A Csomagolási Világszövetség 2024 közepén életműdíjjal tüntette ki Viszkei Györgyöt, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség társelnökét. A szakembert pályája alakulásáról, a csomagolóipar napjainkban tapasztalható sajátosságairól, hulladékproblémákról és a feltörekvő csomagolástervező generációról is kérdeztük budapesti irodájában.
-Gratulálva az elismeréshez arra kérném, menjünk már vissza egy kicsit a kezdetekhez… Minek készült gyerekkorában?
- Egész életemben hajókat szerettem volna építeni és ezt az elképzelést 18 éves koromig nem is adtam fel. Abban az évben azonban kizárólag Vlagyivosztokban volt ilyen képzés, máshol magyar ösztöndíjasnak nem biztosítottak volna helyet. Ez nekem túl messzinek tűnt, úgyhogy valóban a földrajz és az akkori helykiosztás sodort engem végül az akkori NDK-ba egy másik, szintén gépészeti irányba. Végül nyomdaipari mérnökként végeztem.
-Gondolom, részben sajnálja a pályamódosulást, bár akkor minden bizonnyal nem ülnénk és beszélgetnénk itt a csomagolásipari életműdíjáról… Ráadásul úgy tudom, hobbiszinten így is hajózik.
-Valóban szoktam vitorlázni. Visszatérve az akkori időkre, azért elég erős hajóipara volt akkoriban az országnak. Sőt, éppen itt, ahol most beszélgetünk, Angyalföldön volt a Magyar Hajó-és Darugyár.
-Ami viszont megszűnt, így talán még inkább sorszerű volt a pályaútja, hajómérnökként talán már nem lenne munkája. A csomagolóipar területén pedig azért nem elhanyagolható pályafutást mondhat a magáénak.
-Így van, a csomagolóipar, ha belegondolunk, lényegében ötezer éve biztonságos szakterület. Amióta kereskedelem és áruforgalom van, egymástól távoli helyek között, csomagolás azóta létezik. És biztonságos terület a jövőben is, hiszen míg árutermelés lesz, csomagolásra is szükség lesz.
-Egy könyvkiadótól jövök önhöz éppen, ahol megkértek, kérdezzek rá a hazai csomagolóipar éves volumenére. Üzenik, hogy a könyvkiadó ipar évente hat milliárdos piacot jelent idehaza.
-Nos, a csomagolóipar ennél sokkal nagyobb. Közepesen fejlett országokban a GDP 3-4 százalékát adja. Tekintve a hazai GDP összegét, úgy kb. 2000 milliárd forinttal járulunk hozzá a gazdasághoz. Tavalyi adataink egyelőre nincsenek (az interjú január 22-én készült -- a szerk.), de a csomagolóanyag-eszköz gyártás volumenét én magam például 600-700 milliárd forintra becsülöm. És akkor még nem beszéltünk magáról a tevékenységről, amikor becsomagoljuk a terméket és így tovább. Egyébként ennek az iparágnak a helyzete jó képet tud adni a gazdaság általános állapotáról is. Jó időkben egyenesen arányosan növünk a GDP-vel, rossz években ugyanígy esünk vele. Az utóbbi években a pandémia volt a kivételes időszak: sok tekintetben kedvezőtlen volt a gazdaságnak, de a csomagolóiparnak - az erősen csomagolásigényes internetes kereskedelemnek köszönhetően - jelentős fellendülést hozott.
-A pandémia két éve lecsengett - mi a helyzet most?
-Mostanában valóban tapasztalunk némi visszaesést.
-De ez más oldalról pozitív is lehet akár. Egyszerűen kimatekozva: ha kevesebbet csomagolunk, akkor hátha kevesebb csomagolást is dobunk el, így védjük a környezetet is. Vagy azért ez nem ilyen egyszerű?
-Ez egy örök vita. Szerintünk a csomagolás környezetvédelmi intézkedés, mert ha nem lennének csomagolások, megsérülnének az értékes árucikkek. Ugyanakkor a terméktől is védi a környezetet, lásd. motor olajok, növényvédő szerek és sorolhatnám. Ennek mentén haladva a csomagolás sokkal nagyobb környezeti hasznot jelent, mint amekkora környezet problémát. Elismerjük, hogy különösen az egyszer használatos csomagolásokat -szelektíven összegyűjtve - mind nagyobb arányban vissza kell vinni ugyanabba az anyagáramba, s így a körforgásba, de ezt a hazai papíripar és az üvegipar már régóta így csinálja. A csomagolás azért van napjainkban ennyire az előtérben, mert az élet minden területén jelen van és a politikának is kedvenc területe. Nem véletlen, hogy a műanyagkérdés megoldására irányuló első uniós intézkedések éppen a csomagolóanyagokat célozták 1984-ben.
-Mit szokott reagálni, ha azt hallja: emberek, használjatok kevesebb csomagolóanyagot!
-Nézze, ennek az iparágnak - amelybe mindig beleértjük a csomagolási tevékenységet is - üzleti érdeke, hogy a lehető legkevesebb csomagolást használja fel. A csomagolás ugyanis pénzbe kerül. Nyilván léteznek rossz csomagolások, ahol túlzott anyagmennyiséget használnak fel, még a csomagolást is becsomagolják.
