Egyre több hazai szolgáltató promócióiban jelenik meg a zöldáram kifejezés, a lehetőség immár a lakossági szegmenset is markánsan elérte, az ipari felhasználók után. De mit is jelent ez a hétköznapokban? Beváltják-e az ígéretet ezek a kezdeményezések? Erről kérdeztük Kovács Csaba független energiapiaci szakértőt, a Magyar Energia Hivatal korábbi elnökhelyettesét.
-Egy 2012-es zöldeseményen éppen Ön fejtegette a kérdést: vajon van-e ma Magyarországon valós igény a zöldáramra? Ki tudjuk-e fizetni a zöldtarifát?
-Az elmúlt csaknem tíz évben igen jelentős változások történtek a globális, európai és hazai energiapolitikában. Említhetjük az ENSZ Éghajlat-változási keretegyezménye keretében létrejött Párizsi megállapodást, az Európai Unió ún. „Tiszta Energia Csomagját”, vagy az azt követő „Green Deal” célokat, de Magyarországon is fontos lépések történtek. Ilyen volt a megújuló villamos energia támogatási rendszerének átalakítása, az új energiastratégia, és az ahhoz kapcsolódó Nemzeti Energia- és Klímaterv kidolgozása, de ide sorolhatjuk akár Paks 2. létesítéséhez kapcsolódó döntéseket és előkészítő lépéseket is. A villamosenergia-piacok technológiai és kereskedelmi változásait elsősorban a szabályozásból fakadó kötelezettségek és ösztönzők generálják, nem a keresleti (fogyasztói) oldal kényszeríti ki. A zöld átmenet költségei vagy éppen hasznai nem egyenlően, és nem okozathelyesen oszlanak meg a piaci szereplők között, a fogyasztók számára pedig nem egyértelműek és átláthatók az árviszonyok és a piaci folyamatok mögötti indokok. A vállalati szegmensben a társadalmi felelősségvállalás hangsúlyozásán túl kétségtelenül vannak üzleti motívumai is a megújuló energiára váltásnak, főleg, ha az adott termék vagy szolgáltatás vásárlói köre kifejezetten igényli azt, vagy valódi versenyelőnyt jelent az adott vállalkozás „zöldítése”. Ettől függetlenül ez a piaci szegmens továbbra is árérzékeny, a beszerzéseket elsősorban a termékár, és nem a villamos energia forrása dominálja. A lakossági fogyasztóknál a szabályozott árakkal működő egyetemes szolgáltatóknak viszonylag szűk a mozgásterük a termékinnovációra, bár a hőszivattyúkhoz, vagy például az elektromos hajtású járművek töltéséhez kapcsolódó tarifák kapcsán láthatunk előremutató kezdeményezésket. Úgy gondolom, hogy a lakosság is elsősorban racionális döntéseket hoz ezen a területen, a környezettudatossági motiváció másodlagos a beruházási döntésekben. Mondom ezt annak ellenére, hogy 2012-ben a háztartási méretű kiserőművek szinte nem is léteztek, ma pedig már több, mint 70.000 háztartás termel villamos energiát az otthonában létesített napelemekkel.
-A 2008-as gazdasági válság ezt az ágazatot is komolyan érintette, az emberek nagy része akkoriban nem a zöldtarifa vállalásán igyekezett, hanem hogy ki tudja fizetni a sima villanyszámláját. Mi a helyzet most?
-A megújuló villamos energia termeléséhez kapcsolódó technológiákhoz (szélerőművek, napelemek) kapcsolódó termelői, beszállítói, összeszerelői és létesítői vállalatokat érintette ugyan a gazdasági válság, de ez nem a szabályozói célok változása miatt történt, hanem az általános – finanszírozási – bizonytalanság, és az alacsony kockázatvállalási magatartás okán. A globális, európai és hazai termelői kapacitáslétesítéseket figyelembe véve ezek a vállalatok kiemelkedően teljesítenek, az elmúlt évtized klímavédelmi céljai pedig hosszú távon is biztosítják a piacaikat. A hálózatüzemeltető (átviteli és elosztó) társaságok már nehezebb helyzetben vannak. A decentralizált energiatermelés bővülése, Európában a nemzeti piacok összekapcsolása, valamint az időjárásfüggő termelési technológiák felfutása jelentős hálózati beruházásokat tesznek szükségessé. A monopoltevékenységet végző hálózati cégek a beruházási döntések során országonként eltérő szabályozási kockázattal néznek szembe, a hálózatfejlesztési hajlandóság pedig visszahathat a termelői kapacitások piacára is. Úgy látom, hogy jelenleg a hálózatüzemeltető társaságok a kulcsszereplői a megújuló energiaforrások bővülésének. Azoknál a vállalati fogyasztóknál, ahol fizikailag megoldható, egyre elterjedtebb a megújuló alapú saját villamosenergia-termelés, és – ahogy már korábban említettem – korlátozott mértékben van igény az eredetigazolásokkal, vagy származási bizonyítvánnyal igazolt zöld tarifás energiára is. Ezek a fogyasztók nyilván akkor érdekeltek a megújuló villamos energia bővülő felhasználásában (vagy akár termelésében), ha az összeségében üzletileg előnyös számukra. Az ő helyzetüket a rendelkezésre álló vissza nem térítendő támogatásokkal, kedvezményes hitelekkel, adókedvezményekkel és egyéb ösztönző (vagy éppen kényszerítő) eszközökkel együtt érdemes vizsgálni. A lakossági fogyasztók Magyarországon a zöld átmenet költségeiből egyelőre szinte semmit nem éreznek, a befagyasztott szabályozott közüzemi díjak kényelmes, megbízható, magas minőségű, ugyanakkor olcsó energiaellátást biztosítanak.
