A hazai vállalkozásokra elsősorban beszállító, szerelő és telepítő feladatok juthatnak a zöldenergia termeléshez kapcsolódó globális zöldiparban. Magyarországon a leglátványosabban a napenergia hasznosítása fejlődhet Papp András, az Alteo Nyrt. általános vezérigazgató-helyettese szerint.
Hol tart ma a megújuló alapú energiatermelés, a zöldipar, az ezt lehetővé tevő eszközök gyártásának a fejlődése?
Mindennek egyetlen drivere van, az állami elköteleződés. Egy kormánynak tudnia kell, hogyha elkötelezte magát amellett, hogy zöld alapokra helyezi országa energiatermelését és gazdaságát, akkor a szabályozók és a politikai ösztönzés megteremtése mellett komoly pénzt is kell pumpálnia az ágazatba. Így kezdődött a folyamat Németországban is, erre alapozva fejlődhetett ott a terület néhány jelentős vállalata. Maguk a létesítmények – így az előállításuk piaca is – két nagy csoportra oszthatók: a kizárólag a hálózatra termelő nagy erőművekére és a háztartási méretű kiserőművekére. Az előbbibe tartoznak többek között a tengeri szélparkok, vagy az óriási, Afrikában épülő több 10 megawattos naperőművek. Az energiapiac konvencionális üzleti modelljét mégis inkább a nagy számban megjelenő lakossági zöldenergia-termelés alakítja át, amikor a fogyasztók egyben termelőkké is válnak. Ez a trend Magyarországon is erősödik. Körülbelül 200-300 ezer háztartás esetében van lehetőség napelemes kis erőmű telepítésére, amire már több 10 ezer esetben sor is került. Ráadásul a zöldenergia elfogadottá válásával párhuzamosan az elmúlt 10-15 évben szűkült a hagyományos energetikai rendszerek piaca, sok gyártó kidőlt a sorból.
Közben új szereplőkként megjelentek a kínai gyártók, nem?
Igen, de még csak az alacsonyabb hozzáadott értékű termékek szegmensében, s inkább a megújuló technológiák terén építenek erős pozíciókat. A szélenergia megoldásokban ugyan még nem hódítanak, de a napelemekében igen. Kína adja a világon gyártott napelemek alapanyagának a 80-90 százalékát, rendelkezik ugyanis a szükséges nyersanyagokkal. Maga a végtermék – a panelek – gyártása persze a világ számos országában működő gyárakban folyik. A napelemek és más megújuló technológiák is rohamosan fejlődnek, egyre olcsóbbak. A fotovoltaikus panelek ára az elmúlt 15 évben exponenciálisan zuhant, emiatt az új gyártók még nehezebben léphetnek be erre a piacra. Ráadásul ezen a területen a termékfejlesztés nagyon komoly pénzügyi erőforrásokat igényel, amit csak a legnagyobb vállalatok engedhetnek meg maguknak. Ezért ebben a szegmensben ma Kína, Japán, Korea és Németország állnak az élen. A kisebb gyártóknak nincs sok esélyük arra, hogy alaptechnológiát fejlesszenek, és felzárkózzanak melléjük.
Milyen fejlődési lehetősége marad ilyen körülmények között a zöldtechnológiák hazai gyártóinak?
Az itteni cégek a háttériparban vannak jelen. Napelemekhez tartószerkezetet, kapcsolókat, a hálózati csatlakozáshoz szükséges kapcsolóberendezéseket gyárthatnak, de az alapvető elemek itt is külföldiek. Hazai lehet a szerelés, a segédrendszerek és egyes részegységek előállítása is. Mivel a megújuló alapú energiatermelés Magyarországon is várhatóan elsősorban háztartási méretekben fog belendülni, ami tehát főleg napelemeket jelent, a hazai zöldipar fejlődése ehhez a szegmenshez kapcsolódóan várható.
Teljes rendszerekben nem is érdemes gondolkozniuk a magyar cégeknek?
