2050-re a világ legszegényebb embereinek túlnyomó többsége a szub-szaharai országokban, elsősorban Nigériában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban él majd, állapítja meg a Gates Alapítvány jelentése. Ott születik a legtöbb gyermek – ha egészségben és képzetten nőnek fel, nem vándorolnak Európába.
Bill Gates alapítványa évente az ENSZ közgyűlése előtt jelenik meg, hogy rávilágítson a fenntartható növekedés kérdéseire, amelyek megoldásáról a világszervezet 2016-ban hozott határozatot. Amint az idei jelentés rámutat, az elmúlt 20 év jelentős javulást hozott, mind Kínában, mind Indiában megszűnt a szélsőséges szegénység.
Ebbe a kategóriába azokat sorolják, akiknek napi jövedelme 1,9 dollár alatt marad. 2000 óta több mint egymilliárd ember került ki ebből a kategóriából, s bár sokuk továbbra is szegény, de már nem csak a túlélésre kell összepontosítania, hanem tervezheti további életét.
Miután Ázsia fokozatosan kikerül a nyomorövezetből, a szegénység Afrikára összpontosul, meghatározóan demográfiai okokból: ott születik a legtöbb gyermek a világon. 2017- és 2050 között a Szaharától délre fekvő országokban 51 százalékkal növekszik a lélekszám, míg Dél-Ázsia országaiban 41, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában 6 százalékkal csökken.
Ennek következében 2050-re Földünk extrém szegényeinek 90 százaléka a szub-szaharai térségben, elsősorban a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Nigériában él majd. A térségben mély gyökerei vannak a szegénységnek, a helyzetet politikai bizonytalanság, erőszak, a nők elnyomása jellemzi – csupa olyan tényező, amelyek akadályozzák a gazdaság fejlődését. Ez a helyzet van a mögött, hogy egyre többen próbálnak Európába menekülni – Németországban a szírek és az irakiak után nigériai a legtöbb menedékkérő.
Ezek az országok is megtehetnék azt az utat, amelyet Kína és India megtettek, ha az óriási számban felnövekvő munkaerő egészséges és képzett lenne, mutat rá a jelentés. A feladat ezért az alultápláltság felszámolása, a megfelelő egészségügyi ellátás és a fiatalok képzése.