Autóroncs felhalmozódás, új akkumulátoros szabályozások, nyersanyaghiány, a szállítási láncok leépülése… A nemzetközi és hazai fémpiacokat meglehetősen átrendezte a több mint egy éve tartó pandémia. Az ágazat két ismert szereplőjét kértük meg egy összefoglaló helyzetelemzésre és a jelenleg tapasztalható trendek értékelésére.
Vermes Péter ügyvezető/Éltex Kft., Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége, a Veszélyes Hulladék Szakosztály vezetője:
– A fémhulladék piaca a többi hulladékhoz hasonlóan nagyon turbulensen viselkedett a járvány folyamán. Az első lezárás alatt, amíg az egész világban az ipari termelés leállása vagy lassulása volt tapasztalható, estek az árak, csökkent a kereslet, rendkívül bonyolulttá, vagy sokszor lehetetlenné vált a szállítás, sok feldolgozó be is zárt, csődbe ment, rendkívül nehéz időszak köszöntött ránk, a cégek túlélése volt a tét.
– 2021-ben ennek teljesen az ellenkezője tapasztalható, folyamatosan emelkedő árakkal, rendkívüli módon megnőtt kereslettel találkozunk, ami a korábbi helyzethez képest mindenképpen örvendetes. Általánosan jellemző a nyersanyaghiány minden iparágban, ez pedig rendkívüli módon növeli meg a hulladék iránti keresletet, a fémhulladékét pedig különösen. A réz iránti érdeklődés sosem volt ekkora, a felvásárlási árak folyamatosan csúcsokat döntenek a londoni fémtőzsdén, a vas és acél jegyzések is hasonló képet mutatnak.
– Mivel a hulladékkereskedők, -feldolgozók a felvásárolt anyagok árát általában tőzsdéhez indexálják, ez egy olyan helyzet, amelyből termelői és feldolgozói oldalon is sokan tudnak profitálni – ez az elmúlt időszak rendkívül nehéz időszaka után mindenképpen ráfért a szektorra. Az is igaz azonban, hogy ez a helyzet is a jelenlegi, vírus okozta gazdasági folyamatoknak tulajdonítható. A napi sajtóban is folyamatosan találkozhatunk hírekkel, amelyek például az egész világon tapasztalható chiphiányról szólnak, egy hosszú leállást követően az ipari termelési volumenek, szállítási láncok visszaállítása nem egyszerű feladat. Ez egyelőre felfelé hajtja a nyersanyagok árát, ám mivel ez nem egy organikus növekedésből következik, valamint a jövő is teljesen bizonytalan, ez gyorsan a visszájára is fordulhat, ez óvatosságra kell, hogy intsen mindenkit.
– Összefoglalva, én magam jobban örülnék egy stabil, lassan, de fenntartható módon növekvő piaci helyzetnek, ami akár alacsonyabb árszinten, de kiszámíthatóbban működik, mint a jelenlegi hullámzásnak.
– Ami a hulladékelemeket és akkumulátorokat – különös tekintettel a li-ion akkumulátorokra – illeti, ezek egyre inkább szereplői mindennapjainknak, így abszolút aktuális volt a megfelelő, európai szintű szabályozás újragondolása, a régi szabályozás aktualizálása. Amellett, hogy a használatukkal elérni kívánt környezetvédelmi, emisszió-csökkentési célok támogatandóak – különösen az elektromobilitás területén –, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a használatukból keletkező hulladékok kezelésére, hasznosítására kialakítsuk a megfelelő eljárásokat.
– Az autókba szerelt li-ion akkumulátorok kisebb mennyiségben már most is kezdenek megjelenni az ezzel foglalkozó hulladékkezelőknél, bontóknál, ennek mennyisége jól érzékelhetően folyamatosan nő. Az akkumulátorok gyártása során keletkező hulladékokkal is érdemben kell törődnünk – ez a hazai vállalatokat is kiemelten érinti, hiszen már most is jelentős gyártókapacitás épült ki itthon, amely folyamatosan bővül.
