Hazánk egyik leginnovatívabb újrahasznosított értékteremtő vállalkozásaként - ahogy ők fogalmazzák meg:UpBicycling®-ként – aposztrofálhatnánk a kezes-lábas játszóházat (igen, így kisbetűvel). Az ipari hulladékok és a roncsbringák egy mérnök csapat kezei által kelnek új életre, így fordulhat elő, hogy akár egy leégett sarokcsiszolónak is lehet új sorsa. A játszóház közösségi oldalán látható képekről az sugárzik, ez a sztori és lehetőség kicsinek, nagynak egyaránt tetszik. Lehet ez hosszútávú szemléletformáló erő? A – ráadásul többszörösen díjazott - projekt ötletgazda-alapítóját, Biró Szabolcsot kérdeztük a miértekről és a hogyanokról.
-Hogyan született meg a játszóház ötlete? Alapvetően a műhely és az anyag adott hozzá lökést? Kell hozzá az, hogy az ember maga se nőjön ki teljesen a gyermekkorból?
Gépészmérnöki végzettségemet az Óbudai Egyetem jogelőd intézményében, a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Gépész Karán szereztem, 2001-óta itt dolgozom, ez az első munkahelyem. Hamar rájöttem, hogy az elméleti kutató munka nem az én munkaasztalom, a satu jobban fekszik, így az alkalmazott tudományok felé fordultam. Egy felkérésre készítettem az elsőbiciklihajtású eszközt: keményfából esztergáltunk tekebábukat vele. A projekt célja az volt, hogy az együttműködés fontosságát játékos formába ültessük át és legyen valami kézzelfogható termék a nap végén. A karitatív csapatépítő tréning résztvevői egymást segítették, volt aki a bringát tekerte, más a szerszámot vezérelte, harmadik előtolásról gondoskodott. A kész profilt egy kontúrpálya biztosította, így garantáltan egyformák lettek a darabok.A berendezés nagy sikert aratott, a tekebábúkészletnek pedig igen örültek a szociális intézményben.
-Aztán ahogy teltek az évek, megszaporodtak a bringák, így végül 2015-ben elindult a játszóház tesztelési fázisa 8-10 eszközzel. A kitelepülések óriási sikert hoztak, a következő években sorra megdupláztuk a programjaink száma, a Covid időszak előtt több mint 100 rendezvényt színesítettünk. 2023-ra sikerült elérnünk, hogy már külföldre is meghívást kapjunk, a marosvásárhelyi Vásári Forgatag egyik fő attrakciója voltunk.
-Mik a tapasztalataik: milyen méreteket ölthet itthon a fémhulladékok között konkrétan a kerékpárhulladék? Önök ilyesmikből és más alkatrészekből készítenek újragondoltszerkezeteket, hogyan oldják meg az alapanyaghátteret?
-Nagy az átállás a kerékpárfronton, egyre többen választanak szaküzletből új kerékpárt, az elektromos rásegítésűek is népszerűek. Ennek egyenes ági következménye, hogy a régi, levetett biciklik porosodnak az amúgy is szűkös garázsokban, pincékben, padlásokon. Aztán ha eljön a nagytakarítás ideje, a tulajdonos vakarhatja a fejét, mi legyen a kerékpárral? Vannak, akik megpróbálják használt cikként értékesíteni, akár ingyenesen elvihető hirdetésként feladni. Korábban „a lomisok” örültek az efféle zsákmánynak, ma - miután az új hulladékkezelési törvény kimondja, hogy csak MOHU partner veheti át, - már ők sem rajonganak érte. A többségben lévő klasszikus MÉH telepek nem is foglalkoznak az átvétellel, nem lehet visszavinni a mosógépet, hűtőszekrényt, de még a lyukas lábost sem. Na, ilyenkor jövünk mi. Rengeteg felajánlást kaptunk az elmúlt időszakban, dugig van a raktárunk mindenféle bringával, ezeket alakítjuk át valamilyen működő szerkezetté. A legutóbbi fejlesztésünk eredménye egy mókás gyerekjáték, ahogy hajtjuk a pedált, a kilométeróra mutatója úgy tér ki. A gödöllői bolhapiacon találtuk a műszert, 500 Ft-ért kínálta a tulajdonosa, de ezret adtunk érte. Kis utánajárással kiderítettük, hogy egy régi NDK-s gyártmányról lehet szó és valóban az MZ motorkerékpár kilométer óráját sikerült beszereznünk. A járműboltban kaptunk hozzá új spirált, így ki tudtuk próbálni, sremekül működött. Az átalakításhoz egy kiszuperált amerikánert iktattunk be, tehát a kézi furdancsa biciklilánccal lett meghajtva. Úgy méreteztük az áttételeket, hogy csúcsra hajtva a pedálokat, az óra elérje a 120-130 km/h értéket, ezzel az egyhelyben álló bringa visszaadja a száguldás élményét. A gépészeti megoldás pofon egyszerű, minden eleme szétszedhető, így a szállításnál sem foglal sok helyet.
