Mexikóban az egyre növekvő export miatt lassan nem jut avokádó a hazai piacra, és ami van, az is meghaladja árban az egyszeri polgár lehetőségeit. Pedig az avokádó a mexikói konyha egyik legfontosabb alapanyaga… volt.
Több tényező is közrejátszik a helyzet kialakulásában: egyrészt az idei termény nagy része elpusztult egy márciusi jégesőben, és novemberig kell várni az újabb virágzásra. Másrészt a nemzetközi piacon a „zöld aranynak” tekintett gyümölcs egyre keresettebb, az árak emelkednek, ami rengeteg bevételt jelent Mexikónak, ugyanakkor komoly fejfájást az ország lakóinak, akik nem tudják megfizetni az egynapi minimálbérnek megfelelő, 80 peso/kg árat. Ennek köszönhető, hogy az egyéni fogyasztás 9kg/évről 7,5kg-ra csökkent, és sokan már csak különleges alkalmakkor esznek avokádót.
Íme, egy újabb globalizációs probléma: egy alapvető árucikk elérhetetlenné válik a helyiek számára, mert a bolygó gazdagabb felén élők egzotikus élelmiszereket szeretnének kenni a mindennapi pirítósukra. Kellemetlen mellékhatásként ott van a szállítás óriási karbon-lábnyoma, illetve az északi féltekén dolgozó gazdák vesztesége, akiknek déli gyümölcsökkel kell versenyeztetniük a sokkal frissebb helyi terményeiket.
Nem kérdés, hogy mi a fenntartható út: az étrendünk túlnyomó részét a helyi termények, zöldségek, gyümölcsök kell, hogy adják! És különleges alkalmakra jöhet egy kis avokádó...
Forrás: Greenfo | Kép: Pexels
Több tényező is közrejátszik a helyzet kialakulásában: egyrészt az idei termény nagy része elpusztult egy márciusi jégesőben, és novemberig kell várni az újabb virágzásra. Másrészt a nemzetközi piacon a „zöld aranynak” tekintett gyümölcs egyre keresettebb, az árak emelkednek, ami rengeteg bevételt jelent Mexikónak, ugyanakkor komoly fejfájást az ország lakóinak, akik nem tudják megfizetni az egynapi minimálbérnek megfelelő, 80 peso/kg árat. Ennek köszönhető, hogy az egyéni fogyasztás 9kg/évről 7,5kg-ra csökkent, és sokan már csak különleges alkalmakkor esznek avokádót.
Íme, egy újabb globalizációs probléma: egy alapvető árucikk elérhetetlenné válik a helyiek számára, mert a bolygó gazdagabb felén élők egzotikus élelmiszereket szeretnének kenni a mindennapi pirítósukra. Kellemetlen mellékhatásként ott van a szállítás óriási karbon-lábnyoma, illetve az északi féltekén dolgozó gazdák vesztesége, akiknek déli gyümölcsökkel kell versenyeztetniük a sokkal frissebb helyi terményeiket.
Nem kérdés, hogy mi a fenntartható út: az étrendünk túlnyomó részét a helyi termények, zöldségek, gyümölcsök kell, hogy adják! És különleges alkalmakra jöhet egy kis avokádó...