Közeledik a tavaszi óraátállítás ideje. Évenként kétszer oda-vissza átállítgatjuk az óráinkat, állítólag azért, mert ezzel áramot lehet megtakarítani. Bár ezt az állítást még soha senki konkrét adatokkal alátámasztani nem tudta, kitartóan követjük ezt a módszert, figyelmen kívül hagyva annak ártalmas biológiai, pszichológiai, és gazdasági következményeit. Mennyi igazság lehet az áram megtakarításban, és melyek a lehetséges negatív következmények?
Vegyük először az áram megtakarítást.
Statisztikai adatok szerint a lakossági áramfogyasztás nagyjából az ország teljes éves fogyasztásának negyedrésze, ezt világításhoz, fűtéshez, klímaberendezésekhez, sütés-főzéshez, háztartási gépek, elektromos és elektronikus eszközök működtetéséhez használjuk fel.
Ezek közül csupán a világítás fogyasztása függ attól, hogy mikor hány óra van, az egyéb célú fogyasztás változatlan marad. Mióta pedig divatba jött az energia takarékos lámpák használata, jelentősen lecsökkent a világítás célú áramfogyasztás. De még ha a világítás nem is lenne energia takarékos, az „elpazarolt” energia a fizika törvényei szerint a lakásban hőenergiává alakul át, és télen, amikor sokat világítunk, hozzájárul a lakás fűtéséhez, és nem megy veszendőbe.
Az ország teljes áramfogyasztásának háromnegyed része ipari, mezőgazdasági, és kereskedelmi tevékenységekhez, valamint államigazgatási szervezetek működéséhez kötődik.
A fő fogyasztó az ipari termelés, ahol a villamos energiával gépeket, technológiai berendezéseket működtetnek, ezért az áram felhasználás a termelési volumentől függ, és nem attól, hogy mikor hány óra van. Ha például egy gyár dupla annyi mosógépet gyárt, mint korábban, akkor ehhez a gyártó soraik dupla annyi áramot fognak felhasználni.
A közzétett adatok szerint úgy becsülik, hogy az óra átállítgatásokból származó megtakarítás annyi, mintha évenként 365 nap helyett csupán 364 napig fogyasztanánk áramot, vagyis a „nyereség” évenként egyetlen napi átlagos áramfogyasztás. Könnyen kiszámítható, hogy ez százalékban kifejezve: 0,27%. Ráadásul ezt az adatot évtizedek óta hangoztatják, annak ellenére, hogy közben a világítás sokkal „energiatakarékosabb” lett.
A villanyáramot erőművekben termelik, amely villamos hálózaton keresztül jut el a fogyasztóhoz, és ezen a hálózati veszteség 3-4% között ingadozik. Ez azt jelenti, hogy a hálózati veszteség legalább 10-szer nagyobb, mint az állítólagos „megtakarítás”, sőt a hálózati veszteség véletlen ingadozása, bizonytalansága is legalább 3-szor akkora, mint amennyit elvileg meg lehetne takarítani. És arról még nem is beszéltünk, hogy az egymást követő években a teljes áramfogyasztás is jelentős ingadozást mutathat, például az eltérő időjárástól függően, esetleg azért, mert az egyik év aszályos volt, a következő évben pedig túl sok volt az eső, így azután nem deríthető ki, hogy az áramfogyasztás ingadozása mutat-e bármiféle korrelációt az óra átállítással.
Van ennek a kérdésnek egy biológiai vonatkozása is.
A Földön szabályos ritmusban váltakoznak a nappalok és éjszakák. Ha képzeletben összekötjük a Nap középpontját a Föld középpontjával, ez két helyen fogja átdöfni a felszínt, egyrészt a Naphoz közeli oldalon, másrészt a Föld túlsó oldalán. A Naphoz közeli oldalon a döfésponton áthaladó hosszúsági kör mentén dél van, a túlsó oldalon pedig éjfél.
Az élőlények biológiai ritmusa évmilliókon keresztül ehhez szinkronizálódott, tekintet nélkül arra, hogy hányat mutat az óra. Ettől a biológiai ritmustól persze bizonyos mértékben egészség károsodás nélkül el lehet térni, de nem nagyon, és nem hirtelen. Egy órányi ugrásszerű változás azonban lórúgás mértékű beavatkozás a bioritmusba, méghozzá egyrészt tavasszal, amikor az emberek vitamin tartaléka és immunrendszere egyébként is mélyponton van, másrészt ősszel, amikor a gyorsan és szeszélyesen változó hőmérséklet és a gyakori frontátvonulások fokozottan megterhelik a szervezetet. Nem véletlen, hogy éppen ezekben az időszakokban éri el a csúcspontját a halálozási statisztika olyan országokban is, ahol nincs óra átállítás.
A fiatal szervezet ezeket a hatásokat még jól tudja kezelni, azonban még az életerős aktív dolgozók esetén is kimutatható, hogy az óra átállításokat követő egy-két hét során romlik az emberek figyelme, csökken a munka termelékenysége, több a selejt, gyakoribb a munkahelyi, közlekedési, sport, és háztartási baleset.
Van még az óra átállításokkal kapcsolatban egy további kellemetlenség, ez is főleg az idősebb korosztályt sújtja. Az óra átállítás azt jelenti, hogy át kell valahogyan állítani a háztartásokban található valamennyi elektronikus kütyüt, amelyekben van időjelzés, vagy időhöz kötött beállítható program, és ez általában nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Talán nem véletlen, hogy ezekben az időszakokban gyakrabban keresik fel a szervizeket az „okos” eszközökkel kapcsolatos problémák miatt.
Az idősebb korosztályban pedig, sajtóhírek szerint, a tavaszi óraátállítást követő egy-két hét során általában 10%-kal gyakoribb a szívinfarktus. Magyarország jelenleg a világ élvonalába tartozik a szív-érrendszeri betegségek terén, emiatt nálunk átlag 10 percenként hal meg egy-egy ember.
Fel kell tenni a kérdést: Tényleg megéri?
További hírek a kategóriából
