Az elmúlt időszakban különösen fókuszba kerültek a műanyag poharak. Sok hazai monstrerendezvényen, fesztiválon már pont úgy alap a visszaváltható poharas rendszer, mint a készpénzmentes fizetés – mindkettővel vannak még fennakadások. A visszaváltható poharakat nem mindenki váltja vissza, a fesztiválozók jellemzően megtartják szuvenírnek, persze ez még mindig jobb, mint hogyha hajnalban a köztisztaságiaknak kellene a kommunális hulladékkal együtt összegyűjteniük. A fesztiválozók másik alternatívája, a félliteres üdítős palack mindeközben ki van tiltva sok nagyrendezvényről – ezen italcsomagolások jövőre a kötelezően vagy választhatóan visszaváltható termékek körébe kerülnek. A normaszöveg erről november közepén jelent meg hivatalosan, és két hét állt rendelkezésre a kérdéskör társadalmi egyeztetésére.
Foglalkozzunk először a pohárvisszaváltás rendszerével, mivel 2023. január elsejétől hivatalosan már nem lehet egyszer használatos, eldobható műanyag pohárba adott italféleséggel kiszolgálni például a Sziget Fesztivál vendégeit. Sok hazai nagyrendezvényen persze már jó ideje ez a szisztéma van érvényben, a Repohár közösség 2008 óta bővíti azon partnerei körét, akik már célzottan ilyen poharakat használnak, legyen szó bár koncertről vagy esküvőről – de a 2022 decemberének első felében folyt „repohár kutatást” indító civil szervezetek szerint jelenleg kissé átláthatatlan és nem egységes az alkalmazott módszer.
Nem köztudott, de maga a szó mára védjegyoltalommal ellátott brand lett, 2016-ban a hazai szellemi tulajdont őrző illetékes hivatal lajstromba vette a kifejezést, amely így immár szóvédjegy. Jelenleg több cég foglalkozik – különböző technológiákat használva – az ilyen ivóalkalmatosságok nagy volumenű gyártásával, de arra is van lehetőség, hogy a megrendelő egyszerűen kibéreljen annyi poharat, amennyit szeretne (akár több százezer darabról is szó lehet) – így megkímélve a környezetet az újabb gyártástól, viszont ekkor természetesen a már használt poharakat meg kell tisztítani.
Miért van szükség a rendszer újraformálására?
A felmérést kezdeményező Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Zöld Követ Egyesület úgy kalkulál, a mostani felhasználók talán nem teljesen elégedettek az érvényben levő repohár rendszerrel, illetve problémás az is, hogy az átjárhatóság nincs meg benne, hiszen ha egymás után több rendezvényre is betér a fogyasztó, a következő rendezvényen nem tudja felhasználni a korábban szerzett poharát. Az sem egyértelmű, milyen ellenszolgáltatásért jár a pohár: tokent, másik poharat, vagy italt kapjon-e a felhasználó? Éppen ezek miatt éri a rendszert manapság sok kritika: a tokenes megoldással ugyanis leginkább semmit sem kap vissza a vásárló, mert a szórakozóhely állítása szerint ezek pl. kifogytak. A fogyasztó ezek után joggal minősítheti az egészet zöldrefestésnek, vagy még inkább átverésnek…
Egyelőre tisztázatlan kérdés, hogy ha egy adott rendezvény vállaltan készpénzmentes, akkor hogyan kapja vissza a fogyasztó a pohara árát? Ez a megoldás igazságtalan lehet egy másik rendezvénnyel szemben, ha a fogyasztó inkább ott váltaná vissza a poharát – valamint nehezen lennének kiszűrhetőek a visszaélések, például a „pohárcápázás”, amikor az ügyeskedők célzottan tömegével gyűjtik be és váltják vissza – a haszonszerzés céljával – a rendezvényen gazdátlanul hagyott italcsomagolást. Probléma továbbá, hogy a visszaváltós rendszer nem veszi figyelembe azokat a felhasználókat sem, akik nem kívánják többször igénybe venni a rendszert (mert pl. külföldről érkeztek).
