Jóval agresszívebben kellene adóztatniuk a kormányoknak a szén-dioxid-kibocsátást, illetve energiahasználatot, mivel a jelenlegi elvonási szintek nem elegendőek ahhoz, hogy hatékonyan harcoljanak a klímaváltozás ellen - figyelmeztet új jelentésében az OECD.
Mindössze szerény mértékben módosult 2012 és 2015 között világszerte az energiafogyasztást terhelő adók mértéke, és a kormányok mindössze a szén-dioxid-kibocsátás 0,3 százalékát adóztatták olyan szinten, ami méltányosnak tartható az okozott környezeti károkkal összevetve - következtetett tanulmányában az OECD. A szén-dioxid-emissziót továbbra is túlságosan kevés és elégtelen adó terheli, az elvonás mértéke a 42 tanulmányozott ország közül mindössze ötben haladja meg az 5 euró/tonnát.
Az energiahasználat adóztatásának mintázatában nem volt tapasztalható strukturális változás 2012 és 2015 között, ami nyugtalanító - fogalmazott Angela Gurría, az OECD főtitkára a jelentés előszavában. Szavai szerint, noha már több ország elkezdte bevezetni a 'szennyező fizet' elvet, a folyamat azonban lassú és körülményes.
Az energiahasználat erőteljesebb adóztatása logikusan magasabb árakat is eredményezhet, az áraknak a klímaváltozás és légszennyezés költségeihez történő igazítása pedig kulcsfontosságú a cselekvés hatékonyságának megteremtéséhez - figyelmeztet az OECD, amely sürgős és jelentős lépéseket tart szükségesnek az adóztatás fokozása terén.
A karbonemisszió 95 százaléka a szállítás-közlekedés ágazaton kívül realizálódik, ennek azonban 85 százaléka egyáltalán nincs megadóztatva. Ezzel szemben a közúti szállításban jóval magasabb és szélesebb körű adók terhelik a szén-dioxid-kibocsátást, 2012 és 2015 között pedig az érdemi (vagyis legalább 50 euró/tonna CO2 mértéket elérő) üzemanyag-adóztatás aránya tovább emelkedett, nagyrészt az olyan feltörekvő gazdaságok intézkedéseinek köszönhetően, mint Kína, India vagy Mexikó.
A jelentés kitér az úgynevezett emissziókereskedelmi rendszerekre is, amelyek ugyan nem adó-jellegű eszközök, de kellő feltételek mellett ahhoz hasonló hatással járhatnak a kibocsátásra. Kína 2018-ban indította el saját karbonemisszió-piacát, ami várhatóan hamarosan a világ legnagyobbja is lesz. Európa a maga emissziókereskedelmi rendszerét (ETS) már jóval régebb óta üzemelteti, azonban a rendszer tökéletlenségei miatt az árak túlságosan alacsonyak. Ezért az EU a kvóták számának csökkentésével kívánja egyensúlyba hozni a piacot, amiről az Európai Parlamentben az előző héten szavaztak. Az első eredmények már mutatkoznak, mivel ezen a héten több mint hat év után ismét elérte a 10 eurót a szén-dioxid kibocsátási egységek száma, ami azonban vélemények szerint továbbra is túlságosan alacsony ahhoz, hogy a szennyezőket a zéróemissziós megoldásokba való befektetésre motiválja.
Forrás: Portfolio | Kép: Pexels
Mindössze szerény mértékben módosult 2012 és 2015 között világszerte az energiafogyasztást terhelő adók mértéke, és a kormányok mindössze a szén-dioxid-kibocsátás 0,3 százalékát adóztatták olyan szinten, ami méltányosnak tartható az okozott környezeti károkkal összevetve - következtetett tanulmányában az OECD. A szén-dioxid-emissziót továbbra is túlságosan kevés és elégtelen adó terheli, az elvonás mértéke a 42 tanulmányozott ország közül mindössze ötben haladja meg az 5 euró/tonnát.
Az energiahasználat adóztatásának mintázatában nem volt tapasztalható strukturális változás 2012 és 2015 között, ami nyugtalanító - fogalmazott Angela Gurría, az OECD főtitkára a jelentés előszavában. Szavai szerint, noha már több ország elkezdte bevezetni a 'szennyező fizet' elvet, a folyamat azonban lassú és körülményes.
Az energiahasználat erőteljesebb adóztatása logikusan magasabb árakat is eredményezhet, az áraknak a klímaváltozás és légszennyezés költségeihez történő igazítása pedig kulcsfontosságú a cselekvés hatékonyságának megteremtéséhez - figyelmeztet az OECD, amely sürgős és jelentős lépéseket tart szükségesnek az adóztatás fokozása terén.
A karbonemisszió 95 százaléka a szállítás-közlekedés ágazaton kívül realizálódik, ennek azonban 85 százaléka egyáltalán nincs megadóztatva. Ezzel szemben a közúti szállításban jóval magasabb és szélesebb körű adók terhelik a szén-dioxid-kibocsátást, 2012 és 2015 között pedig az érdemi (vagyis legalább 50 euró/tonna CO2 mértéket elérő) üzemanyag-adóztatás aránya tovább emelkedett, nagyrészt az olyan feltörekvő gazdaságok intézkedéseinek köszönhetően, mint Kína, India vagy Mexikó.
A jelentés kitér az úgynevezett emissziókereskedelmi rendszerekre is, amelyek ugyan nem adó-jellegű eszközök, de kellő feltételek mellett ahhoz hasonló hatással járhatnak a kibocsátásra. Kína 2018-ban indította el saját karbonemisszió-piacát, ami várhatóan hamarosan a világ legnagyobbja is lesz. Európa a maga emissziókereskedelmi rendszerét (ETS) már jóval régebb óta üzemelteti, azonban a rendszer tökéletlenségei miatt az árak túlságosan alacsonyak. Ezért az EU a kvóták számának csökkentésével kívánja egyensúlyba hozni a piacot, amiről az Európai Parlamentben az előző héten szavaztak. Az első eredmények már mutatkoznak, mivel ezen a héten több mint hat év után ismét elérte a 10 eurót a szén-dioxid kibocsátási egységek száma, ami azonban vélemények szerint továbbra is túlságosan alacsony ahhoz, hogy a szennyezőket a zéróemissziós megoldásokba való befektetésre motiválja.