Nem nagyon van realitása ebben gondolkozni. Ezen a területen bármit is csak úgy érdemes gyártani, ha az eszközöket a globális piacokon is tudjuk értékesíteni. Ez hatalmas gyártási volument és költséghatékonyságot igényel, amit kérdés, hogy a hazai vállalatok tudnak-e vállalni. És ehhez jön még a fejlesztés kérdése, ami szintén nagyon kapacitás- és forrásigényes.
Az említett háttéripari, beszállító és szerelő munkára egy napelemes projekt esetében a költségek mekkora hányada jut átlagosan itthon?
Nagyjából szűk harmada. Egy félmegawattos fotovoltaikus projekt megvalósítási költsége körülbelül 200 millió forint, ebből nagyjából 55-65 millió forint marad magyar cégek zsebében.
Hány ilyen projekt indult a közelmúltban, és mennyi várható?
Pár tucat projektről lehet szó jelenleg, de támogatások nélkül nem sok új fejlesztés várható. Az eddigi fejlesztéseket főleg az önkormányzatok és a kkv-k számára is rendelkezésre álló olcsó forrás segítette. Gyakorlatilag 90 százalékos támogatásból fejlesztettek az önkormányzatok, nem kellett sokat foglalkozniuk a megtérüléssel. Most viszont sokan létesítenek 500 kilowattosnál kisebb, tehát még a kiserőmű kategóriát sem elérő létesítményeket. E néhány százmillió forintos projektek még beleférnek a kkv-k költségvetésébe, és e cégek megfelelő támogatáshoz is jutnak a támogatott vállalati hitelek révén. Egy- és kétszázalékos forrásköltségű hiteleket is elérhetnek, amelyek mellett már megtérül az erőművük. A piacon elérhető 5-6 százalékos projekthitel-kamat mellett viszont már nemigen.
Milyen változást ígér a megújuló alapú áramtermelés tervezett támogatási rendszere, a METÁR?
A háztartási méretű kiserőművek piacát ez nem fogja érinteni, a nagyobb erőművek esetében viszont hozhat majd előrelépést. Már nyilvánosságra került, hogy a kormány a kötelező áramátvételi (KÁT) kasszát összesen mintegy 45 milliárd forinttal növelné meg. Ebből 10 milliárdot szánna a 0,5 megawatt alatti kiserőművekre, 10 milliárdot az 0,5-1 megawatt közötti tartományra, és 25 milliárd forintot az 1 megawatt feletti erőművek támogatására. A szélenergia a legutóbbi kormányzati döntések értelmében egyelőre kiesett a reálisan megvalósítható technológiák köréből, így a fotovoltaikus rendszerek mellett a biomassza és biogáz alapú megoldások nyerhetnek teret. Ám itt is inkább a hőtermelés terén generálhatnak projekteket. Áttörést leginkább az említett napelemek terén várok.
Miben hozhatna változást a barna prémium bevezetése?
Fontos eleme lehet a támogatási rendszernek, amely életben tarthatja a megtérült – tehát a KÁT támogatásra már nem jogosult –, de még évekig üzemképes biomassza tüzelésű létesítményeket. A konstrukció lényege, hogy a piaci villamosenergia-árak felett, szükség esetén, extra prémiumot kapnak az erőművek, hogy az egyébként a tüzelőanyag-költségeket sem fedező áramárak mellett is az üzemidejük végéig működhessenek. Ez sokkal kedvezőbb, mint ha a támogatási körből kieső egységeket leállítanák, adott esetben akár le is bontanák, hogy majd egy új erőművet építve termeljenek energiát. Ráadásul – bár a biomassza eltüzelésekor üvegházhatású gázok kerülnek a levegőbe –, de ha a tüzelőanyag az e célra telepített energiaerdőből származik, akkor az erdő fáinak szén-dioxid-felhasználása már nullára hozhatja ki az egyenleget.
A vízenergia terén marad a pangás?
