A szelektív gyűjtés alap, ennél ma már jóval többet kell tenni

„Tanulmányaimat parképítő és -fenntartó technikusként végeztem, majd egy finnországi faiskolába mentem tapasztalatot szerezni. Amikor hazajöttem, rövid ideig a Greenpeace-nél dolgoztam, és egyre inkább foglalkoztatni kezdett, hogy az életem legtöbb területén tegyek a környezetem megóvásáért.” – kezdi bemutatkozását Molnár Vivien Lejla a civilzolditok.hu oldalon. Lejla nemcsak az egyesület alapító tagja, hanem a Lőrinci Kertelő kertvezetője és komposztpont-felelőse, továbbá egy kétgyermekes családanya is, aki civilként szemétszedést szervez és faültetést kezdeményez.

– Egy nagyon nagy kertben két fóliasátorral nőttem fel a 17. kerület szélén. Ehhez képest éles váltás volt panellakásba költözni – emlékszik vissza Lejla. Amikor megszületett az első kisfiuk és vele sétálgattak, Lejla és a férje ráakadtak a közösségi kertre. Rögtön jelentkeztek is egy parcelláért, de várniuk kellett egy megüresedő helyre. Megkérdezték a kertüzemeltetőt, hogy a várakozási idő alatt legalább a komposztjukat hordhatják-e a kertbe, de ott akkor még nem működött ilyen rendszer. Lejla ekkor a hűtő aljában, a zöldséges rekeszben gyűjtötte egy kis fedeles dobozban az anyagot, amit heti egyszer elvittek a férjével a szomszéd kerületbe az édesanyjához.

– Ha nem sikerült volna bekerülnünk a kertbe, akkor belefogtam volna egy álcázott „gerillakomposztálásba”, mert biztos voltam benne, hogy a ház vezetése nem fog engedélyt adni a komposztálásra, mivel az emberek nem ismerik, és az az erős tévhit él bennünk, hogy ez büdös. Ezért az volt a tervem, hogy készítek egy komposztkast, és abban elrejtem, így senki sem tudta volna, hogy ott komposztálás történik.

Lejla és családja végül egy évet várt, amíg bekerült a közösségi kertbe.

– Már egy éve kerteltünk, amikor rájöttem, hogy sokkal több lehetőség van ebben a kertben. Tudtam, milyen várni arra, hogy kertelhess és legalább a komposztanyagodat idehozhasd. Ezért amikor vezetőségválasztás volt, jelentkeztem. Addigra már elvégeztem a Humusz Szövetség komposztképzését.

A Lőrinci Kertelő mint komposztpont

A szövetség mindig gyors és alapos válaszai segítették elő, hogy könnyen kiépüljön a Dolgozó úton is egy komposztpont. Tavaly november óta már nemcsak a parcellabérlők, hanem külsősök, ún. komposztdonorok is hozhatják az alapanyagokat a közösségi komposztba.

– Amikor először elkezdtem komolyan foglalkozni a komposztálással, elég ijesztő volt számomra. Sokat olvastam róla, mielőtt elkezdtem egyedül csinálni, és úgy tűnt, mérnöki tudás szükséges hozzá: például milyen legyen a szén-nitrogén aránya? Aztán egyszer gondoltam egy nagyot, és elkezdtem. Értettem, hogy van az egésznek a nedvesebb, zöld része, ez jellemzően a konyhai hulladék, és van a száraz része, ami az avar, száraz fűnyesedék, növényevő állatok alma. Ezeket az összetevőket felváltva rétegezzük: miután bedobunk némi nedves anyagot, rögtön egy kis száraz füvet is szórunk rá, így elkerülhető, hogy a legyek megkörnyékezzék. Figyelni kell arra, hogy ne legyen se túl száraz, se túl nedves, az optimális állagról rengeteg kép és videó van a neten. Két-, maximum háromhavonta az egészet átforgatom és kirostálom.

Ha valaki újonnan csatlakozik a kertelők közé, a helyszínen kitett plakátok alapján megtanulhatja, mi kerülhet a komposztkeretbe, és azt milyen méretűre érdemes aprítania. A külső komposztdonorok a sharewaste.com-on vagy helyi Facebook-csoportokban kereshetik meg Lejláékat, és vihetik a kertbe a hulladékukat. A külsősök együttműködési megállapodást írnak alá a komposztponttal, ami alapján biztosan mindig a megfelelő összetételű és méretű anyagok kerülnek be.

