A közel-keleti konfliktus elmélyülése több negatív gazdasági hatást eredményez – az ellátási láncban azonban csak most kezdenek azzal szembesülni az érintett országok, hogy az akkumulátorgyártáshoz szükséges másodrendű anyagokból, például a kénből is kifogyhatnak, amennyiben a fő szállítási útvonal, amely a Hormuzi-szoroson keresztül vezet, továbbra is blokád alatt fog állni- hívja fel a figyelmet cikkében az Argusmedia.

Aközel-keleti öböl menti országokban jelentős mennyiségben bányásznak ként, amelyből az akkumulátorgyártáshoz oly fontos kénsavat állítják elő. Ez az anyag szükséges a Közép-Afrikában kibányászott rézötvözetek feldolgozásához: kénsavval oldják ki ugyanis a kobaltot és a rezet; de ugyanígy fontos a kén a nikkel kioldásához Indonéziában, valamint globális vizsonylatban a lítium kitermeléséhez és finomításához. Ha nincs kén, mindezen ipari folyamatok a világ bármely pontján leállhatnak.

A globális tengeri kénkereskedelem nagyjából fele viszont a Hormuzi-szoroson keresztül zajlik. Az iráni háború következtében a közel-keleti szállítás nagyrészt leállt, a globális kén elérhetősége tehát jelentősen szűkült. Afrika különösen erősen érintettje a jelenlegi helyzetnek, hiszen a dél-afrikai vásárlók által tavaly importált kén szinte teljes egészében a Közel-Keletről származott.

A közép-afrikai réz is érintett: ennek kinyeréséhez nagyjából évi 2 millió tonna ként importálnak a térségbe, s ebből évente körülbelül 6 millió tonna kénsavat állítanak elő az oxidréz kioldásához. Ugyanez a térség egyébként a globális kobalttermelés központja is.

A Kongói Demokratikus Köztársaságnak azonban van mozgástere a kobaltpiacokon, mivel a tavalyi év vége óta exportkvótát vetett ki a termelőkre. Valószínűleg jelentős termelési túltermelés van magában az országban, így a politika enyhítése felhasználható a piaci kínálat megerősítésére szűkös helyzet esetén.

Ugyanakkor, ha leáll a kénszállítás, akkor nincsenek biztonságban a nikkelbányák és lítiumfinomítók sem, a kénsav ugyanis szintén kritikus szerepet játszik a tágabb akkumulátorfém-ellátási láncban is. A kénsavat kulcsreagensként használják a nikkel előállítására Indonéziában, amely ma a világ domináns akkumulátorminőségű nikkelforrása, és a globális kínálat több mint 50%-át adja. Számos nagy indonéz projekt évente több millió tonna ként fogyaszt el a kioldáshoz szükséges sav előállításához.

Ennek megfelelően az üzemanyaghatások Indonéziában is súlyosak lehetnek: az ország közel-keleti nyersolaj-ellátása szintén a Hormuzon halad át.

És akkor ott van még a liítium, amelybl többek között hazánk is sokat használ akkumulátorgyártáshoz. A kénsavat széles körben használják a lítium kitermelésében és feldolgozásában. A háborús helyzet fokozódása közben a globális kénárak tartós emelkedése közvetlenül befolyásolhatja a globális akkumulátorfém-termelési költségeket, s ez minden bizonnyal kihat majd a agyarországi viszonyokra is.

Természetesen közvetlenül nem Európa, hanem Afrika van a leginkább kitéve ennek a hatásnak, ám a zimbabwei lítiumkoncentrátum-export tilalma valamelyest enyhítheti a régió más bányáira nehezedő nyomást. Ausztrália, a világ legnagyobb lítiumtermelője a kén nagy részét Kanadából szerzi be, így sokkal kevésbé szenvedi el a földrajzi viszonyokból eredő negatív hatást. 

Az elhúzódó válság okozta általános inflációs nyomás hatással lehet és hatással is lesz a kínai finomítóiparra is, amely már amúgy is küzdött a növekvő árak okozta árrésnyomással, és így a kontinensnyi ország – az elemzők szerint – a lítiumellátási lánc gyenge láncszemévé válhat.