Vélhetően igen. Nem jók Magyarországon az adottságaink, s egy-egy ilyen erőműnek a többi technológiához képest fajlagosan hatalmasak a bekerülési költségei, főként a szükséges kiegészítő létesítmények, például a gátak, zsilipek, üzemvízi csatornák miatt. Éppen ezért az Alteo csoport sem gondolkodik új erőmű létesítésében, de a már felújított felsődobszai erőművünk mellett szóba jöhet az üzemeltetésünkben lévő gibárti erőmű rekonstrukciója, hiszen itt a műtárgyak már megvannak.
Mikorra várható a zöldenergiához kapcsolódó tevékenységek hazai fellendülése?
Remélhetőleg ez már a közeljövőben megtörténhet. A piac elsősorban a METÁR végrehajtási rendeleteire, illetve az új uniós forrásokra épülő energetikai pályázatok (KEHOP) kiírásaira vár. A távhőtermelőknek és -szolgáltatóknak szánt rendelet tervezete már ismert, ezen a téren szerintem hamarosan láthatunk mozgásokat. S hogy miért vár az egész piac a támogatásokra, ahelyett hogy nekiállna és erőműveket építene, ha az annyira jó befektetés? Mert ma Európában semmilyen erőművet nem lehet piaci alapon megépíteni, csak beruházási vagy valamiféle átvételi ártámogatással tehetők megtérülővé a fejlesztések.
Ez idővel akár kapacitáshiányt is okozhat?
Ha időben elindulhat a támogatási rendszer, akkor az csökkentheti a problémákat, hiszen a kieső kapacitások egy részét megújuló alapú erőművek pótolhatják. Bár ezeknek a volatilitása szükségessé teszi ezzel párhuzamosan a szabályzó kapacitások létesítését is, amelyek egyelőre nem épülnek. Másrészt a hagyományos erőművek fejlesztésének elmaradása miatt az erőműpark folyamatosan elöregszik, így középtávon ténylegesen komoly kapacitáshiánnyal kell számolnunk. Az uniós döntéshozók egyébként már mérlegelik, hogy a termelő és szabályzó erőművi kapacitások létrehozására lehessen támogatást igényelni, döntés azonban még nem született.
Több szakértő is jelezte, hogy egy megújulóerőmű-építési boom nem csak a hazai beszállítói bázisra lehet kedvező hatással, hanem az úgynevezett virtuális erőművek számára is lehetőségeket hordoz majd. Ez mennyire reális forgatókönyv?
Ezen a területen a megújuló technológiák elsősorban a már működő egységek kötelező átvételi rendszeréből történő kikerülésekor lehetnek hatással. Ezek az erőművek jellemzően még legalább 10-15 év üzemidővel rendelkeznek, nem érdemes leállítani őket. Ám mivel a piaci zsinór villamosenergia-ár csak mintegy harmada a KÁT-os árnak, ezért önmagukban a megújulókat nehéz rentábilisan működtetni. Ugyanis ezen időjárásfüggő megújulók (jellemzően nap- és szélerőműveknek) működése nehezen menetrendezhető, ezért a termelésüket célszerű összehangolni. Ebben segítenek az úgynevezett virtuális erőművek. Magyarországon 6-8 virtuális erőmű van, ebből egy az Alteo csoporté. Ez hangolja össze a saját, nagyrészt kapcsolt energiát termelő erőműveink működését, és ez fogja kezelni a saját szélerőműveinket is, miután azok kiesnek a KÁT-ból. Ebbe készek vagyunk befogadni más társaságok létesítményeit is, miután azok már nem kapnak támogatást. A másik következmény, hogy az új időjárásfüggő kapacitások következtében megnőnek a Mavir szabályozási feladatai. A rendszerirányító ezért egyre több, de jól megfizetett, úgynevezett kiegyenlítő energiát fog vásárolni. Ennek egy részét éppen a virtuális erőművek adják, Európában egyedülálló módon.
