Valós igényeinkhez képest túl sok élelmiszert veszünk, ami aztán megromlik a konyhánkban. Az éttermek és kifőzdék rendszerint eladják a maradékot erre szakosodott cégeknek, de az állampolgárok ilyen megoldás híján a szemeteskukát kénytelenek igénybe venni. A megtermelt élelem pocsékolása is környezetszennyezés, mert felhasznált energiát, munkaerőt, erőforrást hagyunk elveszni.
Angliában évente 13 milliárd font értékű élelmiszer kerül a szemétbe. Az Egyesült Államokban 52 millió tonna megvásárolt élelmiszer kerül a kukába. Globálisan közel 1,3 milliárd tonna, vagyis az előállított élelmiszereknek majdnem egyharmadát nem fogyasztjuk el.
A legtöbb fejlett országban az élelmiszerpazarlás több mint fele a háztartásokban történik, nem a vendéglátó egységekben. Egy angliai háztartás átlagos éves élelmiszerpazarlása 700 fontra (251 ezer forintra) rúg. Az Európai Parlament közlése szerint a legtöbb élelmiszert Hollandiában dobják ki, fejenként évi 541 kilogrammot, a sorban második Belgium (345 kg.), majd Ciprus (327 kg.), Észtország (265 kg.) következik. Ezekben az országokban nyilván azért magas ez az érték, mert kisszámú lakosság között oszlik meg a teljes pazarlás.
A nagyobb lélekszámú országok között Lengyelország a legnagyobb pazarló (247 kg.), Anglia a második (236 kg.). Írország, Svédország, Ausztria, Finnország és Olaszország után következik a sorban hazánk, vagyis a 12. helyen szerepelünk az egy főre jutó 175 kilogrammos ételhulladék-mennyiségünkkel.
Szebbek a „hivatalos” magyar adatok - a Földművelési Minisztérium ugyanis teljesen más adatot adott meg 2017-ben. A szaktárca szerint fejenként nagyjából 68 kilogramm élelmiszert dobunk ki, ami a teljes lakosságra vetítve évi 1,8 millió tonna. Ha mindezt a rászorulóknak juttatnánk el, akkor 400-450 ezer ember étkeztetését oldhatnánk meg, kalkulálta a minisztérium, és 15 milliárd forint nem menne így veszendőbe. Az ételhulladék EU-s átlaga egyébként 173 kilogramm, vagyis összesen 88 millió tonna élelmet dobunk ki Európában.
Célszerű lenne tudatosítani a fogyasztókban azt is, hogy a „minőségét megőrzi” dátum a termékek csomagolásán nem azt jelenti, hogy azután az már nem fogyasztható, hanem hogy az állapota már nem a legjobb minőségű, nem a legoptimálisabb – de még ehető. Felmérések szerint az európai fogyasztók 53 százaléka ezzel nincs tisztában.