Az már hónapok óta ismeretes, hogy új hulladékgazdálkodási stratégia kidolgozásán munkálkodik az ITM, a szabályozás alakulásának a miniszterelnök klímavédelmi bejelentései is arculatot adnak. Lényeges elemként visszaválthatóak lesznek az üveg és műanyag palackok, valamint a fémdobozok is. Mindezekről a stratégia azonban még nem készült el, ám a szakmai egyeztetések rendre elmaradnak. Ebben az írásban igyekszünk megszólaltatni a feleket, körkérdés formájában.
Az alábbi kérdéseket küldtük szét a hulladékgazdálkodásban működő vállalatok és vállalkozások számára, a teljesség igénye nélkül:
- Mi az általános véleményük a betétdíjas rendszerről?
- A saját hulladékáramuk tekintetében hogyan működik ez a szisztéma?
- Vannak-e módosító javaslataik a hazai rendszer kialakításával és működtetésével kapcsolatosan?
Aszódi Ferenc ügyvezető igazgató /Re-Glass Kft.:
- Támogatjuk, hogy bevezetésre kerüljön egy hatékony betétdíjas rendszer, hiszen ezzel megnövekedne a visszagyűjtött üveghulladék mennyisége. Elengedhetetlen a betétdíj összegének pontos meghatározása. Amennyiben túl alacsony az összeg, úgy a lakosság motiválatlan marad. Nagyon fontos meghatározni, ki fogja – és milyen költségen – üzemeltetni a rendszert. A visszagyűjtés leghatékonyabb működéséhez több visszagyűjtő pont kijelölése szükséges. Hirtelen óriási nyersanyag fog a piacra zúdulni, amit logisztikailag is kezelni kell. Tudjuk, hogy a többutas, rekeszes visszagyűjtés nem gazdaságos, egyre inkább kiszorul a piacról; ezért az egyutas – csomagolási üveg – visszagyűjtési rendszert kell erősíteni.
- Lépcsőzetes bevezetést javaslunk annak érdekében, hogy értékelhetőek legyenek az eredmények, és reagálni lehessen a pozitív és negatív hatásokra egyaránt. Nemcsak a lakosságot kell ,,motiválni”', hanem a begyűjtésben és a hasznosításban szereplőket is. Az üzleteknél az inverz logisztikát kellene erősíteni a környezeti terhelés és a logisztikai költségek csökkentése érdekében.
- Mi nyitottak és készek vagyunk kapacitásaink növelésére. A meglévő hazai begyűjtési rendszer definícióit mindenképpen pontosítani kellene.
A közszolgáltatói feladatok csökkentése érdekében a vállalkozói szférának is meg kellene engedni a „házhoz menő" (fogyasztói) begyűjtést; pl. a társasházaknál kihelyezett gyűjtőedényekkel. Fontos lenne a magyarországi hasznosítás előtérbe helyezése üveghulladék esetében is; cégünk megfelelő kapacitással rendelkezik a keletkező teljes visszagyűjtött üvegmennyiség hasznosítására.
Jeffrey D. Kimball kereskedelmi igazgató /Loacker Hulladékhasznosító Kft., társvezető /HOSZ Vas- és Színesfém Szakosztály alelnök /Fémszövetség:
1.-2. Tavaly nyáron a HOSZ-szakosztályok végeztek tanulmányokat különböző betétdíj rendszerekről azzal a céllal, hogy szakmai alapokon tudjuk javasolni a leghatékonyabb rendszert minden anyagáramra. Nagy különbségek vannak a betétdíjrendszerek között. Csak akkor lehet „sikeresnek” nevezni egy rendszert, ha logisztikailag és pénzügyileg hatékony, és nem okoz jelentős „kellemetlenséget” a fogyasztóknak. Ebben a párbeszédben rendkívüli fontos a megoldandó feladatokat definiálni, és minden működési paramétert a helyi adottságokat figyelembevétele mellett beállítani:
- Helyi adottságok:
- Politikai környezetvédelmi alapkoncepció
- Geográfia és lakossági koncentrációk
- Kereskedelmi hálózatok felépítése
- Lakossági fogyasztási szokások
- Meglévő közszolgáltatási rendszerek
- Meglévő, magánszektorú hulladékkezelők kapacitása
- Lehetséges betétdíjrendszer „beállítások”:
- Aktívan ösztönözzük a tényleges újratöltést? A vevők elfogadják-e a „több forgás utáni” csomagolásból eredő optikai degradációt?