Forrás: Kép - 123RF
Hol tart ma a megújuló alapú energiatermelés, a zöldipar, az ezt lehetővé tevő eszközök gyártásának a fejlődése?
Mindennek egyetlen drivere van, az állami elköteleződés. Egy kormánynak tudnia kell, hogyha elkötelezte magát amellett, hogy zöld alapokra helyezi országa energiatermelését és gazdaságát, akkor a szabályozók és a politikai ösztönzés megteremtése mellett komoly pénzt is kell pumpálnia az ágazatba. Így kezdődött a folyamat Németországban is, erre alapozva fejlődhetett ott a terület néhány jelentős vállalata. Maguk a létesítmények – így az előállításuk piaca is – két nagy csoportra oszthatók: a kizárólag a hálózatra termelő nagy erőművekére és a háztartási méretű kiserőművekére. Az előbbibe tartoznak többek között a tengeri szélparkok, vagy az óriási, Afrikában épülő több 10 megawattos naperőművek. Az energiapiac konvencionális üzleti modelljét mégis inkább a nagy számban megjelenő lakossági zöldenergia-termelés alakítja át, amikor a fogyasztók egyben termelőkké is válnak. Ez a trend Magyarországon is erősödik. Körülbelül 200-300 ezer háztartás esetében van lehetőség napelemes kis erőmű telepítésére, amire már több 10 ezer esetben sor is került. Ráadásul a zöldenergia elfogadottá válásával párhuzamosan az elmúlt 10-15 évben szűkült a hagyományos energetikai rendszerek piaca, sok gyártó kidőlt a sorból.
Közben új szereplőkként megjelentek a kínai gyártók, nem?
Igen, de még csak az alacsonyabb hozzáadott értékű termékek szegmensében, s inkább a megújuló technológiák terén építenek erős pozíciókat. A szélenergia megoldásokban ugyan még nem hódítanak, de a napelemekében igen. Kína adja a világon gyártott napelemek alapanyagának a 80-90 százalékát, rendelkezik ugyanis a szükséges nyersanyagokkal. Maga a végtermék – a panelek – gyártása persze a világ számos országában működő gyárakban folyik. A napelemek és más megújuló technológiák is rohamosan fejlődnek, egyre olcsóbbak. A fotovoltaikus panelek ára az elmúlt 15 évben exponenciálisan zuhant, emiatt az új gyártók még nehezebben léphetnek be erre a piacra. Ráadásul ezen a területen a termékfejlesztés nagyon komoly pénzügyi erőforrásokat igényel, amit csak a legnagyobb vállalatok engedhetnek meg maguknak. Ezért ebben a szegmensben ma Kína, Japán, Korea és Németország állnak az élen. A kisebb gyártóknak nincs sok esélyük arra, hogy alaptechnológiát fejlesszenek, és felzárkózzanak melléjük.
Milyen fejlődési lehetősége marad ilyen körülmények között a zöldtechnológiák hazai gyártóinak?
Az itteni cégek a háttériparban vannak jelen. Napelemekhez tartószerkezetet, kapcsolókat, a hálózati csatlakozáshoz szükséges kapcsolóberendezéseket gyárthatnak, de az alapvető elemek itt is külföldiek. Hazai lehet a szerelés, a segédrendszerek és egyes részegységek előállítása is. Mivel a megújuló alapú energiatermelés Magyarországon is várhatóan elsősorban háztartási méretekben fog belendülni, ami tehát főleg napelemeket jelent, a hazai zöldipar fejlődése ehhez a szegmenshez kapcsolódóan várható.
Teljes rendszerekben nem is érdemes gondolkozniuk a magyar cégeknek?
Nem nagyon van realitása ebben gondolkozni. Ezen a területen bármit is csak úgy érdemes gyártani, ha az eszközöket a globális piacokon is tudjuk értékesíteni. Ez hatalmas gyártási volument és költséghatékonyságot igényel, amit kérdés, hogy a hazai vállalatok tudnak-e vállalni. És ehhez jön még a fejlesztés kérdése, ami szintén nagyon kapacitás- és forrásigényes.
