A magyar háztartásokban egy év alatt közel 600 ezer tonna élelmiszer megy a kukába. Néhány számítást elvégezve egy fejenként évi kb. 60 kiló kidobott ételt jelent, ami nem tűnik annyira riasztó mennyiségnek, amíg nem fordítjuk le a pénztárcánk „nyelvére” évente úgy 40 ezer forintot jelent ez a kidobott mennyiség. Miután 2024 januárjától – az uniós irányelvekhez igazodva - idehaza is kötelező szelektíven gyűjteni a háztartásoknak a biohulladékot, a Zöld Ipar Magazin megkérdezte a Maradék nélkül információs weboldalt is működtető Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt, illetve annak illetékes szakembereit, hogyan lehet ezen a helyzeten fordítani.
ZIP: -59.9 kilogramm kidobott élelmiszer - ez nem tűnik nagy volumennek, de érdemes hozzátenni: értékben 40 ezer forintot jelent minden magyar lakosra nézve, ráadásul a közel hatvan kilóból 24 kilót simán elkerülhetnénk, megelőzhetnénk. Mégsem tesszük. Van-e annak mérhető oka, hogy miért nem? Mire szoktak ilyenkor hivatkozni az emberek?
NÉBIH: -Az élelmiszerpazarlás a Nébih Maradék nélkül programjának kutatásai szerint legtöbbször egyszerűen nem tudatosul az emberekben. Adataink évről évre azt mutatják, hogy a lakosság kb. 80%-a alulbecsüli a saját élelmiszerhulladék-termelését, és az alulbecslés mértéke jelentős, kb. 50%-os. Vagyis átlagosan 10-ből 8 ember úgy érzi, hogy kb. fele annyit pazarol, mint amennyit a valóságban. A tudatosság hiánya mellett más tipikus okokat is azonosítani tudunk, ezek közül kiemelkedő a túl sok élelmiszer főzése, és az ételmaradékok helytelen tárolása, túltárolása (pl. elfeledkezünk róluk). Ezek persze néha élelmiszerbiztonsági problémákat is felvetnek, így külön figyelmet fordítunk arra, hogy csak olyan élelmiszermentő tippeket ajánljunk, amelyek nem növelik az egészségügyi kockázatokat.
-Az 574 ezer tonna átlagosan kidobott élelmiszer nyilván elsősorban a kommunális hulladékba kerül. Az új szabályozás szerint elvileg 2024-től hazánkban is elkülönítve kell gyűjteni ezt a hulladékfajtát. Mit gondolnak, a szelektív jelleg megjelenése merre billenti majd a mennyiségi kérdést kevesebb, vagy több lehet a kidobott élelmiszerhulladék a jövőben?
- A biológiailag lebomló háztartási hulladékok elkülönített gyűjtése várhatóan nem befolyásolja az összes hulladékmennyiséget, mindössze utat nyit a hulladékaink fenntarthatóbb kezeléséhez. Ugyanakkor nem zárjuk ki, hogy lehet hatása annak, ha az élelmiszerhulladékaink az elkülönített gyűjtésnek köszönhetően jobban szem előtt lesznek, így talán jobban elgondolkodunk azon, hogy legközelebb mit kellene másképp tennünk a konyhában vagy a boltban, hogy kevesebb élelmiszerhulladékot termeljünk. Az élelmiszerpazarlást az elmúlt években a lakosság jó irányban fejlődő szemlélete, a Covid-19 és az elmúlt időszakban az élelmiszerinfláció befolyásolta számottevően.
-A hazánkban kidobott élelmiszernek a háztartási/lakossági kuka után mi az útja? Ha lassan is, de azért változnak az arányok, hiszen a honlapjuk szerint is hat év alatt azért több mint 20 /-kal csökkent a kidobott élelmiszer mennyisége. De bizonyos dolgokat mindig ki fognak dobni az emberek. Önök szerint mekkora csökkenés van még a rendszerben, mik a lehetőségeink e téren?
