A Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége (HOSZ) vizsgálja egy esetleges magyar árindex bevezetésének lehetőségeit, annak minden jogi és egyéb feltételrendszerének biztosítása mellett, igaz ez sem védi meg a hulladékgazdálkodási piac szereplőit a túlárazás veszélyétől – mondja Horváth Ferenc, a HOSZ elnöke, az Alcufer Zrt. ügyvezető igazgatója.
A HOSZ jubileumra készül az idén. Ön, mint a HOSZ emblematikus arca, s persze elnöke, hogyan látja a HOSZ szerepét a hulladékos világban Magyarországon?
Először is, ha lehet kérném, a HOSZ emblematikus arca kifejezést törölni szíveskedjenek. A Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége immár 25 éve fontos feladatokat lát el, érdek-képviseleti szervezete a hulladékgazdálkodást Magyarországon folytató gazdálkodó szervezeteknek.
Mennyire „divatos” HOSZ-tagnak lenni, illetve mennyire „éri meg” a tagság a cégeknek? Egyáltalán, hogyan alakul a HOSZ tagbázisa?
Tagjaink száma 50 körül mozog. Jelenlegi tagságunk a legjelentősebb magyarországi gazdálkodókat tömöríti. Úgy is mondhatjuk, hogy tagjaink több mint 2 millió tonna hulladék újrahasznosításán dolgoznak évente. Emellett egy kisvárosnyi közel 10 000 fő körüli munkaerőt foglalkoztatnak, ők és beszállítóik. Tagvállalataink között egyebek mellett megtalálhatóak vas- és egyéb fém-, papír-, elektronikai-, műanyag-, gumi- és üveghulladék gyűjtésével, előkezelésével, hasznosításával és a hasznosítható hulladékok kereskedelmével foglalkozó privát, valamint közvetetten többségi állami, önkormányzati tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek és hulladékgazdálkodási közszolgáltatók is.
Ha ki kellene emelni a szervezet legjelentősebb három szakmai sikerét, mi lenne az? És miért?
Nehéz három dologban összefoglalni azt a munkát, amit az alapítástól kezdve végeztek szövetségünk tagjai, vezetői, munkatársai. Kialakítottunk egy szervezeti formát, csatlakoztunk külföldi szakszövetségekhez. A hulladékhasznosító ipart világszinten képviselő Bureau of International Recycling (BIR), valamint európai uniós szinten képviselő European Recycling Industries’ Confederation (EuRIC) hazai nemzeti tagjaként folyamatos és kölcsönös nemzetközi információcserét és érdekképviseletet is biztosítunk. Itthon és külföldön is igyekszünk hatékony érdek-képviseleti tevékenységet végezni, hol kisebb, hol nagyobb hatékonysággal. Itt említeném meg, hogy a ZIP Magazin elődjének, a Hulladéksorsnak az alapítója is szövetségünk volt, akkor még mint HOE, egyesületként működve.
Milyen – publikus – szakmai tervei vannak a szövetségnek a következő időszakra?
Az idén két stratégiai együttműködési megállapodást is kötöttünk a hulladékgazdálkodás tekintetében. Időrendi sorrendben a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal, majd a Földművelésügyi Minisztériummal írtunk alá megállapodást. Szeretnénk, ha ezeket tartalommal tudnánk megtölteni. Fontos együttműködő partnerünk a fémkereskedelmet ellenőrző NAV is, illetve a gyártói, forgalmazói felelősségi körben a termékdíjas rendszert működtető OKTF NHI. Elengedhetetlen, hogy a szabályozó, ellenőrző szervezetekkel jó együttműködést folytassunk, hozzájárulva ezzel a hulladékgazdálkodás megfelelő, törvényes keretek közötti hatékony fejlődéshez. A nemzetközi szervezetekkel meglévő kapcsolatainkat is szeretnénk továbbfolytatni, fejleszteni. Lényeges a legmodernebb technológiák, trendek ismerete. Ugyanakkor az EU-n belüli hulladék irányelvek szabályozását is folyamatosan figyelemmel kísérjük és véleményezzük. Nagy reményeket fűzünk a körforgásos gazdaság megvalósításához. Tudjuk, hogy ez nem egy egyszerű folyamat, de képletesen szólva minden nap tennünk kell valamit ennek megvalósításáért. Munkatársaink, tagjaink közül többen is kiváló munkát végeznek a nemzetközi szervezetekben, ezzel elérve azt, hogy talán méretnagyságunknál markánsabb képviselet biztosítsunk a hazai hulladékgazdálkodási szektornak.
Áttérve a hulladékos szakma működési, üzleti környezetére, elsőként a külföldi trendekre és hatásokra kérdeznék rá. Melyek azok a közvetlen hatások, amelyek lényegesen befolyásolják a hazai folyamatokat és a cégek tevékenységét?