Az említett háttéripari, beszállító és szerelő munkára egy napelemes projekt esetében a költségek mekkora hányada jut átlagosan itthon?
Nagyjából szűk harmada. Egy félmegawattos fotovoltaikus projekt megvalósítási költsége körülbelül 200 millió forint, ebből nagyjából 55-65 millió forint marad magyar cégek zsebében.
Hány ilyen projekt indult a közelmúltban, és mennyi várható?
Pár tucat projektről lehet szó jelenleg, de támogatások nélkül nem sok új fejlesztés várható. Az eddigi fejlesztéseket főleg az önkormányzatok és a kkv-k számára is rendelkezésre álló olcsó forrás segítette. Gyakorlatilag 90 százalékos támogatásból fejlesztettek az önkormányzatok, nem kellett sokat foglalkozniuk a megtérüléssel. Most viszont sokan létesítenek 500 kilowattosnál kisebb, tehát még a kiserőmű kategóriát sem elérő létesítményeket. E néhány százmillió forintos projektek még beleférnek a kkv-k költségvetésébe, és e cégek megfelelő támogatáshoz is jutnak a támogatott vállalati hitelek révén. Egy- és kétszázalékos forrásköltségű hiteleket is elérhetnek, amelyek mellett már megtérül az erőművük. A piacon elérhető 5-6 százalékos projekthitel-kamat mellett viszont már nemigen.
Milyen változást ígér a megújuló alapú áramtermelés tervezett támogatási rendszere, a METÁR?
A háztartási méretű kiserőművek piacát ez nem fogja érinteni, a nagyobb erőművek esetében viszont hozhat majd előrelépést. Már nyilvánosságra került, hogy a kormány a kötelező áramátvételi (KÁT) kasszát összesen mintegy 45 milliárd forinttal növelné meg. Ebből 10 milliárdot szánna a 0,5 megawatt alatti kiserőművekre, 10 milliárdot az 0,5-1 megawatt közötti tartományra, és 25 milliárd forintot az 1 megawatt feletti erőművek támogatására. A szélenergia a legutóbbi kormányzati döntések értelmében egyelőre kiesett a reálisan megvalósítható technológiák köréből, így a fotovoltaikus rendszerek mellett a biomassza és biogáz alapú megoldások nyerhetnek teret. Ám itt is inkább a hőtermelés terén generálhatnak projekteket. Áttörést leginkább az említett napelemek terén várok.
Miben hozhatna változást a barna prémium bevezetése?
Fontos eleme lehet a támogatási rendszernek, amely életben tarthatja a megtérült – tehát a KÁT támogatásra már nem jogosult –, de még évekig üzemképes biomassza tüzelésű létesítményeket. A konstrukció lényege, hogy a piaci villamosenergia-árak felett, szükség esetén, extra prémiumot kapnak az erőművek, hogy az egyébként a tüzelőanyag-költségeket sem fedező áramárak mellett is az üzemidejük végéig működhessenek. Ez sokkal kedvezőbb, mint ha a támogatási körből kieső egységeket leállítanák, adott esetben akár le is bontanák, hogy majd egy új erőművet építve termeljenek energiát. Ráadásul – bár a biomassza eltüzelésekor üvegházhatású gázok kerülnek a levegőbe –, de ha a tüzelőanyag az e célra telepített energiaerdőből származik, akkor az erdő fáinak szén-dioxid-felhasználása már nullára hozhatja ki az egyenleget.
A vízenergia terén marad a pangás?
Vélhetően igen. Nem jók Magyarországon az adottságaink, s egy-egy ilyen erőműnek a többi technológiához képest fajlagosan hatalmasak a bekerülési költségei, főként a szükséges kiegészítő létesítmények, például a gátak, zsilipek, üzemvízi csatornák miatt. Éppen ezért az Alteo csoport sem gondolkodik új erőmű létesítésében, de a már felújított felsődobszai erőművünk mellett szóba jöhet az üzemeltetésünkben lévő gibárti erőmű rekonstrukciója, hiszen itt a műtárgyak már megvannak.
