A világ szélerőműiparának arra is van válasza, hogy lassan nem kap majd állami támogatásokat.
Az ezredfordulón a legnagyobb szélerőmű akkora volt, mint a 93 méter magas New York-i Szabadság-szobor. Az évtized végére már majdnem akkora lesz, mint a 324 méteres párizsi Eiffel-torony. A felhőkarcolókat is törpévé varázsoló, kolosszális méretű tengeri (offshore) szélerőműveknek nem csak a mérete, a teljesítménye is egyre nagyobb. Míg a 15-20 évvel ezelőtt üzembe állított turbinák általában 2-3 megawattosak voltak, addig a most tervezett monstrumok 10 megawatt vagy annál is nagyobb teljesítménnyel bírnak, egyetlen darabjuk is 9 ezer otthon energiaellátását képes garantálni. Több gyártónál is készülőben vannak a tervek, a német Siemens Gamesa pedig azt ígéri, hogy már jövőre megépíti óriásturbinájának a prototípusát, és az ilyenekből álló szélfarm a következő évtized első felében működésbe is léphet.
A szélerőműparkok legnagyobb üzemeltetői – a dán DONG Energy, a német EnBW és Siemens Gamesa, a svéd Vattenfall – jelezték, hogy új korszak kezdődik a szélenergia-termelés történetében: fokozatosan leépítik az 1990-es évek eleje óta bevezetett, az iparágat gyakorlatilag megteremtő állami támogatásokat. A szélenergia európai éllovasainak számító országokban, így Dániában, Németországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában úgy döntöttek a kormányok, hogy a zöldenergia ezen ágának is életképesnek kell lennie a piaci körülmények között. Márpedig a szélfarmok üzemeltetőinél a bevételek felét ma még az állami támogatások adják.
Mérföldkőnek számított, hogy az idén áprilisban északi-tengeri szélfarmokra kiírt németországi pályázatokon a DONG és az EnBW nem kért állami támogatást három projektre sem – először az ágazat történetében. A dán cég máris arról beszél, hogy 13–15 megawattos szélkerekeket állít majd üzembe. A szélfarmok a legkorábban 2024-ben kezdik el az energiatermelést, és az üzemeltetők azt remélik, addigra az áram nagykereskedelmi ára is megemelkedik annyira, hogy a beruházások rentábilisak legyenek. 2023-ra ugyanis az összes német nukleáris erőmű leáll.
Az új óriásturbinák megépítése komoly mérnöki kihívást jelent. A 300 méter magas erőmű lapátjának fesztávolsága 200 méter, azaz két futballpálya nagyságú. Nemcsak azt kell elérni, hogy a szerkezet biztosan álljon a tengeri talapzaton, de azt is, hogy a rotor az Északi-tenger különösen erős viharait is állja. A turbinák mérete a MAKE dán tanácsadó cég tanulmánya szerint 2012-től 2022-ig átlagosan évi 3 százalékkal nő. A szárazföldi szélmalmok esetében a 2 és 3 megawatt teljesítményű turbinák aránya a 2010-es 34-ről tavalyra 67 százalékra nőtt, a 3 megawattnál nagyobbaké pedig 6-ról 23 százalékra emelkedett. De az igazán forradalmi változás az offshore farmok terén tapasztalható: míg az évezred első öt évében telepített turbinák több mint négyötöde 3 megawattnál kisebb teljesítményű volt, az utóbbi öt évben a 3–5 megawattosak aránya már kétharmad fölé került. Ami pedig a megrendeléseket illeti, immár az 5 megawatt felettiek adják a 71 százalékot.
Szakértők szerint a beruházás költségeit csaknem 60 százalékkal kell lefaragni ahhoz, hogy a szélerőmű-beruházások állami támogatás nélkül is nullszaldósak legyenek. A turbinák teljesítményének 7-ről 14 megawattra való feltornászásával például máris 40 százalékot takarítottak meg. De a kiadások csökkentése nemcsak az egyes turbinák hatékonyságának növelésével érhető el, hanem azzal is, hogy több szélpark egymáshoz közel telepítésével és más okos megoldásokkal is mérsékelhetők a költségek. Jelenleg megawattóránként 30–40 euró az európai nagykereskedelmi áramár, ami a következő években 5–6 euróval emelkedhet. A szélenergia-üzemeltetők költségei viszont megawattóránként 100 euró körül kezdődnek, vagyis a kétharmadával javuló költségszerkezettel is épphogy elérhető az állami támogatás nélküli nyereségesség.
Ám a berlini Mercator Research Institute friss tanulmánya is megerősíti, hogy a kutatók rendre alulbecsülik a zöldenergia – főként a nap és a szél – költséghatékonyságát. Ezek szerint a szélenergia költsége 2009-től mostanáig 65–80 százalékkal esett, és 2030-ig további legalább 50 százalékos csökkenés várható, aminek révén nemcsak Európában, de az USA-ban is versenyképessé válik a földgáz-üzemeltetésű erőművekkel szemben. Különösen pedig a nukleáris vagy a szénalapú energiatermeléshez viszonyítva. A Bloomberg New Energy Finance kutatóintézet szerint az Európában tervezett új nukleáris erőművek áramára megawattóránként 131 euró, az új szénerőműveké pedig 74 euró lesz. Több intézet is úgy véli, hogy nemcsak a nap-, de a szélenergia révén is forradalmi változás küszöbén áll az energiatermelés. E tekintetben a „szélben gazdag” Dánia áll az élen, amely már 2020-ra a jelenlegi 40-ről 50 százalékra növelné a zöld forrásból előállított áram arányát.