Lejla nagyon sokszor találkozik azzal, hogy az emberek elhitetik magukkal: ha már szelektíven gyűjtik a szemetet, vagy öko programmal mosnak, sokat tesznek a környezetért. Pedig valójában nem. A szelektálás olyannyira alapvetés, mint hogy nem dobáljuk el a szemetünket az utcán. Belátja, hogy ő is sokáig gondolkodott így, de ez mára megváltozott, ahogy az a fenti példából is látszik. Ma már tudja és vallja, hogy hétköznapi emberként is rengeteget lehet tenni környezetünk védelméért.

Példamutatás együttműködéssel

Az E.ON EnergiaKözösségek versenye egy háztartásokat megcélzó energiamegtakarítási megmérettetés, amelyben 5-10 háztartás alkot egy csapatot. A verseny 5 hónapja során az első energiafelmérés után egyéni és közösségi vállalásokat tesznek a csapattagok, illetve 3 kreatív versenyfeladatot is elvégeznek[1]. A 2019/20-as kiírást nyerte meg Lejla családja néhány másik háztartással egy csapatban.

A verseny elején cikkek és az energiakozossegek.hu-n olvasható korábbi csapatok ötletei és eredményei alapján, majd hetente érkező hírlevelek gondolatai mentén haladnak a versenyzők. Előfordul böjtnaptár, odafigyelnek a vízfogyasztásra vagy éppen a standby módra. Csapatonként legalább egy fogyasztásmérőt is kapnak, amellyel a versenyzők minden eszközük energiafogyasztását meg tudják mérni, ez a későbbiek során nagy fókuszt tud adni.

– Nagyon durva felismerés volt számomra a standby mód energiafogyasztása, hiszen majdnem minden eszközünk készenléti állapotban áll, és be van dugva olyan rádió vagy robotgép, amit nagyon ritkán használunk, és mégis vesz fel áramot. Érdekes volt megvizsgálni a vízfogyasztásunkat: bedugtuk a kádban a dugót és a mosógépből oda folyt a víz. Láttuk azt a nagymennyiségű vizet, amivel még lehetne mit kezdeni. Ezelőtt mindig azzal nyugtattam magam, hogy bár régi mosógépünk van, öko programon mosok, és egyébként sem 90 fokon. Azt hittem, hogy ez elegendő, de megdöbbentő volt tapasztalni, hogy 40 fokon is ugyanolyan hatékony a mosás, mint 60 fokon, és így energiát is spórolhatunk.

Családi vállalkozás

Lejla a két kisfiával és a férjével együtt vágott neki a versenynek. A férje már a kapcsolatuk elején is tudta: felesége minden lében kanál. Megismerkedésük után pár hónappal Lejla féléves húsböjtöt tartott, aminek az lett az eredménye, hogy immár ötödik éve nem eszik húst. Így a férje már akkor egy óriási váltásba csöppent. Ezután nem okozott neki meglepetést, hogy csatlakoztak az EnergiaKözösségek versenyhez. Sőt, ő az, aki általában jobban figyel a bevásárlásnál, hogy kevesebb csomagolás és egyéb hulladék kerüljön be a háztartásukba. De néha neki is ki kell lépnie a komfortzónájából: nehezen viselte, hogy a kikapcsolt standby módból percek alatt áll fel a rendszer, vagy amikor még a komposztanyagukat hetente utaztatták autóval a szomszéd kerületbe.

Lejla szerint nem nehéz civilként szemléletet formálni. Úgy érzi, amióta nemcsak elmondja a véleményét, hanem példát mutatva környezettudatosan is él, egyre inkább hasonló gondolkodású emberek veszik körül. Közösség épül köré olyan emberekből, akik nem tartják őt furának amiatt, hogy komposztál és szemetet szed.

Azt üzeni az átlagembereknek, hogy nyugodtan merjenek változtatni saját magukon, ezzel motiválva másokat, mert mindez magával hozza a szemléletváltozást.