Greenwashing, zöldremosás vagy zöldrefestés – egyre gyakrabban találkozunk ezekkel a kifejezésekkel a sajtóban, közösségi médiában. De mi is ez a fogalom, mit takar, hogyan érinti az átlagember életét? Erről beszélgettem Szebenyi Péter környezetmérnökkel, a Klímapolitikai Intézet zöld influenszerével, a JÖN Alapítvány korábbi alapító elnökével, a Hulladékvadász weboldal és alkalmazás ötletgazdájával.
– Sokat foglalkozik a legkülönbözőbb környezettudatos témákkal a szemétlerakástól kezdve a komposztáláson át a cigarettacsikk-gyűjtésig, az aktuális témája pedig a greenwashing. Hogyan írná le, mit értsünk ez alatt?
– Röviden és kissé talán keményen megfogalmazva a környezettudatos emberek átveréséről van szó. A zöldremosás szó a greenwashing kifejezés tükörfordítása, Magyarországon zöldrefestésként is ismert. Lényegében azt jelenti, hogy egyes szervezetek környezetbarátnak mutatják magukat, a terméküket vagy a szolgáltatásukat, hogy ezáltal minél több vásárlót szerezzenek, de emögött nincs se tudományos magyarázat, se hitelesség. A kifejezés használható egy termékre, szolgáltatásra, de akár az egész cégre is. Ezek a vállalatok elhitetik a vásárlóval, hogy ha az adott terméket, szolgáltatást megvásárolja, akkor környezettudatosan viselkedik. Különösen jellemző ez az úgynevezett zöld napok, zöld kezdeményezések környékén, mint amilyen a Föld napja is április végén. A greenwashinget alkalmazó cégek rendszeresen kihasználják ezeket a napokat, és olyan termékeket dobnak piacra vagy kezdenek reklámozni, amelyeket ilyenkor még jobban el tudnak adni a környezettudatos vásárlóknak.
– Említene egy példát?
– Nagyon jó példa az energiatakarékos izzó. Épp nemrégiben találkoztam egy reklámmal, amelyben szerepel, hogy a cég aggódik a Földért, és a megmentésére buzdít, miközben a vásárlóit arra ösztönzi, hogy vásároljanak energiatakarékos izzókat.
– Mi ezzel a gond?
– Ez is egyfajta zöldremosás, hiszen ilyenkor a gyártó félinformációkat hitet el a fogyasztóval, de arról nem tájékoztatja, hogy ennek a terméknek is van ökológiai lábnyoma, ami a gyártáskor és a hulladékká váláskor keletkezik. Ma már szerencsére vannak másodnyersanyagból készülő, újrahasznosított termékek is, de jellemzően még bányászatból származik az alapanyag.
– Hogyan veheti ezt észre az átlagember? Amikor bevásárolunk, mi alapján jusson eszünkbe, hogy meg kellene kapargatni a felszínt?
– Ha volt már olyan érzésed, hogy átvertek, akkor gyanakodni fogsz, ennek köszönhetően jobban odafigyelsz. Annak, aki most hall erről először, a csomagolásokat érdemes jobban megnéznie. Feltűnhetnek tisztálkodószerek, kozmetikai termékek esetében egyes feliratok, mint például a „gyógynövényeket tartalmaz”, ami miatt az egészségesség látszatát kelti a termék. Jobban megvizsgálva, elolvasva a pontos összetevőket kiderülhet, hogy ezek a komponensek a termék töredékét teszik ki. A „bio” vagy „öko” hívószavakat is használták korábban félrevezető módon. Mára már sok olyan ökocímkét vezettek be, ami azt is megmutatja, hogy a termék milyen gazdálkodásból származik, ilyen például az italos dobozokon található FSC jelölés, ami a fenntartható erdőgazdálkodásból származó papírra utal.
– Nem lenne érdemes valódi zöld megoldásokat alkalmazni?