Forrás: hvg.hu | Kép: Pexels
Az ezredfordulón a legnagyobb szélerőmű akkora volt, mint a 93 méter magas New York-i Szabadság-szobor. Az évtized végére már majdnem akkora lesz, mint a 324 méteres párizsi Eiffel-torony. A felhőkarcolókat is törpévé varázsoló, kolosszális méretű tengeri (offshore) szélerőműveknek nem csak a mérete, a teljesítménye is egyre nagyobb. Míg a 15-20 évvel ezelőtt üzembe állított turbinák általában 2-3 megawattosak voltak, addig a most tervezett monstrumok 10 megawatt vagy annál is nagyobb teljesítménnyel bírnak, egyetlen darabjuk is 9 ezer otthon energiaellátását képes garantálni. Több gyártónál is készülőben vannak a tervek, a német Siemens Gamesa pedig azt ígéri, hogy már jövőre megépíti óriásturbinájának a prototípusát, és az ilyenekből álló szélfarm a következő évtized első felében működésbe is léphet.
A szélerőműparkok legnagyobb üzemeltetői – a dán DONG Energy, a német EnBW és Siemens Gamesa, a svéd Vattenfall – jelezték, hogy új korszak kezdődik a szélenergia-termelés történetében: fokozatosan leépítik az 1990-es évek eleje óta bevezetett, az iparágat gyakorlatilag megteremtő állami támogatásokat. A szélenergia európai éllovasainak számító országokban, így Dániában, Németországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában úgy döntöttek a kormányok, hogy a zöldenergia ezen ágának is életképesnek kell lennie a piaci körülmények között. Márpedig a szélfarmok üzemeltetőinél a bevételek felét ma még az állami támogatások adják.
Mérföldkőnek számított, hogy az idén áprilisban északi-tengeri szélfarmokra kiírt németországi pályázatokon a DONG és az EnBW nem kért állami támogatást három projektre sem – először az ágazat történetében. A dán cég máris arról beszél, hogy 13–15 megawattos szélkerekeket állít majd üzembe. A szélfarmok a legkorábban 2024-ben kezdik el az energiatermelést, és az üzemeltetők azt remélik, addigra az áram nagykereskedelmi ára is megemelkedik annyira, hogy a beruházások rentábilisak legyenek. 2023-ra ugyanis az összes német nukleáris erőmű leáll.
Az új óriásturbinák megépítése komoly mérnöki kihívást jelent. A 300 méter magas erőmű lapátjának fesztávolsága 200 méter, azaz két futballpálya nagyságú. Nemcsak azt kell elérni, hogy a szerkezet biztosan álljon a tengeri talapzaton, de azt is, hogy a rotor az Északi-tenger különösen erős viharait is állja. A turbinák mérete a MAKE dán tanácsadó cég tanulmánya szerint 2012-től 2022-ig átlagosan évi 3 százalékkal nő. A szárazföldi szélmalmok esetében a 2 és 3 megawatt teljesítményű turbinák aránya a 2010-es 34-ről tavalyra 67 százalékra nőtt, a 3 megawattnál nagyobbaké pedig 6-ról 23 százalékra emelkedett. De az igazán forradalmi változás az offshore farmok terén tapasztalható: míg az évezred első öt évében telepített turbinák több mint négyötöde 3 megawattnál kisebb teljesítményű volt, az utóbbi öt évben a 3–5 megawattosak aránya már kétharmad fölé került. Ami pedig a megrendeléseket illeti, immár az 5 megawatt felettiek adják a 71 százalékot.
Szakértők szerint a beruházás költségeit csaknem 60 százalékkal kell lefaragni ahhoz, hogy a szélerőmű-beruházások állami támogatás nélkül is nullszaldósak legyenek. A turbinák teljesítményének 7-ről 14 megawattra való feltornászásával például máris 40 százalékot takarítottak meg. De a kiadások csökkentése nemcsak az egyes turbinák hatékonyságának növelésével érhető el, hanem azzal is, hogy több szélpark egymáshoz közel telepítésével és más okos megoldásokkal is mérsékelhetők a költségek. Jelenleg megawattóránként 30–40 euró az európai nagykereskedelmi áramár, ami a következő években 5–6 euróval emelkedhet. A szélenergia-üzemeltetők költségei viszont megawattóránként 100 euró körül kezdődnek, vagyis a kétharmadával javuló költségszerkezettel is épphogy elérhető az állami támogatás nélküli nyereségesség.
Ám a berlini Mercator Research Institute friss tanulmánya is megerősíti, hogy a kutatók rendre alulbecsülik a zöldenergia – főként a nap és a szél – költséghatékonyságát. Ezek szerint a szélenergia költsége 2009-től mostanáig 65–80 százalékkal esett, és 2030-ig további legalább 50 százalékos csökkenés várható, aminek révén nemcsak Európában, de az USA-ban is versenyképessé válik a földgáz-üzemeltetésű erőművekkel szemben. Különösen pedig a nukleáris vagy a szénalapú energiatermeléshez viszonyítva. A Bloomberg New Energy Finance kutatóintézet szerint az Európában tervezett új nukleáris erőművek áramára megawattóránként 131 euró, az új szénerőműveké pedig 74 euró lesz. Több intézet is úgy véli, hogy nemcsak a nap-, de a szélenergia révén is forradalmi változás küszöbén áll az energiatermelés. E tekintetben a „szélben gazdag” Dánia áll az élen, amely már 2020-ra a jelenlegi 40-ről 50 százalékra növelné a zöld forrásból előállított áram arányát.
További hírek a kategóriából
Az emberi egészségre is ártalmas vegyületet talált...
Közzétéve 2016.08.15 11:13
Tovább nő az elektromos autók egy töltéssel megtet...
Közzétéve 2016.08.15 11:19
Az energiatudatos Veszprémért
Közzétéve 2016.10.03 09:18
