A 2010-es kormányváltás után legalább fél évtizedig úgy nézett ki, hogy a kormány nem akarja ösztönözni a napenergia terjedését, vagy legfeljebb csak abban az intézményi körben, amely részesülhetett az uniós támogatásokból. Az alacsony kamatok és a napelemekre 2015-ben bevezetett magas termékdíj 2018-as felére csökkentése aztán a lakossági körnek is meghozta a kedvét, és az utóbbi egy-két évben egymás után jelentették be vagy adták át az energiatermelő vállalatok nagy napelemparkjait is.
Ezek hatására tavaly 75 százalékkal növekedett a napenergia-termelés Magyarországon, és már befogta a szélenergiát, amelynek további terjedését a kormány 2010 óta következetesen blokkolja. A napenergia szerepe persze még most is csak marginális a magyar energiatermelésben*, de a növekvő tendencia egyértelmű.
Ez azt is jelenti, hogy érdemes már most elkezdeni foglalkozni azzal, hogy mi lesz a 20-30 év múlva kiöregedő napelempanelek sorsa. A téma már eddig is megosztotta a napenergia híveit és ellenzőit, még olyan tanulmány is napvilágot látott, amely szerint a napelemek az atomhulladéknál is károsabbak. Ebben azt vették számba, hogy egységnyi energia előállításához mennyi hulladék társul. Csak éppen azt nem vették figyelembe, hogy az atomhulladékokkal kapcsolatban jelenleg nincs jobb ötlet annál, mint hogy temessünk el több tíz- és százezer évre, valami biztosnak tűnő helyre.
A napelemes panelek szétszerelésére és szinte teljes újrahasznosítására viszont jelenleg is létezik technológia, a kérdés az, hogyan lehet ezt gazdaságosan elvégezni. Önmagában kedvező, hogy értékes nyersanyagokhoz (ezüst, szilícium, réz, alumínium) juthatunk hozzá, csak a folyamat energia- és munkaigénye, illetve a felhasznált vagy kinyert anyagok (savak, ólom) veszélyessége miatt ennek elég magas a költsége.
A részben magyar részvétellel zajló kutatások végső soron arra irányulnak, hogy a kinyert anyagok olcsóbbak legyenek a piacon, mint a bányászatból származók. Ellenkező esetben értelemszerűen csak támogatással lehetne ezeket értékesíteni. Ha pedig ez nincs, akkor félő, hogy a szabályokat megkerülve hulladéklerakóban végezné a napelemek egy része.
Európai szinten egy évtized múlva legalább évi kétmillió tonnányi napelemet kell feldolgozni, ami a kapacitások jelentős fejlesztését igényli. Bár ennek sokan biztos nem örülnek, de miután Kína leállította a hulladékimportot, a napelemgyártással szemben itt nem fenyeget az a veszély, hogy a kínai konkurencia ellehetetleníti az európai versenytársakat.
További hírek a kategóriából
