A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss elemzésében a tengerekre telepített szélerőművek hatalmas potenciálját vizsgálta meg. 2040-re még konzervatív becsléssel is tizenötszörösére nőhet a telepített szélenergia kapacitás a 2018-as értékhez képest. Európa lehet a területen a piacvezető, Kínát is maga mögé utasítva, emellett a szélturbinák piacán hatalmas technológiai forradalom zajlott le az elmúlt pár évben, mely a várakozások szerint a jövőben is folytatódhat.
A tengerekre telepített szélturbinák az egyik legdinamikusabban bővülő energiatermelési technológiává nőtte ki magát az elmúlt 9 esztendőben. 2010-ben először lépte át az 1 gigawattot az újonnan épített erőművek kapacitása, 2018-ban ez a szám már 4,3 gigawattot ért el. 2010-ben még csupán világviszonylatban 3 gigawattnyi kapacitás volt elérhető, mely 2018-ra 23 gigawattra gyarapodott. A tengeri szélenergia kapacitások éves üzembehelyezése átlagosan 30%-kal nőtt az elmúlt kilenc esztendőben, melyet egyedül a napenergia telepítések tudtak felülmúlni. 2019 közepére már 17 országban több mint 5500 darab tengerre telepített szélerőmű állt működésben, hozzá kell tenni, hogy a tengerre telepített szélturbinák 2018-ban egyelőre a világ energiatermelésének csupán 0,3 százalékát adták. Azonban Dániát külön érdemes kiemelni, ugyanis a tengeri szélturbinák a teljes áramtermelésük 15 százalékát szolgáltatták, míg a partra telepített társaikkal együtt már az ország villamosenergiaigényének 50 százalékát biztosították.
A globális szélerőműpiac az előrejelzések alapján hatalmas növekedés előtt áll. A Nemzetközi Energiaügynökség két forgatókönyvet vizsgált meg:
→ Az első azt feltételezi, hogy a jelenleg tervben levő intézkedések fognak megvalósulni
→ A második szcenárió pedig a fenntartható fejlődéshez és a Párizsi Egyezmény betartásához szükséges feltételrendszerrel dolgozik.
Az első, konzervatívabb forgatókönyv szerint 2040-re a tizenötszöröse lehet a tengeri szélerőművek kapacitása a 2018-as értéknek, és az elkövetkező öt évben pedig duplázódhatnak. A második szcenárió esetén még élesebb növekedés várható, mely 2040-re még az első forgatókönyv óriási növekedését is megfejeli 65 százalékkal, így összességében 2040-re 3-5 százalék közé kerülhet a tengeri szélkerekek hozzájárulása a világ globális energiatermeléséhez, mely jelenleg a fél százalékot sem éri el.
A konzervatívabb forgatókönyv esetén a tengeri szélturbina telepítések nagyrésze hat régióra szűkíthető, ahol a politikai szándék és a környezeti adottságok is rendelkezésre állnak. Az előrejelzések alapján Európa és Kína lehet a piacvezető 2040-re több mint 70 százalékos részesedésükkel, őket követhetik az Egyesült Államok, Korea, India és Japán, melyek a maradék egynegyedét adhatják a telepített kapacitásoknak.
Az Európai Unió továbbra is piacvezető maradhat az elkövetkezendő két évtizedben a tengerre telepített szélturbina kapacitások terén. A konzervatívabb forgatókönyv esetén az EU 40 százalékos piaci részesedéssel rendelkezhet 2040-ben, a telepített kapacitások mértéke pedig elérheti a 130 gigawattot. Évente egyre több új kapacitás átadására kerülhet sor, és 2040-re minden hatodik kilowatt már tengeri szélerőművek termeléséből származhat.
A technológia hatalmasat fejlődött, mióta Dánia 1991-ben elhelyezte első part menti szélkerekét. Mind fizikai kiterjedésükben, mind áramtermelő képességükben hatalmas előrehaladáson estek át a turbinák. Az innováció során megnövekedett a turbinák mérete, 2010-ben még csak 100 méter magasak voltak és 3 MW kapacitással rendelkeztek, addig 2016-ra magasságuk meghaladta a 200 métert, és termelési kapacitásuk a 8 MW-t. 2030-ra a szélturbinák megközelíthetik akár az Eiffel-torony méretét, és kapacitásuk elérheti a 15-20 MW-t.