A közelmúltban Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkára a Széchenyi Programiroda információs napján bejelentette, hogy Magyarország központi régiójában 50 milliárd forintból új termikus hulladékhasznosító (égető)mű̋ épül, amely a szilárd, nem veszélyes hulladék mellett a szennyvíziszap kezelésére is alkalmas lesz. A projekt meg- valósítására minden bizonnyal hazánk új energetikai stratégiájának megfelelően kerül majd sor.
Az FKF Nonprofit Zrt. 2016-ban megjelent, „Válogassunk Okosabban!” című kiadványa alapján Budapesten 2015-ben több mint 566 ezer tonna települési hulladékot gyűjtött be a fővárosi hulladékgazdálkodási köz- szolgáltató társaság, amiból több mint 500 ezer tonna volt vegyes települési hulladék. A vegyes kommunális hulladék az FKF szerint 2015-ben 37,5 százalékban tartalmazott újrafeldolgozástól anyagokat, miközben hulladékhasznosítóktól származó információk alapján 2016-ban például a közszolgáltatás keretében elkülönítetten gyűjtött műanyag idegenanyag tartalma sokszor elérte az 55-60 százalékot is a fővárosban, azaz ilyen mértékben nem volt alkalmas a célzott hasznosításra. Ezek a számok Magyarország központi régiójában Budapest hulladékgazdálkodását jellemzik, egy városét, amelynek elméletileg a teljes közigazgatási területén biztosított a települési papír-, műanyag- és fémhulladék házhoz menő elkülönített gyűjtése, továbbá házhoz menő jelleggel, a kertvárosias területeken is biztosított a kerti biohulladék gyűjtés, ezen felül 215 szelektív hulladékgyűjtő sziget, valamint számos hulladékudvar is a lakosság rendelkezésére áll.
Szövetségünk tavaly decemberi, „HOSZ 25. - Hulladékgazdálkodás a fenntartható környezetért” című konferenciáján az NFM részéről elhangzottak szerint, az akkor már lassan a Kormány általi elfogadásra váró energetikai stratégia megalkotása során nem készítettek országos hulladékanalízist, illetve prognózist, így a stratégia kapcsán nem készült a változó jogi, s gazdasági környezetet figyelembe vevő elemzés sem a hulladéktermelés jövőbeli várható alakulásáról, sem a települési hulladék összetételének valószínűsíthető változásáról.
De akkor hogyan készült a stratégia hulladékgazdálkodást érintő része? A konferencián elhangzott válasz értelmében több esetben végeztek „próbaégetéseket”, illetve arra alapoztak, hogy az újrahasználatra és újrafeldolgozásra vonatkozó célértékek teljesítéséhez szükséges hulladékmennyiségen felüli hulladékot még megvalósítás előtt álló hulladékégető mű(vek)ben kívánják majd energetikailag hasznosítani. Jó kérdés, hogy mennyi hulladékra van szükség a célértékek teljesítéséhez, akkor, amikor az NHKV Zrt. szerint sem biztosított a települések felében a jogszabályok által megkövetelt elkülönített gyűjtés, ugyanakkor az ország leginkább fejlett, nagyvárosias területén elkülönítetten gyűjtött műanyag hulladék akár 55- 60 százalékban idegenanyagot tartalmaz, továbbá a vegyesen gyűjtött települési hulladék 37,5 százalékban újrafeldolgozható anyagokból tevődik össze. Ez utóbbi tekintetében fontos megidézni a Ht. 15. § (4) bekezdését, amelynek értelmében (...) hulladékégető műben vagy hulladékegyüttégető műben égetni vagy együttégetni csak olyan hulladékot lehet, amely anyagában nem hasznosítható. A rendelkezés azért bír óriási jelentőséggel, mert a fővárosi elkülönített gyűjtés katasztrofális hatékonysága ellenére a vegyes települési hulladékból jelenleg nem válogatják ki az anyagában hasznosítható összetevőket, azaz azok lerakásra vagy égetésre kerülnek. Ez jelen állás szerint csak hazai törvénysértés, azonban a körforgásos gazdaságra vonatkozó javaslatcsomag elfogadása esetén már nagy valószínűséggel európai uniós kógens jogforrás(ok) megsértését is jelenti majd, ami pedig a fennálló helyzettel szemben tényleges jogkövetkezményeket von majd maga után.
