Szerző: Vitányi Márton/Inter-Metál Kft.
A legfrissebb Eurostat adatok szerint Bulgária gyűjtötte egy főre jutóan a legtöbb elektronikai hulladékot az Unióban. Az adatsorok több esetben zavarba ejtőek, és bizalmi kérdéseket vetnek fel. Az Eurostat honlapja szerint küldetésük, hogy kiváló minőségű statisztikákat és adatokat szolgáltassanak Európáról.
Vágjunk is bele! Az 1. ábra az EU-n belül piacra helyezett, gyűjtött, kezelt hasznosított elektromos és elektronikus berendezéseket (E+E berendezés) és azok gyűjtött, kezelt hulladékait mutatja 2012-2023 között. Meglehetősen rémisztő, hogy 11 év alatt az alapvetően magas életszínvonalú EU-ban – tehát nem valami lentről induló fejlődő térségben – duplájára emelkedett (14 millió tonnára) az értékesített E+E berendezések mennyisége. Sokat kidobtunk és azok helyett még többet vásároltunk. Pörgettük a GDP-t, „ahogy kell”. A körforgásos gazdaságba arányaiban ennél jóval kevesebb e-hulladék került visszagyűjtésre és kezelésre.
A legtöbb tagállam az e-hulladék gyűjtési célszám teljesítésére azt a metódust választotta az uniós előírások keretein belül, hogy az elmúlt 3 évben piacra helyezett E+E berendezés átlagának 65%-át kitevő mennyiségű e-hulladékot gyűjt vissza (lásd 2. ábra). Ez 2023-ra 8 tagállamnak sikerült, ebből 5 volt keleti blokk ország, és innen is kiemelkedik Bulgária, amely 100% felett!! gyűjtött vissza, tehát több e-hulladékot gyűjtött, mint amennyi E+E berendezést az országban eladtak. Ezzel kb. 40%-ot vert a legjobban teljesítő tagállamokra is, de az EU 45%-os átlagára rögtön közel 60%-ot! Konkrétan 2023-ban egy főre jutóan Bulgária 16 kg/lakos mennyiségű E+E berendezést értékesített, és eközben 18 kg/lakos mennyiségű e-hulladékot gyűjtött vissza. Mintha minden E+E berendezés vásárló egy annál nagyobb tömegű e-hulladékot is leadott volna.
Talán gondolhatjuk, hogy olyan kevés új eszköz értékesítés történt az anyagilag szerényebb Bulgáriában, hogy könnyű ezt a visszagyűjtésben felülmúlni, de az alsó, 4. ábrán láthatjuk, hogy a bolgár 2023. évi 18 kg/fő e-hulladék visszagyűjtést egyik más tagállam sem éri el, Magyarország pedig a bolgárnak a felét sem, 8 kg/lakossal.
A 3. ábrára térve látjuk, hogy mindösszesen 4 tagállam – köztük hazánk – választotta azt a metódust, hogy a keletkező e-hulladék mennyiségének 85%-át gyűjti vissza. A keletkező hulladék mennyisége egy tagállamokra vetített becslés, amely az E+E berendezések piacra helyezéséből és tervezett avulásából, azaz várható hulladékká válásának időpontjából számolódik képletezések alapján. Itt megint felfuthat a szemöldökünk, hiszen miközben Luxemburg és Dánia is messze elmarad a 60% körüli gyűjtésével, addig Lengyelország 100% felett teljesít. Nyilván itt alacsonyabb keletkezési számokhoz kellett teljesíteni, de az ekkora különbség több, mint elgondolkodtató, különösen úgy, hogy a hasonló kiindulási paraméterekkel rendelkező Magyarország eközben pedig 50% környékén teljesített. Mi történik itt?
Az Eurostat adatokkal több gondom is van. Látjuk, hogy az EU fejlett tagállamai közül sokan a jogszabályi elvárások alatt teljesítenek lényegesen. Például Németország és Hollandia a vert mezőnyben simán lejelent 30%-os gyűjtési rátát a teljesítendő 65% helyett (lásd 2. ábra). Mit üzen ez a többieknek? Valami olyat, hogy van nekünk jobb dolgunk-, nagyobb bajunk a hulladékhasznosításnál. A körforgásos gazdaságot majd von der Leyen asszony elmagyarázza a világnak. Továbbá, hogy nem kell tartani a célszámok alulteljesítésétől, talán azt is, hogy nagy bajunk nem lehet belőle, legalábbis nekünk nem. Eközben a másik véglet, amikor a volt keleti blokk több tagállama bemondja az irdatlan százalékokat és azokat az Eurostat le is közli. Bulgária, Lengyelország, Szlovákia és Csehország az EU stréberei lennének ezek szerint e-hulladék gazdálkodásban? Mit tudhatnak? Churchillnek tulajdonítják a mondást, amit bár nem is mondott, de ide vág, hogy „csak azt a statisztikát hiszem el, amit én magam hamisítottam”.
Mit üzen mindez a szerényebbek között teljesítő/jelentő „szabadságharcos” magyar kormánynak? Az EU csúszik szét, mindenki csinál, amit akar következmények nélkül, és ez további muníciót ad a „brüsszelezésre”, vélhetően ezúttal joggal. És ha valaki tényleg kiválóra teljesít, az adatszolgáltatások hitelességének ilyen mértékű eróziója után csak a kételkedést fogja megkapni. Fogalmilag a fejekben szétválik a teljesítés és a jelentés. Teljes lesz a bizalmi válság a zászlóra tűzött körforgásos célokat illetően. Szükséges lenne, hogy az Eurostat ne rakjon fel ekkora kétségeket ébresztő adatokat, illetve ha megteszi, akkor valamiféle jelzéssel lássa el, hogy azok felülvizsgálat, ellenőrzés alatt vannak. Tettem bizonyos kísérletet, hogy a bolgár adatokat az ottani hulladékgazdálkodási szövetségen keresztül ellenőrizzem, de a cikk leadásáig nem kaptam visszajelzést. Amennyiben kétségeim tévesek, az Eurostat adatok valósak és a bolgár gyűjtési csoda létezik, úgy nem értem, hogy az EU tagállamok körforgásos illetékesei miért nem vették még meg a szófiai repjegyüket a rendszer azonnali implementálására?
(Az írás eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2025 decemberi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
