Kutatók szerint a hernyók segíthetnek eltakarítani a világban felhalmozódott műanyaghulladékot – írja a BBC. A Cambridge-i Egyetem kutatói ugyanis rájöttek, hogy a nagy viaszmoly méhkaptárakban élősködő, alapvetően viasszal táplálkozó lárvája a műanyagot is képes lebontani.
Manapság világszerte évi 80 millió tonna polietilén-hulladékot termelünk. A műanyagszatyor, csomagolóanyag és hasonlók előállításához használt polietilén természetes úton több száz év alatt bomlik csak le, a hernyó viszont már kevesebb mint egy óra alatt látható lyukakat rág bele. A méhviaszhoz hasonlóan bontja le a polietilén-molekulák közötti kémiai kötéseket, mert a két anyag szerkezete hasonló.
Bár még nem teljesen világos, hogyan működik a módszer, a kutatók szerint maga a hernyó és a benne élő mikrobák egyaránt szerepet játszhatnak a lebontásban. Ha pontosan meg tudják határozni a kémiai folyamatot, vagyis megtalálni a lebontásért felelős enzimet, az arra épített eljárás segíthet megoldani a világban elharapódzó műanyagproblémát. Bár ez azért még odébb van, a két kutató, Paolo Bombelli és Federica Bertocchini már le is védették a felfedezésüket.
A kutatók korábban is fordultak már a természet felé, hogy megoldást találjanak az ember által felhalmozott műanyag felszámolására. Eddig leginkább a műanyagevő baktériumok és gombák jelentették a reményt, de a hernyók úgy tűnik, sokkal gyorsabban rágják át magukat a problémán.
Forrás: Index | Kép: Index
Manapság világszerte évi 80 millió tonna polietilén-hulladékot termelünk. A műanyagszatyor, csomagolóanyag és hasonlók előállításához használt polietilén természetes úton több száz év alatt bomlik csak le, a hernyó viszont már kevesebb mint egy óra alatt látható lyukakat rág bele. A méhviaszhoz hasonlóan bontja le a polietilén-molekulák közötti kémiai kötéseket, mert a két anyag szerkezete hasonló.
Bár még nem teljesen világos, hogyan működik a módszer, a kutatók szerint maga a hernyó és a benne élő mikrobák egyaránt szerepet játszhatnak a lebontásban. Ha pontosan meg tudják határozni a kémiai folyamatot, vagyis megtalálni a lebontásért felelős enzimet, az arra épített eljárás segíthet megoldani a világban elharapódzó műanyagproblémát. Bár ez azért még odébb van, a két kutató, Paolo Bombelli és Federica Bertocchini már le is védették a felfedezésüket.
A kutatók korábban is fordultak már a természet felé, hogy megoldást találjanak az ember által felhalmozott műanyag felszámolására. Eddig leginkább a műanyagevő baktériumok és gombák jelentették a reményt, de a hernyók úgy tűnik, sokkal gyorsabban rágják át magukat a problémán.