– Ezzel kapcsolatban két szempontot kell figyelembe venni. Az egyik a fogyasztói igények kérdése. Az utóbbi időben megnövekedett a környezettudatosabban élni kívánók száma. Ezáltal a piac is elkezdett zöldülni, de sok szervezet, vállalkozás rövidtávon könnyebbnek érezte a greenwashing alkalmazását. A másik tényező, hogy ez anyagilag kedvezőbb megoldás. Az igazán zöldre való átállás ugyanis gyakran nagyon költséges, hiszen ki kell váltani olyan technológiákat, amik több éve, évtizede működnek. A fenntartható vállalkozás fogalma körülbelül tíz éve kezdett elterjedni, és a legtöbb cégnek még nincs lehetősége valóban zöldebbé válni. Sokszor akár véletlen zöldremosások vagy túlkapások is előfordulnak emiatt. Szerencsére ennek visszaszorítására több jogszabály is született mind az Európai Unióban, mind Magyarországon. Itthon a Gazdasági Versenyhivatal nemrégiben adott ki egy zöld marketing tájékoztató anyagot, amelyben leírta, mire kell odafigyelniük az etikusan tevékenykedni kívánó vállalkozásoknak.
– Lehet a greenwashing ön szerint egy köztes lépés, vagy megáll a folyamat a félrevezetés szintjén?
– Mivel a jogszabályok egyre szigorúbbá válnak, kényszerűen köztes lépéssé fog válni. Enélkül a jelenlegi állapot hosszú távon nem fenntartható, a fogyasztók védelme miatt pedig muszáj szigorítani a jogszabályokon. Ez a folyamat országos, uniós és globális szinten is zajlik. Aktuális példa erre a júliusban életbe lépő törvény az egyszer használatos, de könnyen helyettesíthető műanyag termékek kivonásáról. Itt felmerül, hogy amikor például az eldobható evőeszközök kiváltásakor fa- vagy papíralapú termékek kerülnek a piacra, azokat mibe fogják csomagolni, hogyan fogják tárolni? Sokszor látunk olyan hibákat, hogy az újrahasznosítható, újrafelhasználható terméket eldobható műanyagba csomagolják. Ez előfordul távolabbról szállított élelmiszerek esetében is, amilyen a fóliával bevont kígyóuborka.
A műanyag önmagában nem ördögtől való, nagyon sok területen van valóban szükség rá, de a begyűjtése, ártalmatlanítása fontos dolog. Itt eljutunk egy másik kérdéskörhöz, a lebomló műanyagokéhoz. Sajnos ez is a greenwashing egyik tipikus példája, hiszen a kukoricakeményítőből készülő PLA (politejsav) termékek csak hosszabb idő alatt és ipari körülmények között bomlanak le biológiailag. A vásárlók ezt gyakran nem tudják, és azt gondolják, elegendő ezeket az otthoni komposztálóba dobni. A technológia szerencsére fejlődik, létezik már egy pohár vízben lebomló zacskó is, illetve a 3D nyomtatásnál használt PLA típus is komposztálódik a talajban. Ezek elterjedésével valóban fenntarthatóbb lesz az életmódunk és tisztább a környezetünk.
– Van olyan termékcsoport, aminél nagyobb eséllyel találkozhatunk zöldremosással a vásárlás során, ahol jobban érdemes figyelnünk?
– Leginkább a csomagolásra, címkézésre kell figyelni bármilyen termékcsoport esetében. Ott van például a „nagy zöld szatyor” esete. Itt maga a szatyor legyártása és anyaga nem éppen környezetkímélő, de arra sem hívták fel a figyelmet, hogy ezt ne a kis zacskók mellett, hanem helyettük használjuk. Hasonló az üzletekben kapható többször használatos tasak, amelyet Kínában gyártanak műanyagból. A tudatos vásárlónak ezeket érdemes elkerülnie, és a termékek csomagolására figyelni.