-Bárhol jár az ember az országban, rengeteg kidobott csomagolóanyag lát. Ilyenkor megfordul a fejében, hogy lehetne ez másképp?
-Persze, hogy lehetne! Ám ez az emberi kulturáltságtól függ. Minden társadalomnak van egy adott gazdasági és egy adott kulturáltsági szintje, s a kettő erősen összefügg. A mi pillanatnyi állapotunk idehaza ilyen.
-Az utóbbi időben többször hallottam konferenciákon, hogy a csomagolástervezőket kérik inkább felelősebb terméktervezésre. Valóban ez a megoldás? Visszaforgathatóbbak lesznek ettől a csomagolóanyagok és kevesebb lehet a hulladék?
-Azt gondolom, hogy a körforgásos gazdaság lehetősége a termékek tervezése során 80 százalékban eldől. Ha nem dől el és azon töprengünk, hogy a későbbi fázisokban még mit lehetne csinálni, az már régen rossz. A terméktervezés idehaza méltatlanul elhanyagolt terület, nem csak céges, de állami szinten is. Idehaza tízezer számra vannak csomagolásban érintett cégek, zömében kis- és középvállalkozások. Utóbbiak nem engedhetik meg maguknak, hogy saját szakembert foglalkoztassanak a legjobb megoldásokért. Az oktatásban ugyan egyre inkább megjelenik a terméktervezés, az viszont generációs kérdés - idő kell, míg az új szemléletű szakemberek tömegesen megjelennek. Hozzátenném egyébként, hogy a több évtizedes uniós csomagolási irányelvvel, amely akkoriban meghatározta a csomagolóanyagokkal szemben támasztott alapvető követelményeket, senki sem foglalkozott; éppen a szövetségünk volt az, amely kiadott erről kiadványt, szervezett workshopot. A gazdaságot nem hatotta át a körforgásnak a tervezéskor is figyelembe veendő szemlélete. Ám ez, mint tudjuk, nem csak a csomagolásokra igaz, hanem az egy év múlva elromló termékek gyártására is.
-Mennyire figyeli a fiatal csomagolástervező korosztályt?
-Kifejezetten figyeljük őket. A CSAOSZ minden évben megrendezi a Hungaropack csomagolási versenyt és ennek a Student verzióját is, a képzésben résztvevőknek. Rendkívül jó pályamunkákat szoktak beadni a jövő csomagolástervezői, nemzetközi viszonylatban is sikeresen megállják a helyüket, igen szép arányban nyernek, hiszen a pályázataikat tovább küldjük a nemzetközi versenyre is. Az első kategóriában húsz év alatt több mint száz díjat hoztunk haza.
-Említene önnek emlékezetes, innovatív példákat a pályamunkákból?
-A legutóbbi versenyen a beadott pályaművek 90 százaléka rendkívül magas színvonalú, a szakma csúcsát képviselő termék volt - annak ellenére, hogy nem feltétlenül tartalmazott önálló innovációt. Ám minden évben van 3-5 olyan pályázó, aki megugorja ezt, bár lehet, később mégsem lesz széles körben elterjedt eljárás az innovációja. Tavalyról egy nyomon követhető, beépített érzékelő csippel rendelkező műanyag pohár volt emlékezetes, amellyel automatizált módon lehet figyelni, hányszor mosogatnak el a fesztiválokon egy ilyen poharat. Aztán ott volt egy alapvetően élelmiszer becsomagolására alkalmas műanyag tasak, ám a pályázó ezt könyvborítóként alkalmazta. Így akár a szabadban is lehet olvasni, vagy ajándékozáskor már nem kell külön becsomagolni a könyvet.
-Mit gondol, mi a jövő az Ön szakmájában?
-Az utóbbi évtizedekben a műanyagok hallatlan előretörésének lehettem tanúja. Őrült forradalmi változásokra ebben a szakmában szerintem nem számíthatunk. Törekvéseket lehet látni - mennyiségi csökkentésre, a gépek fejlesztésére - , de például a műanyagoknál nagyjából már mindenre választ adott a fejlesztéseknél a kémia. Az üvegnél nincs kilátás merőben új innovációra, a papírnál az egyre vékonyabb és erősebb anyagokkal kísérletezünk, a digitalizáció is beállt rendszerelem a szegmensben… Én lassú evolúcióra számítok, de lényegében a most meglévő csomagolóanyagokkal fogunk együtt élni a következő évtizedekben is.
Viszkei György 1983 februárja óta a GS1 Magyarország elnöke. A magyar EAN irodavezetőjeként a vonalkódtechnika magyarországi bevezetésének elindítója, a CSAOSZ korábbi főtitkáraként a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer hazai elterjesztésének kezdeményezője. A WPO WorldStar programja nemzeti versenyének, a HUNGAROPACK Magyar Csomagolási Verseny zsűrijének elnöke, több rangos szakmai díj birtokosa.
(Az interjú a Zöld Ipar Magazin 2025 februári lapszámában jelent meg eredetileg.)
További hírek a kategóriából
