Egy elefánt víziójával kezdődött minden: a régi kerékpár fékkarjából az ő képzeletében „ormány” bontakozott ki, ez pedig arra sarkallta, hogy megépítse azt a bizonyos elefántszobrot… Gulyás Ferenc meglátja a kimustrált, össze nem tartozó biciklialkatrészekben a lehetőséget, és összeszereli, összeépíti azokat.
Ahogy mondja, „elgurult a gyógyszere”, és sorra ontotta az ötleteket: készített kiszuperált biciklielemekből különféle használati eszközöket – egyebek között széket, lámpát –, többféle jópofa robotot, csinált virágot, madarat, kutyát, fémrovart, no meg egy sereg érdekes, kedves, bizarr figurát. Szeret bütykölni, ebben nőtt fel, azt látta otthon is, hogy sok minden megjavítható, hasznosítható.
– Háromféle szakmám van, mindegyik műszaki jellegű, voltaképpen mérnöknek készültem, de – ahogy mondani szoktam – a főiskolát hamarabb hagytam abba, minthogy befejeztem volna – viccel Gulyás Ferenc, akit a barátai csak Gulyiként emlegetnek. Évekkel ezelőtt a Hajtás Pajtás futárszolgálathoz szegődött el, csakhogy ott hamarosan rádöbbentek, a bicikliszervizben is óriási hasznát veszik. Azután kiderült, hogy még inspirálják is a régi, már nem használható alkatrészek. A kimustrált kerékpárelemeket figyelve rendszerint bekattan egy ötlet, ami elindítja a fantáziáját, és elkezdi keresni azokat a további alkatrészeket, amik – összeszerelve – szoborrá, használati tárggyá alakulnak. A különleges szobrok készítőjeként életre hívta a Gulyi Recycling projektet – ahogyan a név is sejteti –, az újrahasznosítás jegyében.
– Nem vagyok művész, az számomra egészen mást jelent, leginkább iparosnak tartom magam. Én a kiszuperált alkatrészekből készítek valami egészen új formát. Hasznosítom azt, ami már biciklikhez nem használható, és örülök, ha ezt sokan ötletesnek, érdekesnek találják. Minden munkámban igyekszem megtalálni a kompromisszumot: azaz, nem változtatok meg teljesen mindent, a kiindulópontul szolgáló alkatrészhez csak hozzácsavarozom a másikat, de nem hegesztek, nem ragasztok. Ez jelenti számomra az igazi kihívást – meséli Gulyás Ferenc, aki egy bringaműhelyben tárolja a hat köbméternyi alkatrészt: ezek az elemek arra várnak, hogy beépüljenek valamilyen szoborba.
– Ezeket az évek során mind én gyűjtöttem be, de ajándékba is szoktam kapni. Már válogatok, mert nincs annyi időm, hogy folyamatosan megépítsem az ötleteimet. Munka mellett csinálom, és persze, a családra is igyekszem időt szakítani. Megesik, hogy megrendeléseket kapok, van úgy, hogy – ha közzéteszem egy-egy új munkámat – többen is megtalálnak, jelentkeznek érte. Ugyanakkor a kisfiam is nagyon szereti, amit csinálok, ő azonnal „stipi-stopit” kiált egy-egy új munkára, ragaszkodik hozzá. Ő is hasonlóan gondolkodik, szeret bütykölni, semmit se akar kidobni…
Eddig – az elmúlt hét esztendőben – mintegy 150 kisebb és nagyobb munka került ki Gulyás Ferenc keze alól, és több elképzelése is van, amin párhuzamosan dolgozik. Munkáival szívesen vesz részt olyan programokon, mint a Zöldgömbfeszt, hiszen maga is érzi: elborít bennünket a szemét, különösen a csomagolóanyagokkal nem tudunk mit kezdeni. A kopott, semmire se jó fém alkatrészekből is rengeteg van manapság. Az ő célja inkább a figyelem felkeltése:
– Nem állíthatom, hogy megmentem a világot ezzel, a szobraim inkább a szemléletváltás fontosságát hirdetik, hiszen muszáj valamit tenni azzal a rengeteg hulladékkal a környezetünkben – mondja.
További hírek a kategóriából
