Makó Balázs, a P.M.R. Kft. 43 éves ügyvezető igazgatójának 27 esztendős koráig lényegében semmi köze sem volt a hulladékgazdálkodáshoz. Viszont annyira megkedvelte, hogy a debreceni székhelyű, összesen 45 fős, hulladékgyűjtéssel, -kezeléssel, -kereskedelemmel foglalkozó cég a keze alatt éves szinten több mint 90 ezer tonna hulladékot értékesít, s a közeljövőben további telephely-nyitásokban is gondolkodnak. Nemrégi indult Portré rovatunkban ezúttal a 2021-ben egyébként kerek 30 esztendős, Kelet-Magyarországon tevékenyebb vállalat dinamikus vezetőjét mutatjuk be.
- Érdekelne, milyen volt az érdeklődése gyerekként? Kisfiúként vonzotta a kukás szakma?
-Dehogyis! Kis koromban cukrásznak készültem, a gyerekkori elhivatottságból egyébként mára hobbi lett a gasztronómia szeretete. Családi mintára Debrecenbe mentem egyetemre, matematika-német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomám van. Igaz, a kötelező gyakorlati órák után hátat is fordítottam a tanári pályának… Egy osztrák tulajdonú debreceni médiavállalatnál kezdtem az ügyvezető asszisztenseként, majd három évig a megyei napilap főszerkesztő-helyettese voltam, innen váltottam. 2005-ben az A.K.S.D. Kft. szállítási üzletágvezetője lettem, és mikor a cég felvásárolta a P.M.R. Kft.-t, lehetőséget kaptam a bizonyításra mint ügyvezető. Most már több mint 14 éve dolgozom a cégnél.
-Jogos az érdeklődés, ennyi kanyar után mi fogta meg a hulladékgazdálkodási ágazatban?
-Ahogy beleláttam, megtetszett. Manapság már el sem tudom képzelni, hogy ne hulladékgazdálkodással foglalkozzak. Ebben persze fontos szerepe volt annak is, hogy a cég korábbi tulajdonosa, Katona Gyula több évig tanácsadóként segítette a munkámat, bevezetett a szakmába, nagyon sokat köszönhetek neki. A cég méreteit tekintve akkoriban még jóval kisebb volt, de már akkor országszerte ismert és talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy manapság már meghatározó szereplői vagyunk a hazai hulladékgazdálkodási piacnak.
-Hogyan látja: ahhoz képest, mikor kezdte a pályát, a mostani nehezített terep?
-Igen. Minden második, harmadik évben – mire megszoknánk egy rendszert -, jön egy változás. Mikor én kezdtem, a gyártói felelősségen alapuló koordináló szervezeti rendszer működött itthon a csomagolási hulladékok területén. Azóta nagyon sok változás történt, legalább 3-4 új rendszert megéltünk. Kollégáimmal szoktuk is mondani, hogy nem fogunk ellustulni ebben az ágazatban… És valóban, mindig új kihívások elé néz az ember – de azt gondolom, mindig jól tudtunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, legyenek azok jogszabályi, vagy gazdasági jellegűek. Bízunk benne, hogy ez így marad a következő években is.
- Megszokott ebben a szakmában, hogy valaki Önhöz hasonlóan nem rejti véka alá a problémákkal, vagy a központi intézkedésekkel kapcsolatos kritikáját?
-Szerintem vannak, akik nálam sokkal kendőzetlenebbül is elmondják a véleményüket. Én úgy tapasztalom, hogy hosszú távon ez a kifizetődőbb, mert ha „odafent” látják, hogy nem minden alap nélkül puffogtatjuk a véleményünket, akkor szoktunk találkozni az igazunk elismerésével. Persze így is kérdéses, hogy lesz-e eredménye az egésznek…Ha azt szeretnénk, hogy legyenek változások, akkor bizonyos sarkalatos pontokban muszáj hallattatnunk a hangunkat.
-Talán egy éve karakán aggályokat fogalmazott meg a papíripar helyzetével és az árak alakulásával kapcsolatban. Bejöttek az akkori jóslatai?