- Sajnos teljesen pazarlásmentes háztartás nincs, főleg, ha vannak gyerekek. A Nébih Maradék nélkül programjának kutatási adatai azt sugallják, hogy ugyanakkor még bőven van fejlődési lehetőségünk. Az összes élelmiszerhulladékunk jelenleg kb. 60 kg/fő/év, de ebben benne van a csirkecsont, banánhéj, kávézacc is. Mivel ezek keletkezését nem tudjuk megelőzni, ezt nem nevezhetjük pazarlásnak. A valóban pazarlásnak nevezhető rész a 60 kg-ból kb. 24 kg/fő/év. Az ENSZ a lakossági élelmiszerpazarlás megfelezését tűzte ki célul 2030-ra, ezt nagyon szeretnénk elérni. Jelenleg 27%-os csökkenésnél tartunk 2016-hoz képest, amikor még több mint 33 kg volt az éves fejenkénti élelmiszerpazarlásunk. Ez időarányosan jónak mondható, ugyanakkor várhatóan egyre lassuló ütemben fogjuk tudni majd lefaragni a feleslegesen elpazarolt kilókat. Az 50%-os csökkenésnek megfelelő évi kb. 15 kg fejenkénti élelmiszerpazarlással már szívesen kiegyeznénk.
-Hogyan gyűjthetjük jól szelektíven ezt a fajta hulladékot? Mikor e cikk készül, még nem állnak rendelkezésre széles körben az erre szolgáló edényzetek. Mit tehet az egyén addig is?
- A jövőben fontos szerep hárul az elkülönített gyűjtésre, de továbbra is a megelőzés áll az első helyen, s emellett lényeges az élelmiszermentés szerepe is. Harmadik helyen áll csak a hulladékok megfelelő hasznosítása. E kérdések kapcsán érdemes a Maradék nélkül honlapján, Facebook- és Instagram oldalán található tippeket áttekinteni, amelyek például a megelőzéssel, az adományozással, a komposztálás különböző módjaival, az állatok számára ajánlott és nem ajánlott élelmiszermaradékokkal foglalkoznak.
-Szakmai rendezvényeikkel, ahogy láttam, cégeket is céloznak a felelős élelmiszerfelhasználás területén. Régebben napi gyakorlat volt, hogy a közétkeztetésből a dolgozók hazahordják a megmaradt adagokat, tehát elvileg nem megy kárba semmi. Így van-e ez napjainkban, illetve a céges szegmensben mennyire készek odafigyelni e probléma megoldására?
-Tapasztalataink szerint ma minden élelmiszervállalkozás számára fontos kihívás a fenntarthatóság, amivel a magyar cégek is kiemelten foglalkoznak, legalább gondolati szinten, de a legtöbb helyen már konkrét lépések is történtek. A közétkeztetés egész Európában megújul, és már hazánkban is terjednek a jó gyakorlatok, pl. a menük bevezetése vagy az önkiszolgálás elterjesztése. Vannak persze strukturális problémák, amelyek túlmutatnak az étkeztetők lehetőségeink, ilyen például a rövid ebédidő vagy a zsúfolt ebédlő, de az is probléma, ha a gyerekek nassolnivalókkal és cukros italokkal oltják az éhségüket és a szomjukat, így kevésbé versenyképesek azok az ételek, amelyeket felszolgálnak nekik. A megmaradt ételeket csak akkor lehet megmenteni, ha még nem szolgálták fel őket - erre is egyre több jó gyakorlatot látunk, bár kulcskérdés ilyenkor az időzítés és a megfelelő hőmérsékletek biztosítása, ez pedig jó szervezést és technikai feltételeket is igényel. Más vállalkozásoknál is folynak a fejlesztések, az élelmiszeriparban külön kutatási célkitűzés például, hogy minél több, korábban erre a célra nem használt melléktermékből készüljön a jövőben magas biológiai értékű élelmiszer vagy takarmány. A kereskedelemben pedig már évtizedes múltja van a jótékonysági szervezetekkel, állatmenhelyekkel való együttműködésnek, és természetesen a lejárat közeli termékek leakciózásának.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2024. januári lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
