Bár úgy tűnhet, hogy a hirdetési piacon átvette az uralmat az internet, egy közelmúltban készített kutatás szerint ez nincs teljesen így. 100 ezer tonnányi magyar szóróanyag megy a kukába.
A jelek szerint sok cég továbbra is hatékony marketingeszköznek tartja a papíralapú, postaládákba dobott hirdetőanyagokat, a szórólapoktól és a reklámújságoktól ugyanis képtelen megszabadulni a világ. Itthon például minden háztartás évi 25 kiló reklámanyagot kap. Ez nemzetközi összevetésben sem számít kevésnek, igaz, Magyarországon még így is sokkal jobb a helyzet, mint mondjuk Szlovéniában vagy Svájcban, ahol háromszor ekkora mennyiséggel kell megküzdeniük az embereknek, írja a G7.
Amellett, hogy a kéretlen hirdetéseket sokan nem szeretik, az ilyen mennyiségű reklámanyag-előállításnak komoly környezeti hatása is van. A Werbung und Verkaufen (W&V) müncheni reklámpiaci lap Németországra számszerűsítette ezeket. A németeknél még nálunk is jobban pörög a szórólap-biznisz, évente minden postaládában 46 kiló reklámanyag landol. Összesítve ez 1,86 millió tonnát jelent. A W&V által megkérdezett szakértők szerint ennyi papír előállításához 15 milliárd liter vízre és 3,85 millió kilowattóra áramra van szükség. Előbbi 30 ezer ember éves fogyasztásával egyenértékű, utóbbi pedig 1750 háztartáséval. Ráadásul a termelés során több mint egymillió tonna széndioxid keletkezik. Egy Airbus 320-asnak ekkora kibocsátáshoz 390-szer kell megkerülnie a Földet az egyenlítő mentén.
A közel 2 millió tonnás német adathoz képest a bő 100 ezer tonnányi magyar szóróanyag nem sok, de 1500-1700 ember vízfogyasztását és nagyjából 100 háztartás áramfogyasztását ez a mennyiség is elviszi. A régiónkban egyébként elég eltérően alakulnak a számok. Miközben a szlovénok és a csehek több szórólapot kapnak, mint mi, addig a bolgárok és a horvátok kevesebbet, Lengyelországban pedig lényegében nem is létezik a hirdetésnek ez a módja.
További hírek a kategóriából