– A Világgazdasági Fórum becslései szerint 19-szeresére kell bővíteni a globális elemgyártást a karbonszegény gazdaságra történő átállás érdekében – ebből is látszik az a nagyságrendi változás, amelyre fel kell készülni mind kezelői, mind pedig szabályozói oldalról. Ennek nagyon fontos mérföldköve lehet az Európai Parlament rendelete, a mostani javaslatcsomag már ezt vetíti előre. Mindenképp dicséretes, hogy szervesen illeszkedik az EU új növekedési stratégiájába, az európai zöld megállapodásba.
– Ha ilyen formában elfogadásra kerül, akkor kötelező módon lesznek előírva a szükséges hasznosítási arányok mind az újrafeldolgozási hatékonyságra, mind pedig arra vonatkozóan, hogy az újonnan gyártott termékeknek mennyi hulladékból hasznosított anyagot kell tartalmazniuk. Ez a li-ion és savas ólomakkumulátorokra egyaránt vonatkozik. A 2kW-nál nagyobb teljesítményű akkumulátorokat pedig teljes életciklusuk alatt egy egységes műszaki dokumentáció fogja kísérni (mint egy elektronikus „útlevél”), egészen az újra felhasználásig vagy hasznosításig. Ezek együttesen biztosítani tudják, hogy a körforgásos gazdaság részeként az EU tervei szerint 2050-re 90 százalék üvegházhatású gáz csökkentést tudjon elérni a közlekedéshez kapcsolódóan.
Dr. Lukács Pál igazgató, Pannon Egyetem, Körforgásos Gazdaság Fenntarthatósági Kompetencia Központ:
– A fémhulladékok és a vas- és acéltermékek területén lezárult egy időszak az elmúlt években. Kína a saját gazdaságának fejlődése és a világpiacon vezető szerepre törekvése folytán mára önmagában nagyobb gyártóvá vált a piacon, mint a világ összes többi országa együttvéve. Kína hatására a világon nagyon sok helyen tönkrementek az acélkohók, így számos helyen Nyugat-Európában is leálltak az évszázados termelő kapacitások.
Mostanra csak a legversenyképesebb üzemek tudtak állva maradni a kínaiakon kívül, azaz azok a termelő kapacitások, ahol a hatékonyság növelése, az Ipar4.0 eszközrendszerének bevezetése megvalósult.
A mai helyzetben a pandémia harmadik hullámának elcsendesedése után a fémanyagok és egyben az ezek gyártásához felhasznált szekunder fényanyagok árai is nagyon magas szintre jutottak, amely jó hír a hazai fémhulladék begyűjtő-, kezelő vállalkozások számára. A gyártóiparban viszont mára eljutottunk oda, hogy sok helyen alapanyaghiány van - lásd autógyárak chiphiány miatti leállásai - és a termékárakba begyűrűzik a magas alapanyagár jelentős inflációs hatást kifejtve."
– Mind az autóiparban, mind az e-termékek piacán, mind az építőiparban igen nagy mértékű, több tíz százalékos áremelkedés volt tapasztalható az elmúlt időszakban, ami egyes alapanyagok esetében még áruhiánnyal társuló termelés-leállásokkal és kiesésekkel is párosult. Nyilván ok-okozati összefüggésként magával hozta a fémhulladék piaci árának növekedését is, amely folyamatos termelés mellett alapvetően jó is lehetne, azonban a hektikus termelés, a leállások, a kiszámíthatatlanság sokszor többet árthat a piacon, mint az áremelkedés. Az elmúlt hónapok fejleményei közül talán az autóipart, az e-termék szektort és a gépipart leginkább érintő chiphiány, és az autóipari gyártóüzemek részleges vagy teljes leállásába forduló tendenciák voltak leginkább figyelemre méltóak. Így történhetett meg, hogy a kecskeméti Mercedes-gyár is időszakos leállásra kényszerülhetett az elmúlt hónapokban, éppen a chipek rendelkezésre állásának hiánya miatt.
