A legolcsóbb és a leginkább környezetbarát energia az, amit fel sem használunk, ezért az energiahatékonyság ösztönzése a fenntartható energiagazdálkodás első lépése. Március 6-a az energiahatékonyság világnapja. Ennek alkalmából érdemes egy tükröt állítanunk magunk elé, hol is tart Magyarország a közösen vállalt európai energiahatékonysági célok hazánkra jutó részének teljesítésében.
Energiatakarékosság ≠ energiahatékonyság ≠ megújulók alkalmazása
Ha az energiahatékonyság szót meghalljuk, gyakran keveredik a takarékosság fogalma a hatékonysággal, de sajnos még a megújuló energiák felhasználásával is összemosódik.
A hatékonyság sok mindenből fakadhat: a technológia fejlődéséből, a jobb hatásfokkal működő berendezések alkalmazásából, ugyanakkor az energiafelhasználás hatékonyságára fogyasztási szokásaink is jelentős befolyással bírnak. Az energia hatékony felhasználása olyannyira fontos, hogy még megújuló energiát is csak akkor éri meg igazán alkalmazni, ha azt megelőzően a felhasználás hatékonysága is növekszik.
Az energiával való takarékosság tehát elsősorban azt a tudatos energiafelhasználói magatartást fedi le, amit odafigyeléssel érhetünk el: például a lakásunkat 22 helyet csak 21 fokra melegítjük fűtésidőszakban, vagy elektromos készülékeinket teljesen kikapcsoljuk.
Ha az energiahatékonyság szót meghalljuk, jellemzően a rezsiköltségek csökkentésével azonosítjuk azt. Holott az energiahatékonyság többről szól. Az energia hatékony felhasználásának ösztönzésével csökken az egyes országok energiaintenzitása, azaz növekszik az egységnyi energiával előállított gazdasági teljesítmény és nemzeti termék. Így az egyes nemzetgazdaságok ellenállóbbá válnak, csökken a hosszú távú energiaszükséglet kielégítésének befektetési igénye. Emellett javítja a globális életminőséget is (pl. a levegőszennyezés csökkentésével, vagy a jobb, egészségesebb épületek révén).
Nem utolsó sorban pedig hozzájárul az egyes országok klímavédelmi céljainak eléréséhez is.
Hol tart Magyarország az energiahatékonysági célok teljesítése terén?
Hazánk primerenergia-fogyasztása 1072 Petajoule volt 2016-ban. Ennek mintegy 55 százaléka import. A bruttó hazai termék négy százaléka energiaimportra fordítódik.
Az ország energiafogyasztása 2005-2015 között 8,5 százalékkal csökkent[1]. És bár az időközi energiafelhasználási adatok alatta maradtak a 2020-as indikatív célértéknek[2], az is látszik, további erőfeszítésekre van szükség az energiafogyasztás csökkentése érdekében[3], hiszen mind 2015-ben, mind 2016-ban nőtt hazánk fogyasztása a korábbi stagnálást követően.
Ha az egyes ágazatok részesedését nézzük a végső energiacélú felhasználásból, a lakosság vezet (33%), megelőzve a közlekedés (22%) és az ipar (21%) energiafelhasználását.
Érdekes összefüggéseket látunk, ha az egyes ágazatok részesedését vesszük éves bontásban. 2015-ben megemelkedett az energiafelhasználás a korábbi stagnálás után, mely főként három szektor, az ipar, a közlekedés és a lakosság megnövekedett fogyasztásának volt köszönhető. 2016-ban ez a növekedés folytatódott.
Miért is gond ez?
Uniós összehasonlításban a magyar gazdaság nagymértékben energiaigényesnek számít: 2015-ben egységnyi GDP termeléséhez az EU-28 átlagánál 86 százalékkal több – bruttó, belföldi fogyasztásra rendelkezésre álló – energiát kellett felhasználni. Bár Magyarország primerenergia-intenzitása csökkent 2005-2015 között, a magyar gazdaságé a mai napig szignifikánsan magasabb, mint az EU átlag.
Ez a lehetőségek megfelelő mértékű ki nem aknázását jelenti: bár a hazai energiaintenzitás 2005-2015 között évente 1,6 százalékkal csökkent, az EU átlag egy alacsonyabb bázisról 2 százalék volt.
Ha az egyes szektorokra a fenti adatokat tovább szűkítjük, az látszik, hogy az ipar esetében 2015-ben az energiaintenzitás jelentősen meghaladta az EU átlagát. 2005-höz képest 19 százalékkal emelkedett, ugyanakkor az iparág átlagos uniós végső energiaintenzitása csökkent 18 százalékkal.
A szolgáltatási szektor energiaintenzitása Magyarországon 2015-ben - bár 2005 óta gyakorlatilag felére csökkent - majdnem kétszerese az EU átlagának.
A lakosság energiaintenzitása pedig - bár kissé csökkent az elmúlt évtizedben - 2015-ben így az uniós átlag felett volt, míg 2005-ben még közelebb volt az EU átlagához.[4]
Kulcsfontosságú a hazai lakásállomány energetikai felújítása
A jól definiált közös európai célok és stratégiák ellenére Magyarország tehát lassan halad előre energia-megtakarítási kötelezettsége teljesítése terén. A három nagy energiafelhasználó szektor közül[5] az ipar, ipari szereplők irányába az elmúlt másfél-két évben több jelentős szakpolitikai intézkedés indult el.[6]
A Nemzeti Épületenergetikai Stratégiában 2020-ra megjelölt célok teljesülése azonban nem látszik biztosítottnak. Ahhoz pedig, hogy az elvárt 167 Petajoule végső, halmozott energia-megtakarítást Magyarország 2020 végére megközelítse, szükség van a hazai lakásállomány megújulásának felgyorsítására, hiszen a 4,4 millió számon tartott lakás kétharmada energetikailag elavult. A lakosság által felhasznált energia 40-50 százaléka megtakarítható lenne.
„Az energiahatékonyság a tudatos energiafelhasználás egyik első és legfontosabb lépése, azonban az ország energiagazdálkodásának fenntarthatósága tekintetében kulcskérdés. A drágán és a környezetet jelentős mértékben terhelve előállított energiát nagyon pazarlóan használjuk. Ez komoly és felesleges költségekkel jár, terheli a háztartások, és a középületek fenntartóinak pénztárcáját. Ha ezen nem változtatunk, akkor már a közeljövőben is komoly gondokkal kell szembenéznünk: a felesleges, pazarló energiafelhasználás visszaszorítása, a hatékony energiafelhasználás jövőnk kulcsa és a nemzetgazdaság érdeke.” - mondta Szalai Gabriella, a MEHI vezetője.
További hírek a kategóriából