-A körforgásos gazdaságban elsődlegesnek mondjuk a felelős terméktervezést, hogy lehetőleg minél kevesebb valóban szemétre kerülő tárgyat gyártsunk, hogy eszközeink tartósak legyenek. Ön mit gondol a tervezett avulás fogalmáról? Játszóházuk jól illeszthető a körforgásos gazdaság témakörébe, de működtethető-e, ha nincsenek elavult, szemétre kerülő alkatrészek? És mennyire valósítható meg a szemléletformálás?
-Gépészmérnökként elborzaszt, hogy 10 éven belül a harmadik mosógépet használjuk, bár mindegyik megmentésére tettem kísérletet, kevés sikerrel jártam. Annyit sikerült elérni, hogy a kettő rosszból született egy jó, ez most a tartalék, bármikor bevethető. A donor gép dobjából pedig készült egy játék, Kinder tojás kapszulába rejtett számokat kever össze a szerkezet. A bicikli hajtásával forgathatjuk meg, aztán az ajtaját kinyitva húzhatjuk ki a nyerőszámokat.
-Én még az a generáció vagyok, akinek a nagymamája ruhaszárítóra akasztotta a tejeszacskót, kifordítva lógtak a munkásruhák mellett. Gyermekkoromból hozom magammal az újrahasznosítást, ha lehetett, bütyköltem. Nálunk elképzelhetetlen volt a 80-as években, hogy segítségért rohanjunk, ha kilyukadt a belső. Ma időpontot foglalnak apukák a bicikliszervizbe, a gyermekeiknek pedig ezt a mintát adják tovább. Persze akadnak kivételek, de a tendencia elég elszomorító. Mi azon dolgozunk, hogy rávilágítsuk a család valamennyi tagját, mennyi lehetőség van az újrahasznosításban, az értékek megőrzésében. Egyik erősségünk, mikor szülő a gyermekkel közösen hoz létre valamit, közösen alkotnak. Lábműves attrakciónak hívjuk, van belőle 14 különböző, dolgozunk papírral, fával, fémmel. Mindegyik berendezésünk alapja egy kerékpár, ha tekerjük, a pedált történik valami. Készítettünk egy 6 állásos, biciklihajtású agyagozó gépet, a szerkezet lelke egy leégett sarokcsiszoló, azon keresztül fogatjuk a korongokat. Világszinten is csodájára járnak, rengeteg ajánlatot kaptunk, hogy megvásárolnák. Ahogy ez a berendezés, úgy a többi sem eladó, a flotta része, ami az évek alatt 150 darabra bővült.
-Mik a további terveik a játszóházzal? Hova jutottak el eddig vele és milyen lehetőségek mentén szeretnék a témát fejleszteni?
-Középtávú terveink között szerepel a nemzetközi piac meghódítása, a szomszédos országokban is szívesen jelen lennénk. Nagyon sok megkeresés érkezik az állandó helyszínnel kapcsolatban, elgondolkodtunk azon, hogy a szezonális időszakon túl beköltöztetnénk a játszóházat zárt, fűtött helyre. A vándorcirkusz jellegét továbbra is szeretnénk megtartani, bízunk benne, hogy a családi és gyermekprogramok stabil pontjai maradunk az országban. Innovációs és Technológiai Miniszteri elismerésben részesültünk, Fenntarthatósági Díjat kaptunk a Magyar Telekomtól, különdíjat szereztünk az MVM Edison LightUp versenyén, de a legnagyobb boldogságot a sugárzó gyermekek arcától kapjuk.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2023 decemberi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
