A klímaváltozás visszafordíthatatlan – ez volt az üzenete az általában visszafogott elemzéseiről ismert IPCC, vagyis az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete múlt heti jelentésének. A dokumentum szerint az egyre gyorsuló felmelegedés következtében és komoly társadalmi beavatkozás nélkül az emberi civilizáció alapjaiban változik meg az évszázad végére, és most először azt is leírta a szervezet, hogy lesznek olyan szigetek, amelyeket ma még emberek laknak, de a tengerszint emelkedése miatt még a 21. században élhetetlenné válnak.
„Az óceán úgy működik, mint egy szivacs, elnyeli a hőt és a szén-dioxidot, hogy szabályozza a globális hőmérsékletet, de nem tudja tartani a tempót” – mondta a New York-i ENSZ közgyűlésen Ko Barrett, az IPCC alelnöke. A jelentésből továbbá kiderült, hogy a tengerszint évi 3,66 milliméterrel emelkedik, ami 2,5-ször gyorsabb, mint 1900 és 1990 között; jelenleg 653 milliárd tonnányi jég olvad el évente; a sarki hótakaró pedig 2,5 millió négyzetkilométerrel, vagyis kevesebb mint a felére zsugorodott 1967 óta.
De az IPCC-jelentés árnyékában egy másik szervezet, a Magas Szintű Bizottság a Fenntartható Óceángazdaságért (HLP) is kiadott egy óceánjelentést a múlt héten, ami az apokaliptikus elemzések sokaságából azzal tűnik ki, hogy egy sokkal reménytelibb képet fest a bolygó jövőjéről.
Mintha egy csapásra bezárnánk a világ összes szénerőművét
Atz talán már lerágott csont, hogy miért fontos az óceán a Föld jövőjének szempontjából, de a jelentés azért gyorsan végigmegy rajta. A világtenger a bolygó felszínének 70 százalékát teszi ki, az élővilág 50–80 százalékának ad otthont, a Föld oxigénjének 50 százalékát generálja, a globális szén-dioxid-kibocsátás 25 százalékát, és az ebből származó hő 90 százalékát elnyeli, valamint körülbelül 3 milliárd embert táplál a tengeri állatokból készült ételek révén.
A túlhalászat miatt az óceánok ökoszisztémája is veszélybe került, míg a vizek savasodása és felmelegedése 2050-re teljesen felszámolhatja a korallzátonyokat, amelyek amellett, hogy rengeteg halfajnak is otthont biztosítanak, szimbiózisban élnek a klímaváltozás szempontjából szintén kiemelten fontos algákkal. És akkor a műanyagszennyezésről még nem is beszéltünk – közvetlenül nem kapcsolódik a klímaváltozáshoz, de azért a jelentés is megjegyzi: a mostani ütemmel számolva tíz éven belül 3 kilogramm halra 1 kilogramm műanyagszemét jut majd az óceánban.
„Az óceánalapú klímacselekvés sokkal nagyobb szerepet játszhat a Föld szénlábnyomának csökkentésében, mint eddig gondoltuk” – írta egy sajtóközleményben a szervezet. A párizsi klímaegyezményben megfogalmazott, ma már optimistának tartott klímaszcenárió szerint, vagyis annak érdekében hogy 2050-ig csak 1,5 Celsius-fokkal nőjön a globális hőmérséklet, körülbelül 52 gigatonnával kell csökkenteni az üvegházhatású gázok éves kibocsátását, és a HLP szerint ennek akár az egyötödét (kb. 11 gigatonnát) is meg lehet spórolni az óceánalapú megoldásokkal.
„Ez nagyjából olyan, mintha Kína összes kibocsátásától megszabadulnánk, vagy mintha egy csapásra bezárnánk a világ összes szénerőművét”
– mondta a jelentés egyik szerzője, a korallzátonyokat kutató ausztrál biológus, Ove Hoegh-Guldberg.
Ötpontos akcióterv
A szervezet tagsága 14 óceánparti ország államfője és az ENSZ óceánügyi különleges megbízottja, Peter Thomson mellett a tudományos vonalért felelős World Resources Institute speciális kutatócsoportjából áll össze. A jelentésben öt, bevallottan merész és csak kitartó, ádáz munkával elérhető akciót fogalmaztak meg.
→ A tengeri közlekedés és áruszállítás teljes szénmentesítése.
→ A „kék szén” ökoszisztémák, mint a tengeri füvek, a sós mocsarak, a moszatok vagy a mangrove-erdők helyreállítása.
→ Hús helyett minél több tengeri eredetű élelmiszer fogyasztása. „Az óceáni fehérje lábnyoma sokkal kisebb, mint a földi fehérjéé” – mondta Hoegh-Guldberg, aki szerint ez csak a fenntartható halászatok kialakításával válthat ki pozitív hatást az óceán egészségére nézve.
→ Az óceán erejének felhasználása mint megújuló energiaforrás. Ilyen lehet a hullám-, árapály- vagy tengeri szélenergia.
→ A szénkibocsátások lekötése, és tárolása a mélytengeri tengerfenékben. A szerzők kiemelték, hogy ez egy új, feltörőben lévő technológia, ezért nem kell elsietni a bevetését, amíg a kutatók rá nem jönnek, hogyan lehet hasznot húzni belőle anélkül, hogy a mélytengeri ökoszisztémák sérülnének.
A bizottság tagállamai között az olyan nagy országok, mint Kanada, Japán vagy Ausztrália mellett szerepel például az alig több mint 20 ezer lakosú szigetcsoport, Palau is, amelynek elnöke, Tommy Remengesau így fogalmazott a szervezet állásfoglalásában:
„Palauban az óceán és az emberek életképessége egymásból fakad: mi vagyunk az élő példái annak, hogy az óceán és az éghajlat elválaszthatatlan egymástól. A bizottság által kínált megoldások azt mutatják, hogy az óceánnal együtt kell dolgoznunk, nem pedig ellene. Így az olyan sebezhető országok is megmenekülhetnek a klímaválság elsöprő hatásaitól, mint a miénk. Ezek a kiaknázatlan lehetőségek reménnyel szolgálnak. És ezt az emberiségnek meg kell ragadnia.”
További hírek a kategóriából