- Vagy a legfontosabb cél a lerakás elkerülése? Így „egyutas” csomagolásokat is bevonnánk a rendszerbe – a mennyiséget tekintve ez hatékonyabb.
- Mely csomagolási anyagokra vezetnénk be? Műanyag, fém, üveg?
- Mely termékfajtákra vezetnénk be? Csak italokra vagy másra is?
- Milyen kivételek legyenek?
- Milyen műszaki megoldásokat és számolási rendszereket alkalmaznánk?
- Visszaváltópontok? Élelmiszerboltok, közlekedési állomások, parkok, hivatalok, meglévő hulladékhasznosító telepek stb.
- Mi lesz a visszaváltott anyagok sorsa?
- Ki az anyag új „tulajdonosa”?
- Mi történik a nem visszaváltott csomagolások utáni „maradék” pénzzel? Több tanulmány együttes konklúziója, hogy a befizetett pénzt kell fordítani a rendszerműködtetésre.
- Legyen párhuzamos rendszer a „nem betétdíjas” anyagokra (pl. törött üveg)?
- Mint egy hulladékhasznosító cég kereskedelmi igazgatója és egyben aktív HOSZ és Fémszövetség vezetőségi tag, egy kézenfekvő és logikus megoldást javasolnék. Minden visszagyűjtési rendszer vegye igénybe – mint együttműködő partnereket – a több mint 700, az országban működő magán-hulladékgyűjtő és -hasznosító telepet! Ezzel ugyanis országos területi lefedettséget kínálunk, vagyis a feladat ellátásához megfelelő telepeket, feldolgozási és szállítási kapacitásokat és természetesen szakembergárdát. Nem kell egy új, párhuzamos hálózatot létrehozni, vagy többlet-költségvetési forrásokat fordítani telepi fejlesztésre. Nem kell veszekedni a kereskedelmi pontokkal, hogy ne vegyen el értékes kereskedelmi területet. A Magyarországon működő hulladékbegyűjtők és -hasznosítók szívesen állnak rendelkezésre ebben a fontos projektben.
Kozma Péter kereskedelmi vezető /Veolia Csoport, szakosztályvezető /HOSZ Üveghulladék Szakosztály:
- A HOSZ Üveghulladék Szakosztálya ülésén támogató jelleggel foglalt állást a visszaváltási (betétdíjas) rendszer bevezetése mellett. Azonban fontos, hogy a rendszer kellő részletességgel kidolgozva induljon el. A jelenleg működő lakossági szelektív gyűjtési rendszer az üveg esetében látható, hogy nem képes kellő hatékonysággal működve elérni a kívánt célérték teljesítését. Amíg több csomagolásihulladék-típusnál a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés bevezetése előrelépés volt, addig az üveghulladék ebből a körből kimaradt. Jelenleg néhány településen működik hasonló rendszer „pilot” jelleggel, azonban országos kiterjesztésre a rendkívül magas gyűjtési költségek miatt nincs esély.
- A kiskereskedelmi egységekben a nem betétdíjas, egyutas üveg csomagolás visszavételezési kötelezettségből adódóan tagvállalataink tapasztalata szerint évről évre emelkedőben van az ily módon keletkező üveghulladék mennyisége, azonban ez nem elegendő a kötelezettség teljesítéséhez. Úgy gondolom, a betétdíjas rendszer bevezetése egyutas üveg palackok esetében jelentős mennyiségi növekedést fog eredményezni a visszagyűjtési oldalon.