-Azt kell mondjam, nem jöttek be. 2020 első negyedévében igen nehéz időket élt meg a papírhulladékokos szakma Magyarországon, soha nem látott mélységben voltak a papírhulladékok árai és nem tudtuk, mit hoz a jövő. Ma már azt mondanám, akkor túlságosan pesszimista voltam, de lehetetlen volt előre látni, a pandémia mit fog még magával hozni. Nagy szerencsénk van, mert amire nem számítottunk, abból lett erény: a távol-keleti piacok beszűkülése után a keresletet éppen a vírushelyzet vitte fel. Európában sorra álltak le a termelőüzemek, a papírgyárak viszont még teljesítették a megrendeléseiket, hulladékpapír pedig nem nagyon volt – mindezeknek köszönhetően olyan magasságig mentek a papírhulladékok árai, amelyeket talán még soha nem ért meg ez a szakma. Egyébként ugyanez elmondható a fémekről vagy a műanyag hulladékokról is. 2021-ben ideáig (az interjú felvételére 2021 júliusában került sor – a szerk.) szinte elkényeztetett helyzetben vagyunk: mind a színesfém és vas, mind a műanyag, mind a papíros piacon kimagasló körülmények között lehet értékesíteni a hulladékokat. Korábban is tapasztaltuk már egyes hulladékáramok kiugró teljesítményét, de most van az, hogy valamennyire vonatkozik a jó széljárás. Aki ma hulladékkezelőként azt mondja, nehéz időket él, az vagy nem mond igazat vagy valamit rosszul csinál. Nyilván benne van a kalapban a változás, lecsengés lehetősége, de napjainkban kifejezetten jók a körülmények, azonban ilyenkor kell felkészülni a nehezebb időszakokra, mert biztosak lehetünk benne, hogy jön még rosszabb világ is a hulladékkezelőkre.
-Az építőipar hazai és nemzetközi fellendülése, a jelenleg nálunk is széles körben tapasztalható alapanyaghiányhoz ennek mennyi köze van?
- Van valamennyi, főleg nyilván a fém tekintetében. Meg tudom erősíteni, hogy az építőipari alapanyagok drágulásával, vagy eltűnésével a hulladékos ágazatban is megjelenik, mit lehetne még pl. haszonvasként felhasználni. Nekünk ilyen értékesítésre is van engedélyünk, s mi is azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt hónapokban megélénkült az újonnan aranyáron beszerezhető anyagok iránti kereslet.
-A P.M.R. Kft. az elmúlt években több, gyerekeknek szánt környezetvédelmi játékkal jelent meg a piacon. Látszik, hogy fontos önöknek a szemléletformálás, de milyen hozadékot tapasztalnak ebből?
- Valóban több ilyen programunk volt, a pedagógusi vénám talán e téren köszön vissza. Nekem is van négy gyermekem, így talán szívügyemnek is mondhatnám. Kézzelfogható eredményeket nem mérünk, azaz nem tudnám megmondani, milyen hasznot hozott mindez a cégünk életében vagy a közvetlen környezetünk tekintetében. De talán nem is ez a fontos. A hulladékgazdálkodási társasjátunk vagy az iskolai bemutató előadásaink lehet, csak 10-20 év múlva „csapódnak le”, de biztos, hogy ez nem feleslegesen eltöltött idő. Hovatovább a Dunántúlról is rendszeresen érkeznek megkeresések, hogy települjünk ki a játékainkkal, tartsunk órákat, vegyünk részt egyesületi rendezvényeken, - hálás vagyok érte, hogy a kollégáim ebben is kitűnő partnerek. Tekintettel a 30 éves évfordulónkra a továbbiakban még inkább szeretnénk majd a szemléletformálásba bevonni az ifjúságot.
-Cégvezetőként mit kívánna leginkább az ágazatnak?
-Elsősorban kiszámíthatóságot. Bár nyilván ebben van némi naivitás, mégis erre vágyunk. Olyan jogszabályi környezetre lenne szükségünk, amelyben több évre előre is lehet tervezni – manapság erre sajnos nincs mód. Minden mással megbirkózik az ágazat, de a kiszámíthatóság különösen fontos lenne.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2021. augusztusi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