– Tehát a csomagolásmentes vásárlás a megoldás?
– Rövid távon jól alkalmazható, de a zöldremosás szempontjából nem választanám ketté a termék és a csomagolás kérdését. Maga a gyártó is lehet környezetszennyező, hiába zöld az adott termék. Amikre tudunk figyelni, az az áltudományos szöveg a címkéken, hirdetéseken. Ezek olyan állítások, amelyeknek az igazságtartalma lenyomozhatatlan, mert nem áll módunkban utánanézni. Ilyen például az organikus vagy a bio jelző, vagy ha nem találunk egy állítás mellett hivatkozást az azt alátámasztó vizsgálatra. Az is félrevezető, ha a reklámfilm vagy fotó szép zöld környezetben ábrázolja a terméket – és itt eltérek a napi bevásárlás témájától, ilyen ugyanis tipikusan a dízelautó, amelyet egy virágos rétet ábrázoló háttérrel hirdetnek. Ezzel kapcsolatban robbant ki 2015-ben a dízelbotrány, amikor a gyártó konkrétan adatokat hamisított meg, hogy megfeleljen az Európai Unió károsanyag-kibocsátási határértékeinek.
– Ez mentálisan hogyan hat a fogyasztókra? Milyen lelki, akár klímaszorongást súlyosbító hatása lehet a greenwashing hirdetéseknek, illetve magának a becsapottság érzésének?
– Nemrégiben végzett reprezentatív felmérést a Klímapolitikai Intézet és a Századvég, aminek az eredménye az volt, hogy a járvány idején is foglalkoztatja az embereket a klímaváltozás és a környezetvédelem kérdése. Nem lankadt a figyelem, bár a klímapánik része a Covid-pánikra tevődött át. Az is kiderült, hogy az emberek mára türelmetlenebbekké váltak. 2019-ben volt igazán elterjedt a klímapánik, ami mára csillapodott, mégis, ha ma találkoznak az emberek félrevezető hirdetésekkel, akkor jobban bosszankodnak, dühösebbek lesznek, mint korábban, erősebb stresszt élnek meg. Van, aki emiatt úgy érzi, hogy semmit sem tehet, és a reménytelenség lesz úrrá rajta. Mások viszont tudatosabbá válnak, és ennek hatására már a gyártók, szolgáltatók is egyre fontosabbnak tartják, hogy amit mutatnak magukról, az megfeleljen a valóságnak. Sok esetben ugyanis a fogyasztókat már befolyásolja a vásárlásban, szolgáltatóválasztásban a környezettudatosság szempontja vagy éppen az, hogy az adott cég milyen vállalatokba fektet be.
– Gyakran felmerül az a kérdés, hogy vajon a környezetvédelemmel kapcsolatban a fogyasztóknál, a vállalatoknál vagy az államnál van a legfőbb felelősség, a megoldás kulcsa. Önnek van erre válasza?
– Nem lehet egy szereplőre szűkíteni a kérdést, hiszen a felelősség megoszlik a lakosság, a vállalatok és az állam között. Mi, fogyasztók igazából minden fogyasztásunkkal, minden fillérünkkel szavazunk arra, hogy milyen környezetben, milyen értékrend szerint szeretnénk élni. Ahogy korábban is mondtam, egyre több a környezettudatos ember, és emiatt egyre több vállalat zöldül be. Ha mindenki csak egy kicsit éli máshogy az életét, akkor valóban zöldebb lesz a világunk.
– Említette korábban a jogi környezet fontosságát. Az előbbi válasz alapján a változás a fogyasztói döntések, a kereslet-kínálat elve alapján végbemehet, vagy szükséges hozzá az állami beavatkozás?