– Nézzük meg kicsit részleteiben, mi is mozgatja a folyamatokat! A negyedik ipari forradalom – népszerűbb nevén az Ipar 4.0 – az automatizáció, a robotizáció és a digitalizáció nagymértékű előretörését hozta magával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a termékek gyártásában és magukban a termékek kialakításában is egyre több számítástechnikai eszközt, e-terméket alkalmaznak, ami igényli az integrált áramköri elemek felhasználását. Ezekhez rengeteg réz, színes- és nemesfém, valamint kritikus elemek, így ritka fémek is szükségesek, amelyek készletei véglegesek a Földön. Ráadásul Kína egyre inkább rátelepül mind az afrikai bányákra, mind az életciklus végére jutott műszaki termékek (roncsautók és e-hulladékok) nemzetközi piacára, megpróbálva azok hulladékainak e-termék tartalmú részeit magához vonni.
– Az európai piac bővülése stagnál – itt többé-kevésbé a lakosság nagyobb része már jól ellátott a fejlett műszaki termékekkel – nem úgy, mint a feltörekvő piacok, így Kína, India, Dél-Amerika, hogy csak a legjobban fejlődő piacokat említsük. Ha az ezer lakosra jutó ellátottság csak megközelíti autóban és e-termékben az európai és észak-amerikai mértéket a fejlődő régiókban, annak igen komoly következményei lesznek az alapanyagellátási piacon, a Föld – fokozottabb újrahasznosítás nélkül – nem fogja tudni készleteiben követni az igények drasztikus növekedését.
– A járműiparban folyamatban van a paradigmaváltás: a klímaváltozás hatásai ellen küzdő politikai és civil kezdeményezések egyre hangosabban követelik a hagyományos belsőégésű motoros hajtásláncok kiszorítását az új járművek gyártásából. A járművek elektrifikációjára való törekvés, az elektromos autók előre törése hatalmas mennyiségű e-terméket igényel, ehhez pedig óriási mennyiségű alapanyagra van szükség. Felismerve ennek dilemmáit az EU, az Európai Tanács, a Bizottság és a Parlament az elmúlt években megfogalmazta a Zöld Megállapodás (Green Deal) és a Körforgásos Gazdaság Akcióterv (Circular Economy Action Plan) elvárásait, immáron jogszabályi környezetbe rendelve. Az új szabályozás előtérbe helyezi a körforgásos gazdaságra való átmenetet, a korábbi lineáris fogyasztási modellel szemben (termelj – használd – életciklus végén dobd ki). Ez a gyártóknak céltudatosan előirányozza már a tervezőasztalon megkezdett újrahasznosítás szükségességét és a valóban tartós fogyasztási cikkek tervezését, gyártását. Elvárja a továbbiakban, hogy a termékek minél hosszabb ideig használhatóak, meghibásodásuk esetén pedig javíthatóak legyenek, amely egy nagyon komoly váltást jelent az eddigi szemlélethez képest. A gyártóknak tehát takarékoskodniuk kell mind az alapanyagokkal (körforgásba hozva azokat), mind a felhasznált energiával (kivezetve a fosszilis energiahordozókat és egyre inkább az alternatív energiaforrásokra építve a jövőben).
A cél – legalább is Európában – a teljes gyártó, termelő, szolgáltató és hasznosító iparban a 2050-re történő klímasemleges Európai Unió elérése. Hogy ehhez persze mennyire fog majd a Párizsi Klímamegállapodást az elmúlt időszakban elhanyagoló USA, Kína és a világ többi felzárkózó része partnerként viselkedni, amikor ezek nagyon komoly versenyképességi aspektusokkal járnak együtt, természetesen erősen kérdéses.
Ami viszont biztos, hogy a környezetszennyezés, a klímaváltozás országhatárokon átnyúló kérdés, és – elvileg – mindenkinek közös érdeke kellene, hogy legyen kormányzatoktól, állami berendezkedésektől, gazdaságpolitikai irányzatoktól függetlenül….
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2021. júniusi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