Mikorra várható a zöldenergiához kapcsolódó tevékenységek hazai fellendülése?
Remélhetőleg ez már a közeljövőben megtörténhet. A piac elsősorban a METÁR végrehajtási rendeleteire, illetve az új uniós forrásokra épülő energetikai pályázatok (KEHOP) kiírásaira vár. A távhőtermelőknek és -szolgáltatóknak szánt rendelet tervezete már ismert, ezen a téren szerintem hamarosan láthatunk mozgásokat. S hogy miért vár az egész piac a támogatásokra, ahelyett hogy nekiállna és erőműveket építene, ha az annyira jó befektetés? Mert ma Európában semmilyen erőművet nem lehet piaci alapon megépíteni, csak beruházási vagy valamiféle átvételi ártámogatással tehetők megtérülővé a fejlesztések.
Ez idővel akár kapacitáshiányt is okozhat?
Ha időben elindulhat a támogatási rendszer, akkor az csökkentheti a problémákat, hiszen a kieső kapacitások egy részét megújuló alapú erőművek pótolhatják. Bár ezeknek a volatilitása szükségessé teszi ezzel párhuzamosan a szabályzó kapacitások létesítését is, amelyek egyelőre nem épülnek. Másrészt a hagyományos erőművek fejlesztésének elmaradása miatt az erőműpark folyamatosan elöregszik, így középtávon ténylegesen komoly kapacitáshiánnyal kell számolnunk. Az uniós döntéshozók egyébként már mérlegelik, hogy a termelő és szabályzó erőművi kapacitások létrehozására lehessen támogatást igényelni, döntés azonban még nem született.
Több szakértő is jelezte, hogy egy megújulóerőmű-építési boom nem csak a hazai beszállítói bázisra lehet kedvező hatással, hanem az úgynevezett virtuális erőművek számára is lehetőségeket hordoz majd. Ez mennyire reális forgatókönyv?
Ezen a területen a megújuló technológiák elsősorban a már működő egységek kötelező átvételi rendszeréből történő kikerülésekor lehetnek hatással. Ezek az erőművek jellemzően még legalább 10-15 év üzemidővel rendelkeznek, nem érdemes leállítani őket. Ám mivel a piaci zsinór villamosenergia-ár csak mintegy harmada a KÁT-os árnak, ezért önmagukban a megújulókat nehéz rentábilisan működtetni. Ugyanis ezen időjárásfüggő megújulók (jellemzően nap- és szélerőműveknek) működése nehezen menetrendezhető, ezért a termelésüket célszerű összehangolni. Ebben segítenek az úgynevezett virtuális erőművek. Magyarországon 6-8 virtuális erőmű van, ebből egy az Alteo csoporté. Ez hangolja össze a saját, nagyrészt kapcsolt energiát termelő erőműveink működését, és ez fogja kezelni a saját szélerőműveinket is, miután azok kiesnek a KÁT-ból. Ebbe készek vagyunk befogadni más társaságok létesítményeit is, miután azok már nem kapnak támogatást. A másik következmény, hogy az új időjárásfüggő kapacitások következtében megnőnek a Mavir szabályozási feladatai. A rendszerirányító ezért egyre több, de jól megfizetett, úgynevezett kiegyenlítő energiát fog vásárolni. Ennek egy részét éppen a virtuális erőművek adják, Európában egyedülálló módon.
További hírek a kategóriából
Az emberi egészségre is ártalmas vegyületet talált...
Közzétéve 2016.08.15 11:13
Tovább nő az elektromos autók egy töltéssel megtet...
Közzétéve 2016.08.15 11:19
Az energiatudatos Veszprémért
Közzétéve 2016.10.03 09:18