A hulladékgazdálkodó szorosan kötődik a gazdasági trendekhez. Amikor növekedés és nyersanyagéhség van, akkor a keresleti piacon könnyebb boldogulni. Amikor viszont recesszió van, a nyersanyagokra lényegesen kisebb a kereslet, nehezebb működni. Fontos, hogy a hulladékgazdálkodás színvonalát ilyenkor is fenn kell tartani. Jelenlegi az a helyzet, hogy Európában a hulladékgazdálkodásban a keresleti időszakban olyan kapacitások épültek ki, amit most a kínálati viszonyok között nehéz gazdaságosan működtetni. Sok hulladékgazdálkodással foglalkozó vállalat került Európában nehéz, egyes esetekben csőd közeli helyzetbe. A helyzet nálunk is hasonló, amelytől esetleg a kisebb méret, a visszafogottabb fejlesztések és a kisebb eladósodottság mentesíthet bennünket, ha megtaláljuk a helyes válaszokat. A mai helyzetben a gyors reagáláson és helyes válaszon múlik szinte minden hulladékgazdálkodással foglalkozó cég sorsa.
Mint a HOSZ vas- és színesfémhulladék szakosztályának a vezetőjét is kérdezem: milyen fémár-trendeket vár az elkövetkező egy évben globálisan, és annak nyomán mi várható ezen a területen idehaza?
Tudomásul kell venni, hogy a fémárak többsége tőzsdén mozog. Ezeket szinte azonnal láthatja már mindenki. A tőzsdei árakat a tőzsde szereplői mozgatják. Ez bizonyos ideig akár el is térhet a piactól, hosszabb távon azonban követi a gazdasági viszonyokat. Ami a fémártrendeket illeti, jóslásra rendkívül nehéz vállalkozni. Fontos, hogy ki-ki maga döntse el a fémárak tekintetében milyen kockázatvállalási hajlandósága van. Jelenleg már bőven van lehetőség fedezeti ügyleteket kötni a kockázat csökkentése érdekében, igaz ennek is vannak költségei.
A kínai export-import is gondolom jelentős befolyásoló erő általában is a hulladékos szakmában. Korábban mintha többet lehetett volna hallani az egyes hulladékáramok kínai elszívó hatásáról. Ez csak a látszat, vagy valóban csökkent ezen a területen a kínai szerep? Vagy csak átalakul? És mi várható?
A kínai gazdaság nyersanyagigénye a kétezres években, különösen 2008-as olimpiáig meghatározó volt iparágunkra. Olyan hasznosító elsősorban kohászati kapacitások épültek ki akkor Kínában, amelynek termelési kapacitás volumenét ma már Kína nem tudja teljes egészében felhasználni. Így ma már Kína különösen az acéltermékek tekintetében importőrből exportőrré vált. Ez tavaly már az európai országok acéliparát is veszélyeztette. Ezzel kapcsolatban több európai ország és az EUROFER is védővámok bevezetést javasolja az európai munkahelyek védelme, a környezeti CO2-határértékek Kína általi be nem tartása és ezáltali versenyelőnye miatt is.
Németországot általában is mindig figyelemmel kíséri a magyar gazdaság, annak különféle ágazatai; a német befolyás a hulladékosoknál miben nyilvánul meg? Vannak olyan hangok, hogy például az árazás egy ilyen terület, ahol a magyar piac a német árazást követi, miközben a piaci viszonyok azért nem pont olyanok? Ez mit jelent az Ön olvasatában?
Magyarországon sok német tulajdonú vállalat működik az autóiparban, elektronikai iparban és jelen vannak a hulladékgazdálkodásban is. A német tulajdonosú cégek a hulladékértékesítés árkövetéséhez a németországi árindexek változásait preferálják. Ez a magyar viszonyokra, követésére csak korlátozottan alkalmas, hisz nem számol logisztikai költségekkel. Nyilván ahol sok hasznosítási kapacitás van, ott az árak magasabbak. Magyarországon ez csak korlátozottan van meg, azért az árak itt többnyire alacsonyabbak. Szövetségünk most vizsgálja egy esetleges magyar árindex bevezetésének lehetőségeit ennek minden jogi és egyéb feltételrendszerének biztosítása mellett. Persze ez sem védi meg a hulladékgazdálkodási piac szereplőit a túlárazás veszélyétől. A helyes piaci árazás és kockázatvállalás mértéke már egyéni, tagvállalati hatáskörbe tartozik.
Melyek azok a globális közvetett hatások, amelyek lényegesen befolyásolják a hazai folyamatokat és a cégek tevékenységét?
Ha már beszéltünk kínai hatásról, német hatásról a hulladékgazdálkodásban, itt az egyik legújabb fejleménye. Két eddigi német tulajdonú hulladékgazdálkodással foglalkozó multinacionális nagyvállalatot – amelyek súlyos veszteségek miatt csődközeli helyzetben voltak – kínai befektetési alapok vásároltak meg. Érdekes fejlemény ez, most már közvetlen a kínai jelenlét az európai hulladékpiacon, sőt magyarországi leányvállalat esetén működésük Magyarországra is kiterjed.
További hírek a kategóriából
