A fel nem tárt norvég olaj- és földgázkészletek a jelenleg ismertnek a duplájára is rúghatnak a Barents-tengeren az orosz szektorral határos, és az év nagy részén jégtakaróval borított területeken. A zöldek résen vannak.
Norvégia eddig csak a jégmentes tengeri területekre korlátozta a kitermelést részben azért, mert az olajtársaságok nem rendelkeznek a jeges területeken bekövetkező olajszennyezés eltávolításához szükséges technológiával, részben pedig azért, mert az úszó jéghegyek is veszélyt jelenthetnek a fúrótornyokra.
A Barents-tenger norvég szektora a Norwegian Petroleum Directorate (NPD) becslése szerint 2,8 milliárd köbméter (17,6 milliárd hordó) olaj-egyenértéket tartalmazhat a Spitzbergáktól délkeletre fekvő, az év túlnyomó részében jégtakaróval borított tengeri területek már ismert 1,4 milliárd köbméteres készletével együtt. A műholdas megfigyelések szerint azonban a jégtakaró zsugorodóban, északnyugati irányban visszahúzódóban van.
A norvég olajipari vállalatok üdvözölnék a lehetőséget, hogy újabb lelőhelyekre terjeszthetik ki a termelést, az új koncessziós területek feltárásának az engedélyezése azonban parlamenti jóváhagyást igényel, ami viszont környezetvédelmi szervezetek beleszólásán is múlik.
A környezetvédelmi szervezetek álláspontja szerint a Jeges-tenger kényes környezeti egyensúlyát egyáltalán nem lenne szabad olajkút-fúrásokkal kockára tenni, különös tekintettel a halállomány védelmére. Abban is kételkednek, hogy a magas feltárási és kitermelési költségek mellett a Jeges-tengerre jellemző környezeti feltételek mellett egyáltalán lehetséges lenne-e valaha is nyereségessé tenni az olaj kitermelését. Nils Harley Boisen, a World Wildlife Fund képviselője szerint csak pénzkidobás lenne a próbálkozás.
A Greenpeace környezetvédelmi szervezet szerint az NPD a készletekről közzétett becslésével felrúgta azt a már hosszú ideje meglévő politikai megállapodást, hogy az olajipari vállalatok a jéggel borított tengeri területeken tartózkodnak a feltáró fúrásoktól, illetve nyomás alá akarja helyezni az oslói kormányt, hogy nyissa meg a területeket az olajipar előtt.
“Ez egyértelmű nyomásgyakorlás az olajipari lobbi részéről, hogy a munkahelyek megmentésére hivatkozva a környezetvédelmi és nyereségességi szempontok teljes figyelmen kívül hagyása mellet új területekre terjeszthessék ki tevékenységüket” – mondta Truls Gulowsen, a Greenpeace Norway vezetője a Reuters hírügynökségnek - melyet a kitekintő idézett. Terje Soeviknes norvég olajipari miniszter a Reuters hírügynökségnek adott nyilatkozatában leszögezte, hogy a szeptemberi parlamenti választásokig semmiféle döntés nem várható a kérdésben, a lehetőségek megvitatására csak a következő négy éves parlamenti ciklusban kerülhet sor.
Forrás: Greenfo | Kép: Nordicgulf.com
Norvégia eddig csak a jégmentes tengeri területekre korlátozta a kitermelést részben azért, mert az olajtársaságok nem rendelkeznek a jeges területeken bekövetkező olajszennyezés eltávolításához szükséges technológiával, részben pedig azért, mert az úszó jéghegyek is veszélyt jelenthetnek a fúrótornyokra.
A Barents-tenger norvég szektora a Norwegian Petroleum Directorate (NPD) becslése szerint 2,8 milliárd köbméter (17,6 milliárd hordó) olaj-egyenértéket tartalmazhat a Spitzbergáktól délkeletre fekvő, az év túlnyomó részében jégtakaróval borított tengeri területek már ismert 1,4 milliárd köbméteres készletével együtt. A műholdas megfigyelések szerint azonban a jégtakaró zsugorodóban, északnyugati irányban visszahúzódóban van.
A norvég olajipari vállalatok üdvözölnék a lehetőséget, hogy újabb lelőhelyekre terjeszthetik ki a termelést, az új koncessziós területek feltárásának az engedélyezése azonban parlamenti jóváhagyást igényel, ami viszont környezetvédelmi szervezetek beleszólásán is múlik.
A környezetvédelmi szervezetek álláspontja szerint a Jeges-tenger kényes környezeti egyensúlyát egyáltalán nem lenne szabad olajkút-fúrásokkal kockára tenni, különös tekintettel a halállomány védelmére. Abban is kételkednek, hogy a magas feltárási és kitermelési költségek mellett a Jeges-tengerre jellemző környezeti feltételek mellett egyáltalán lehetséges lenne-e valaha is nyereségessé tenni az olaj kitermelését. Nils Harley Boisen, a World Wildlife Fund képviselője szerint csak pénzkidobás lenne a próbálkozás.
A Greenpeace környezetvédelmi szervezet szerint az NPD a készletekről közzétett becslésével felrúgta azt a már hosszú ideje meglévő politikai megállapodást, hogy az olajipari vállalatok a jéggel borított tengeri területeken tartózkodnak a feltáró fúrásoktól, illetve nyomás alá akarja helyezni az oslói kormányt, hogy nyissa meg a területeket az olajipar előtt.
“Ez egyértelmű nyomásgyakorlás az olajipari lobbi részéről, hogy a munkahelyek megmentésére hivatkozva a környezetvédelmi és nyereségességi szempontok teljes figyelmen kívül hagyása mellet új területekre terjeszthessék ki tevékenységüket” – mondta Truls Gulowsen, a Greenpeace Norway vezetője a Reuters hírügynökségnek - melyet a kitekintő idézett. Terje Soeviknes norvég olajipari miniszter a Reuters hírügynökségnek adott nyilatkozatában leszögezte, hogy a szeptemberi parlamenti választásokig semmiféle döntés nem várható a kérdésben, a lehetőségek megvitatására csak a következő négy éves parlamenti ciklusban kerülhet sor.