Egyebek mellett, a Budapesten gyűjtött vegyes települési hulladék 37,5 százalékban hasznosítható összetevőit figyelembe véve, hasonlóan jó kérdés az, hogy mennyiben lehet egy országos, vagy akár csak egy budapesti energetikai stratégiát „próbaégetésekre” alapozni? A kérdés első része még inkább adja magát, amennyiben a próbaégetések során olyan településekről származó mintákat is használtak, amelyeken a közszolgáltatás keretében egyáltalán nem biztosított az elkülönített gyűjtés. Mi lesz ugyanis a helyzet akkor, ha a közszolgáltatóknak biztosított csökkenő források ellenére sikerül a jövőben új szelektív gyűjtési rendszereket kialakítani az azzal még nem rendelkező településeken, illetve a jelenleg nem működő rendszereket beüzemelni, valamint általában növelni a hatékonyságát a kommunális hulladék elkülönítetten történő gyűjtésének. A válasz egyszerű, a hivatkozott esetek mind ahhoz vezetnek, hogy a próbaégetések által megtervezett kapacitások kihasználatlanok lesznek, más szóval jelenleg eredendően túlzó kapacitásokkal terveznek.
Ez már önmagában is igen sok rendszerszintű problémának lenne a forrása. Csakhogy mindez mindennek a fejében akkor történik, amikor az EU végső döntéshozó mechanizmusai a körforgásos gazdaság, végletekig leegyszerűsítve az anyagkörforgás gyakorlati megvalósításának mikéntjéről vitáznak, s arról, hogy az összefüggő elképzeléseket hogyan fogják érvényre juttatni az EU tagállamaiban, így hazánkban is. Ebből következően pedig a jövőben szükségszerűen előre kell majd lépnünk a hulladékok elkülönített gyűjtése, illetve hasznosítása területén, arról nem is beszélve, hogy a körforgásos gazdaság eredményeképpen, prognosztizálható módon, a hulladékképződés is nagymértékben csökkeni fog, így jóval kevesebb hulladékkal kell és lehet majd gazdálkodni.
Az Eurostat adatai szerint 2014-ben a Magyarországon keletkezett 3795 ezer tonna települési hulladékból 923 ezer tonna hulladék került anyagában hasznosításra, azaz a települési hulladék tekintetében 25 százalék körüli a hasznosítási arányunk. Az Európai Bizottság tervei szerint ezt kellene majd 2030-ig 65 százalékra feltornázni. Sőt, az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottsága 2017. január 24-én már úgy foglalt állást, hogy nem is 65 százalékos, hanem 70 százalékos újrahasznosítási, s újrahasználatra történő előkészítési arányt kellene elérni a települési hulladékok kapcsán. Itt szeretném megjegyezni, hogy hazánkban jelenleg a települési hulladék részét képező, háztartásokból származó papír-, fém-, műanyag- és üveghulladék tekintetében már ténylegesen hatályban lévő, újrahasználatra való előkészítésre és újrafeldolgozásra vonatkozó 2020-as 50 százalékos célérték teljesítése is teljességgel lehetetlennek tűnik.
Ahogyan korábban már írtam róla, az égetésre, a hulladék egyéb hasznosítására szükség van, de egyebek mellett figyelembe véve az EU által megcélzott célértékeket, csupán az anyagában történő hasznosításra alkalmatlan, illetve az abból visszamaradó, tovább nem hasznosítható hulladék tekintetében. Az általános környezetvédelmi és speciális hulladékgazdálkodási szempontokon túl ezt támasztják alá a körforgásos gazdaság, továbbá a fenntartható nyersanyaggazdálkodás modelljét alátámasztó azon tanulmányok is, amelyek szerint az elsődleges nyersanyagok kitermeléséhez és felhasználásához szükséges energiát figyelembe véve, az anyagában történő hasznosításon keresztül 3-5-ször több energia spórolható/nyerhető, mint a hulladékégetés által történő energiavisszanyeréssel, s körülbelül 10-szer nagyobb munkahelyteremtő képessége van az újrafeldolgozásnak, mint a hulladékégetésnek.
További hírek a kategóriából