- A visszagyűjtési rendszer üzemeltetésénél a jelenleg ilyen jellegű gyűjtést végző hulladékkezelő cégek bevonása mindenképpen javasolt. Főként, mivel több kiskereskedelmi üzletlánc jelenleg is hatékonyan üzemelteti a nem betétdíjas csomagoló üvegek visszagyűjtési rendszerét, ezen rendszerek kitűnően integrálhatóak a betétdíjas visszagyűjtési rendszerbe. Ezek eddigi kialakítása is jelentős költséggel járt az ebben résztvevő hulladékkezelőknek és az áruházláncoknak egyaránt. A gyűjtési rendszerben a hulladékgazdálkodási közszolgálatónak történő egyoldalú átadási kötelezettség bevezetése nem indokolt. A gyűjtési költségek fedezetéül szolgáló, a hulladékkezelő számára fizetendő támogatási díj mértékének meghatározása szintén fontos szempont a hosszú távú, zökkenőmentes működtetés szempontjából. Szintén megfontolandó a visszaváltási rendszerbe bevonni kívánt egyutas csomagolási üveg körének fokozatosan történő bővítése. Nélkülözhetetlen mindezen folyamat megfelelő kommunikációval történő párosítása is. Sajnálatos módon jelenleg a szelektív hulladékgyűjtés hatékonyságának növelését célzó kommunikáció nem igen létezik, ami széles társadalmi körben ismertetné ennek a fontosságát, és ösztönzően hatna a lakosságra.
Vitányi Márton ügyvezető /Inter-Metál Recycling Kft.:
- Amit a kormány nem kíván meglépni a szemétszállítás rezsicsökkentésének felülvizsgálatával, azt részben megteheti a betétdíj bevezetésével. Belenyúl a vásárlók zsebébe, és bizonyos göngyölegben árult termékek után megfizetteti azok árában a betétdíjat. Aki szelektál, és a kiürült göngyöleget visszaviszi, visszakapja a pénzét. Anyagi ösztönzéssel a vásárló környezeti eredményt termel – tiszta, jó minőségű műanyag-, üveg- és fémhulladékot –, gyűjt és ad le. Hasonló módon kellene működnie a házhoz menő szelektív rendszereknek. Kapjon díjcsökkentést – vagy rezsicsökkentést – az, aki jól szelektál. A betétdíj környezeti eredménye a szelektív gyűjtés terén tehát verhetetlen.
- Az ördög itt is részletekben rejlik. Pl. milyen anyagáramokra vezetjük be? PET esetében az EU-előírás betétdíj nélkül teljesíthetetlen. Aludoboz esetén betétdíj nélkül is teljesíthető lehet a célszám, bár a betétdíj magasabb visszagyűjtést tud generálni. Az üveg legnagyobb kérdőjele a logisztika, a helyigény. Hogy aránylik majd a betétdíj összege az egyes göngyölegekhez? Mekkora kiskereskedelmi egységek lesznek kötelesek visszaváltani? Milyen gépek, eszközök, milyen helyigénnyel és munkaerőigénnyel szolgálják ki a visszaváltást? Ki fizeti meg ennek a költségét? Mi történik a nem kevés maradványpénzzel, a befizetett, de vissza nem vitt üres göngyölegek után járó jelentős summával?
- A hulladékkezelők támogatják a betétdíj környezetgazdálkodási céljait. Fontosnak tartjuk, hogy a betétdíj ne a piaci szereplők korlátozásának, a piac átszabásának az eszköze legyen. Továbbra is részei kívánunk maradni a betétdíjjal érintett termékek körforgásának.
Végezetül: természetesen szerettük volna megtudni a kormányzati álláspontot is, ám az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól hat megkeresésünkre sem érkezett válasz a mai napig…
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2020.júniusi számában jelent meg print formátumban, digitálisan elérhető itt: https://digitalstand.hu/vasarlas/_kiadvany/_vasarlas/5760 )
További hírek a kategóriából
