére figyelmeztetnek. A szobor tervét Posta Veronika Puskás Szabolccsal készítette, majd önállóan valósította meg.
– Az volt az izgalmas, hogy a szemetet a bank dolgozói „termelték”, azt használtam fel, amit ők gyűjtöttek össze. Egy kicsit magam is része lettem az életüknek – hiszen ki tudja, milyen történet kötődik egy kiürült üdítős dobozhoz… Ez persze, nem derül ki számomra, mégis közöm lesz hozzá, azzal, hogy a hulladékot tovább alakítom, megdolgozom, annak érdekében, hogy egy kép része lehessen… Számomra természetes, hogy szemétből kialakított mozaikképekkel juttatok el egy üzenetet. Ez szerintem éppúgy funkcionál, ahogyan annak idején a román kori mozaikokkal fogalmaztak meg fontos gondolatokat az alkotók – csak akkor a templomokban volt erre a legnagyobb információhordozó felület. Egy mai alkotó ott kommunikál az emberekkel, ahol tud, ahol létrejön egy találkozási pont… Ezért lett a tavaly kiállított szobor címe: Találkozópont.
Posta Veronika az utóbbi időszakban Franciaországban is szerzett tapasztalatokat, most franciául tanul, ami jól jöhet később az angol nyelvismeret mellé. Azt mondja, Franciaországban régebben foglalkoznak szelektív hulladékgyűjtéssel, környezetvédelemmel, mint nálunk, és – mivel óriási országról van szó – minden nagyobb léptékű ezen a területen is. No és persze, a trash art atyja is francia: Marcel Duchamp, aki Szökőkút című munkájához hajdan egy piszoárt használt. Azután meg – fűzi tovább Veronika − a Franciaországhoz sok szállal kötődő Picasso is készített műalkotást hulladékból: Bikafej szobrához egy kerékpár kormányát és ülését használta.
Veronika életét a nyelvtanulás mellett a rajz, a festés tölti most ki: nem szemétből készülnek az új munkái, de a hulladék inspirálja: a PET-palack a múzsája. Használt, összegyűrt darabokat rajzol, amelyeket becsomagolva is megörökít – ezekből a különös, sejtelmes formákból szobrokat tervez, amelyek benépesülnek majd: figurák, növények, tárgyak kerülnek rájuk. Minden gyűrt palackforma különböző hangulatú, „kis világ” lesz. Persze, addig is nyitott minden pályázatra, ami megihleti – keresi a lehetőségeket, az új anyagokat…
(Az interjú a Zöld Ipar Magazin 2022 februári lapszámában jelent meg elsőközlésben. )
További hírek a kategóriából