– Mindenképpen szükség van állami beavatkozásra, és nem csupán jogi, hanem edukációs értelemben is. A lakossági ismeretterjesztés mellett a cégeket is edukálni kell. Ezek csak párhuzamosan működhetnek, hiszen így tudja a két csoport egymást erősíteni, és ezt támogatja a megfelelő szabályozás is. Ha valamelyik szektor ebben nem vesz részt, azzal a többit is akadályozza, és így nagyon lassan mehet csak végbe a változás.
– Vállalatok edukációjával foglalkozó környezetvédelmi influenszerként tud olyan lehetőségeket mondani, amiket egy cégnél a munkavállalók bevethetnek, hogy ők is formálják a kollégáik vagy akár a vállalat szemléletét?
– Azért kezdtem el influenszerként dolgozni, mert azt vettem észre, hogy ha példát mutatok, azt az emberek többsége követi. Ezért hoztam létre annak idején a Hulladékvadász kezdeményezést, majd a JÖN Alapítványt is. Az embereknek arra van szükségük, hogy lehetőségeket lássanak maguk előtt. Az influenszer ezt tudja megadni, és ezzel elérheti, hogy az emberek, ha csak kicsit is, de napi szinten foglalkozzanak a környezetükkel. Erre biztatok mindenkit: legyenek ők is környezetvédelmi influenszerek a saját közösségükben. Mindenki hatást gyakorol a világra, ön is, én is, egyszerűen a napi tevékenységünkkel befolyásolhatjuk a körülöttünk élőket. Nyugodtan javasoljuk a kollégáknak, hogy menjünk többen munkába közös autóval, vagy ne dobjuk el a cigarettacsikket, és így mindenki hatással lehet a többiekre. Emellett érdemes cégeknek is, egyéneknek is kiszámítaniuk a saját ökológiai lábnyomukat, ezt online kalkulátorok segítségével megtehetik. Ebből aztán tudnak majd lecsipegetni és tudatosabban élni.
– A napokban találkoztam egy hirdetéssel: egy benzinkútra kifüggesztett molinó arra ösztönzi az embereket, hogy segítsék az olajcéget a zéró kibocsátás elérésében. Lehet egy olajcég nulla kibocsátású?
– Ez a viselkedés a fogyasztóra hárítja a felelősség egy részét. Egy ekkora vállalatnak van annyi bevétele, hogy önerőből támogasson olyan kezdeményezéseket, amelyek ellensúlyozzák a tevékenységét. Zéró emissziós sosem lehet egy olajcég, de törekedhet a káros hatások kiváltására, a karbonsemlegességre erdőtelepítéssel vagy olyan ökoprojektek támogatásával, amelyek megkötik a cég károsanyag-kibocsátásának egy részét. Sajnos ameddig az emberek benzin- vagy dízelüzemű autókkal járnak, addig az ő termékükre is szükség lesz. Ezt is a fogyasztók felől lehet megközelíteni: ha többen váltanak tömegközlekedésre, kerékpárra vagy elektromos autókra, akkor kevesebb kibocsátás születne, ami könnyebben ellensúlyozható.
– Létezik pozitív oldala a zöldrefestésnek?
– Sok olyan ismerősöm van, akiket kevésbé érdekel a környezetvédelem, de ha fogyasztóként úgy érzik, hogy átverik, akkor szívesen váltanak valóban környezettudatos alternatívára. Előfordulhat tehát, hogy maga a greenwashing éri el az átgondoltabb vásárlást. Két fontos szempont még az egészség és az állatvédelem, akikhez ezek közel állnak, azok lépni fognak, ha zöldrefestéssel találkoznak.
– Van még valami, ami fontos ebben a témában, és szívesen elmondana az olvasóknak?
– Van egy jelmondatom, aminek a nevében kezdtem a tevékenységeimet. Ez arra utal, hogy hiába beszélek ezekről a témákról, ha az, aki hallgatja vagy olvassa, nem változtat. Az üzenetem tehát ennyi: nélküled nem sikerülhet!
(A cikk rövidített változata a Zöld Ipar Magazin 2021. júniusi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
