A Túlfogyasztás napja azt jelzi, hogy a globális gazdaság működése egyre növekvő mértékben járul hozzá a bolygó természeti erőforrásainak kimerítéséhez, írja a Követ Egyesület friss közleménye. A fenntarthatatlan pálya hozzájárul az éghajlatváltozás fokozódásához, súlyosbítja az erőforráshiányt, és egyre nagyobb kockázatot jelent mindazok számára, akik nem készülnek fel időben az előttünk álló kihívásokra. A számítást és a dátumot a Global Footprint Network (GFN), és a York Egyetem készítette. A GFN az ökológiai lábnyom fogalmát bevezető nemzetközi fenntarthatósági szervezet, a York Egyetem a nemzeti lábnyom- és biokapacitás számításokat készíti el a Footprint Data Foundation (FODAFO) irányítása alatt.
Az emberiség minden eddiginél nagyobb mértékben, mintegy 73%-kal gyorsabban használja fel a természet erőforrásait, mint amilyen ütemben a Föld ökoszisztémái képesek azokat megújítani. A számítások szerint ez 1,73 Föld felhasználásának felel meg. A természeti tőke ilyen mértékű kimerítése veszélyezteti a hosszú távú erőforrás-biztonságot. A következmények az erdőirtásban, a talajerózióban, a biológiai sokféleség csökkenésében és a légkörben felhalmozódó CO₂-mennyiségben nyilvánulnak meg, ami hozzájárul a szélsőséges időjárási események gyakoribb előfordulásához és az élelmiszertermelés visszaeséséhez.
A számítás A globális túlfogyasztás napjának kiszámításáról bővebben itt tájékozódhat: How Earth Overshoot Day 2026 Was Calculated – Earth Overshoot Day
A dátumot a National Footprint and Biocapacity Accounts legújabb kiadása (2026-os kiadás) alapján határozzák meg. A Global Footprint Network előzetes és indikatív adatok alapján becsülte meg a 2026-ra várható eredményeket. A beszámolók 2023-ig teljeskörű adatokat, 2024-re és 2025-re becsléseket tartalmaznak.
Az ökológiai lábnyom és a biokapacitás kiszámításához felhasznált adatokat az ENSZ ügynökségei és társult szervezetei szolgáltatják. Az adatsorokat rendszeresen frissítik, a korábbi eredményeket felülvizsgálják. Idén jelentős változást okozott, hogy az óceán szén-dioxid-elnyelő képességét a korábbinál nagyobbra becsülték. Ez a korrekció néhány kisebb kiigazítással együtt nyolc nappal későbbre tolta a Föld túlfogyasztásának napját a 2025-ös becsléshez képest.
Fontos kiemelni, hogy a túlfogyasztás napjának eltolódása a korrekció eredménye, nem jelenti a túlfogyasztás tényleges csökkenését.
A negatív trend folytatódott, az emberiség ökológiai lábnyoma és a bolygó biokapacitása közötti szakadék tovább nőtt. 2026. július 29. az eddigi legmagasabb ökológiai túlfogyasztási szintet jelenti.
A grafikon a Föld túlfogyasztás napjainak alakulását mutatja, a 2026-os kiadás legfrissebb adatai alapján újraszámítva.
A Föld túlfogyasztásának napja az elmúlt évtizedben viszonylag stabil maradt, de továbbra is túl korán érkezik el az év folyamán. Az év hátralévő részében az emberiség a természeti tőke kimerítéséből él, tovább rontva a bioszféra állapotát. Még ha a dátum változatlan is maradna egyik évről a másikra, a bolygóra nehezedő nyomás a túlhasználatból származó károk felhalmozódása miatt tovább nő.
Amióta az 1970-es évek elején megkezdődött a globális ökológiai túlfogyasztás, az éves hiányok egyre növekvő ökológiai adóssággá halmozódtak fel. Ez az adósság jelenleg a Föld 20,6 évnyi biológiai termelékenységének felel meg.
Ha az ökológiai túlfogyasztás teljes mértékben visszafordítható lenne, a bolygó teljes regenerációs kapacitásának 20,6 évére lenne szükség az elvesztett egyensúly helyreállításához. Bár ez egy elméleti mutató, az általa jelzett ökológiai adósság teljes egészében valószínűleg már nem fordítható vissza.
Ha a túlfogyasztás a jelenlegi szinten folytatódik, ez az adósság évente körülbelül 0,73 bolygóévvel növekszik. A kumulatív túlfogyasztás egyik mérhető következménye a légköri CO₂-szint emelkedése: a globális túlfogyasztás 1972-es kezdete óta a légkörben az üvegházhatású gázok koncentrációja – a NOAA becslései szerint – a 367 rész per millió (ppm) CO₂-egyenértékről 2026-ra 547 ppm- CO₂-egyenértékre emelkedett.
