Szeptember közepétől járja a nyílt vizeket az oroszországi Arhangelszkből az a nemzetközi expedíció, amely az Akademik Keldis kutatóhajó bevetésével, 7 ország 65 szakemberének részvételével a Kara-tenger, a Laptyev-tenger és a Kelet-Szibériai-tenger vizsgálatát tűzte ki célul. A világ tenger alatti permafrosztjának 80%-a ezen az igen széles, és sekély vizű kontinentális földrészen található.
A területen a víz alatti permafroszt állapotát, az üvegházgázok sarkvidéki áramlását (a szárazföld – kontinentális self – légkör viszonylatban), és az északi tengeri útvonal (a Szibéria partjait a Jeges-tengeren követő tengerhajózási útvonal) vizének és a tengerfenéknek az ökológiai állapotát kívánták felmérni.
Az expedíció egyik résztvevője a Tomszki Műszaki Egyetem kutatócsoportja volt, s az előzetes eredmények alapján az egyetem híre azt közölte, hogy elképesztő mértékben romlik a tenger alatti permafroszt állapota, s az olvadás miatt a még fagyott üledék mélységi szintje eléri a gáz-hidrátok stabilitási szintjét már. Az előző évszázadokhoz képest az elmúlt 30 évben megduplázódott a permafroszt függőleges degradációjának üteme, s mára a fagyott réteg szintje évente 18 centivel kerül mélyebbre. Ez alapján radikálisan felül kell bírálni azt a korábbi elképzelést, hogy a tenger alatti permafroszt stabil, és csak 1-2 métert olvadhat a századunk végéig. Emiatt rendkívül fontos, hogy minden évben pontos felmérés készüljön az állapotáról, az olvadó területek kiterjedéséről, illetve arról, hogy az emiatt felszabaduló metán hol és milyen mértékben jut a vízbe, majd azon át a légkörbe.
Október elején a Kelet-Szibériai-tengeren, a Bennett-sziget mellett járt az expedíció, amikor észlelték az épp akkor bugyborékolva feltörő metánt. A tenger élénk zöldre színeződött kb. 5 méter átmérőjű területen a gázbuborékoktól, ez volt a legnagyobb méretű metánfeltörés, amelyre a Kelet-Szibériai-tengeren eddig rábukkantak.
További hírek a kategóriából
