„A szélenergia a napjainkban elérhető technológiák közül a legkisebb környezeti terhelés mellett képes nagy mennyiségű villamos energia előállítására – e tekintetben a tudományos világban közmegegyezés van.” – ezzel az alapkőként is elhelyezhető mondattal indít az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ szélenergia-tanulmánya „Szélenergia a XXI. században – és Magyarországon” címmel, amelyet dr. Munkácsy Béla szerkesztett a 12 fős szerzőgárda – gyakorlati és elméleti szakemberek, tapasztalt, nemzetközi publikációkkal rendelkező kutatók és fiatal szakmai reménységek – kutatásai alapján.
A szélenergia egyike a megújuló energiaforrásoknak, a nap-, a szél-, a geotermikus energia és a biomassza mellett. Az első fennmaradt leírás szélenergiával működő mechanikus szerkezetről a Krisztus utáni első századból származik, és Hérón szélkereke néven vált híressé. Elektromosság termelésére először a XIX. században használták, a szélturbina 12 kW energiát termelt és 18 méter magas volt. Összehasonlításképpen a mai szélturbinák átlagosan 3 MW energiát termelnek és típustól függően 80-120 méter magasak. A XX. század végéig kellett várni, hogy hatékonyan fel tudják használni a termelt energiát, mivel a szélenergia időjárásfüggő, nem folyamatos és egyenletes a termelés, így meg kellett oldani a fejlesztett áram elvezetését és tárolását. Átlagos élettartamuk 25 év, és nagy előnyük, hogy abszolút környezetkímélő módon állítják elő az energiát, nem termelnek semmilyen káros anyagot, és elhasználódásuk után az alkatrészeik nagyrészt újrahasznosíthatók. A termelt villamos energiát helyileg is felhasználhatják akkumulátorok segítségével, vagy továbbítható az országos hálózatba. Ehhez transzformátort kell elhelyezni a szélerőmű területén, ami a kisfeszültségű áramot középfeszültségűvé alakítja, alkalmassá téve így a hálózati csatlakozásra.
Miközben a globális szélerőmű-kapacitás 2000 óta a harminchatszorosára nőtt, Európában rohamléptekkel bővül a szélenergiás áramtermelés, itthon 2011 óta nem épült egyetlen wattnyi új kapacitás sem, pedig az üzemeltetők tapasztalata alapján biztosan állítható, hogy a szélturbinák hazánkban gazdaságosan üzemeltethetők. A működésük ezen jellemzőjét meghatározó kapacitásfaktor a már 15 éve működő hazai szélerőmű-állomány esetében jellemzően hasonló, vagy jobb értéket mutat, mint az európai vagy a német átlag. Az indulás ígéretes volt, először Inotán épült 2000-ben egy kisebb, majd létrejött a kulcsi szélerőmű, az első magyar közüzemű szélturbina, 600 kW névleges teljesítménnyel: 166 m tengerszint feletti magasságon – egy domb tetején lévő gyümölcsösben –, 2001. május 23-án kezdett üzemelni. A szélerőmű körülbelül 300 családnak elegendő áramot termel, és 2002 márciusában innovációs díjat is kapott.
A korszerű szélerőmű hozzávetőleg 6 hónap alatt képes megtermelni a teljes életciklusban felmerülő energiaigényét, ebben benne van minden, a tervezéstől a gyártáson és az építésen át az újrahasznosításig. Vagyis hat hónap után már pozitív a mérleg, és mire a 20 éves várható üzemidő végét eléri, egy mai szélerőmű negyvenszeresen termeli vissza a teljes életciklusban felhasznált energiát. A szélenergiának van még egy kedvező jellegzetessége is, kiválóan egészítik ki egymást a napenergiás erőművekkel. A tanulmány szerzői az utóbbi öt év adatait elemezve arra jutottak, hogy „mind napi viszonylatban, mind pedig szezonálisan a naperőművek és szélturbinák egymást jól támogató, kiegészítő technológiák” – vagyis éjjel és a téli időszakban, amikor a naperőművek kevesebb vagy semennyi energiát sem termelnek, a szélerőművek teljesítménye éppen akkor megnő. Nem véletlen, hogy az energetikai átállásban élen járó országok mindkét technológiából jelentős kapacitásokat építettek ki.
A Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) azt a vállalást tartalmazza, hogy Magyarország a villamosenergia-fogyasztásban a megújuló alapú energiatermelés arányát 2030-ra legalább 20 százalékra növeli. A „zöldítés” központi elemét a napelemes kapacitások bővítése jelenti, amelyek nagysága a 2016-os nem egészen 680-ról 2030-ra közel 6500 MW-ra nő, 2040-re pedig jelentősen meghaladhatja a 10 000 MW-ot. A NEKT távlatában (2030-ban) a szélerőművi kapacitás a mostani szint (330 MW) közelében alakul. A meglévő vízerőművek fenntartása mellett a kisméretű vízerőművi kapacitás bővítése is indokolt. Ez láthatóan nem a szélerőművek kiemelt szerepét mutatja, holott a villamosenergia-termelés mintegy 11,9 százaléka szélerőművekből származik a NEKT szerint is.
Aztán jött a 277/2016. (IX. 15.) „Kormányrendelet a szélerőművekre vonatkozó szabályok módosításáról”, amely alapján szélturbinát települések határától legalább 12 km-es távolságban lehet építeni. Lényegében sehol, ugyanis Magyarország területén nem található ilyen pont, és a rendelet további megkötései sem sok mozgásteret hagynának technikai szempontok alapján sem. Nem tiltották be, de a szabályozás lényegében kizárja a megvalósítás engedélyezését.
Mindeközben a világban a megújuló energiaforrások támogatottsága kiemelkedően magas, ezen belül a szélenergia megítélése is kifejezetten pozitív. Különösen érdekes, hogy a szélerőművek közelében élők esetében az átlagosnál is jóval magasabb a technológia elfogadottsága. 2019-ben a világon üzemelő 651 GW-nyi szélerőmű kapacitás 1404 TWh energiát termelt. Dániában a villamos energia már mintegy 48 százalékát termelték szélerőművek. Ezenkívül további három olyan kedvező adottságú európai ország van (Írország, Portugália és Németország) ahol ezek 25 százaléknál nagyobb szeletet hasítanak ki a villamosenergia-igények kielégítéséből. A dán energiarendszerben már csak 449 MW-nyi, gyors reagálásra képes rugalmas háttérkapacitásként is használható földgázüzemű erőmű maradt a rendszerben, miközben a szélerőművek beépített kapacitása már 6128 MW volt 2019-ban.
Dánia kormánya 109 százalékos megújulóenergia-részarányt tervez elérni 2030-ra, vagyis az ország importfüggősége teljesen megszűnik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szigetként működik majd a dán energiarendszer, sőt – a kölcsönös előnyök jegyében – a nemzetközi kapcsolatok további erősítése a cél. Ennek jegyében 2020 októberében adták át azt a tenger alatti kábelt, ami a világ első hibrid interkonnektoraként Dániát Németországgal két parton túli szélerőműpark közbeiktatásával kapcsolja össze. Már kivitelezés alatt áll a „Viking Link Interconnector”, ami Dániát és az Egyesült Királyságot köti majd össze 2023 végétől, nagyfeszültségű egyenáramú kapcsolatot biztosítva a két, dominánsan már ma is megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia-rendszer között. Ugyanakkor Dánia a NordPool tagjaként az észak-európai és balti országok villamosenergia-rendszerével is igen szoros kapcsolatban marad.
Követendő és működő példa tehát már jócskán van, már csak a kormányzati szándék szükséges az adaptáláshoz, az ország adottságaihoz igazított energiamixbe való beillesztéshez.
További hírek a kategóriából