A felmérés december második felében sorra kerülő összegzésénél roppant fontos tényező lehet annak feltérképezése, vajon mit kezdene a fogyasztó a poharával a legutolsó használatot követően? A pénzért való visszaváltás, vagy az emlékbe történő megtartás mellett monitorozni kell, mennyien választanák a legkényelmesebb és legegyszerűbb megoldást, azaz dobnák ki a poharat. Nem elhanyagolható részlet, hogy kell lennie a rendszerben valamennyi rugalmasságnak, azaz nem tekinthető fenntartható megoldásnak, ha alternatíva híján a fogyasztó kénytelen megtartani a poharait, amelyek használati igény nélkül viszont csak porosodnak majd nála. A rendszerben van potenciál: akár repohár automatákkal, vagy ingyenesen használható, de helyszínhez kötött eszközökkel is bővíthető. Egyes elképzelések szerint az italgyártók már eleve kiválthatnák a saját logóikkal ellátott repoharakkal a szórakozóhelyeken használt eddigi üvegpoharakat.
Akárhogy is alakul majd a felmérés kiértékelése után jövőre a helyzet, az italfogyasztási szokásainkat bizony jelentősen átalakíthatják a küszöbön álló változások. A repoharas rendszer megreformálásánál persze jóval jelentősebb lesz az, hogy egy évvel később, 2024 elejétől egyes italcsomagolásokat fogyasztóként csak kötelező vagy szabadon választott betétdíj megfizetésével érhetünk el. Az egyelőre a normaszöveg átolvasásával sem egyértelmű, miért van szükség a megkülönböztetésre, miért nem lesz valamennyi idetartozó, egyszer használatos csomagolás egységesen kötelezően betétdíjas, de az a jogszabálytervezetből kitűnik, hogy a keretet egy kijelölt koncesszor hivatott majd kijelölni, működtetni és ellenőrizni.
S hogy milyen italcsomagolásoknál számíthatunk kötelezően fizetendő betétdíjra? Nos, a normaszöveg szerint „A kötelezően visszaváltási díjas termékek körébe a meghatározott tejalapú készítmények kivételével fogyasztásra kész vagy koncentrátum italtermék fogyasztói, közvetlen csomagolása tartozik, amely nem újrahasználható, műanyag, fém vagy üveg alapanyagú, és 0-6 literig terjedő űrtartalommal bír; továbbá az italtermék minden típusú és bármekkora űrtartalmú, újrahasználható, fogyasztói, közvetlen csomagolása.”
A visszaváltási díj összege kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék esetén darabonként 50 forint, újrahasználható termék, továbbá az önkéntesen visszaváltási díjas termék esetén a gyártó által meghatározott összeg. A kötelezően visszaváltási díjas italtermék a visszaváltási díjjal megnövelt vételáron hozható forgalomba. Egyelőre nem látható előre, mit szólnak majd a vásárlók a betétdíjas szisztéma árnövelő hatásához, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a szabályzatban megfogalmazott összeg, tekintve a 2022-as és a 2023-ra prognosztizált inflációt, önmagában nem rengeti majd meg a piacot.
A tárgykörbe tartozó termékeket a jogalkotói elképzelés szerint könnyen meg tudják majd különböztetni a vásárlók, a gyártó ugyanis –kötelezően visszaváltási díjas termék esetén– GTIN szám és vonalkód, meghatározott grafika, valamint ezek mellett nem újrahasználható termék esetén egy egyedi jelölést biztosító azonosító kód elhelyezését is biztosítja majd a terméken. Az önkéntesen visszaváltási díjas termék esetén a „visszaváltható” megjelölést kell majd feltüntetni. Az egyedi azonosító segítségével a tervek szerint pontosan követhető és nyilvántartható a termék útja, valamint ez az elszámolás alapja is, azaz átlátható és hatékony működésre lehet számítani.
(Az írás eredetileg a Zöl Ipar Magazin 2022. decemberi számában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