-A Vodafone egész Európára kiterjedő, Zöld Gigabit Netet hívna életre, 2021 nyaráig lényegében 100 százalékban megújuló villamosenergiával fogja üzemeltetni európai hálózatát, az ígéret szerint. Ön szerint ez a jövő útja a vállalati szegmensben? Sajtóvisszhangok szerint az ELMŰ hasonló, Zöld Áram kezdeményezése nem más, mint marketingfogás... És adódik az a kérdés is, nem fognak az ilyen kezdeményezések visszaütni a fogyasztóra, nagyobb mérvű áremelkedések formájában?
Nem hiszem, hogy lenne általános érvényű válasz a vállalati szegmens tekintetében. Egy vállalkozás akkor lesz „zöld”, ha a termékének, szolgáltatásának a vásárlói igénylik azt, vagy valamilyen versenyelőnyt tud elérni ezzel a környezettudatos magatartással. Szerintem jó irány, hogy manapság „trendi” környezetvédőnek, vagy megújuló-pártinak lenni, és bizonyára vannak olyan vásárlói csoportok, amelyek hajlandóak többet fizetni egy „zöld” termékért, szolgáltatásért. A tudatos társadalmi felelősségvállalás és vállalati kultúra fontos eleme lehet a megújuló energia használatának bővítése, hasonlóan például a gyerekmunka elítéléséhez, vagy az állatkísérletek mellőzéséhez. Ha egy beszállító csak úgy tud piacot szerezni, hogy megfelel bizonyos fenntarthatósági elvárásoknak, akkor kénytelen lesz ebbe az irányba mozdulni. Ugyanakkor nem látom annak a jelét, hogy a fogyasztókat különösebben érdekelné a termék előállításához használt villamos energia forrása, mondjuk egy ruházati termék vagy elektronikai cikk esetében. Ezek árváltozásainál a fogyasztóknak nincs információjuk arról, hogy az árváltozást pontosan mi okozta, a piacon rendelkezésre álló hasonló termékeket tanulmányozva döntenek a magasabb ár elfogadásáról, vagy elutasításáról. A hazai villamosenergia-szolgáltatók nagyon nehéz helyzetben vannak egy zöld tarifa bevezetésénél, több szempontból is. A vállalati fogyasztói szegmens jellemzően árérzékeny, a lakossági felhasználók pedig az elmúlt nyolc évben hozzászoktak a változatlan, viszonylag alacsony árakhoz. A másik nehézség, hogy a villamos energiához nem igazán lehet „hozzácsomagolni” a fogyasztó számára közvetlenül plusz értéket jelentő kiegészítő szolgáltatást a magasabb árért. A megújuló villamos energia részarányának növekedéséből származó árnyomás egyébként egyre kevésbé származik a megújuló technológiák költséghátrányából, sokkál inkább kapcsolódik a szükséges hálózatfejlesztési beruházásokhoz és az időjárásfüggő termelés lekövetéséhez szükséges tartalékkapacitások és tárolók létesítéséhez.
-A Nemzeti Energiastratégia 2030 ugyan említi a zöldáram támogatását, de nem részletezi. Ez a támogatottság milyen eredményekhez vezet manapság és mi várható a közeljövőben?
Az Energiastratégia és a Nemzeti Energia- és Klímaterv tartalmaz konkrét vállalásokat. Ilyen például a karbonsemleges hazai villamosenergia-termelés részarányának 90%-ra emelése 2030-ra, ami nyilvánvalóan a nukleáris energia portfolióban tartásával, és a naperőművek tervezett bővítésével van összefüggésben. A naperőművek beépített kapacitására 6000 MW a cél 2030-ra, és a villamosenergia -rendszer rugalmasságának támogatására legalább 1 millió okosmérő létesítése is szerepel a tervekben. A nyilvános dokumentumok alapján a megújuló villamos energia Magyarországon naperőművekből fog származni. Ebben szerepe lesz a háztartási méretű kiserőműveknek (tervezetten 200 ezer háztartás 2030-ra), és a jellemzően elosztó hálózatra csatlakozó napelem-parkoknak is. Az utóbbiak létesítése leginkább az ún. METÁR támogatási rendszer alapján történik, amely a legkisebb támogatási igényű projekteket favorizálja. A termelői támogatások mellett nagy lökést adhatna a megújuló energiaforrások terjedésének egy európai szintű származási bizonyítvány rendszer kialakítása, mert azt hatékony szabályozói előírásokkal kombinálva növelni lehetne a felhasználói igényt a megújuló alapú villamos energiára.
-A kormány a villamosenergia keresleti pályához hat lehetséges forgatókönyvet vizsgált, a biztonságos ellátáshoz további, csúcserőművi szintű erőművek építésével számolnak. Ön hogy látja, mi lehet a megoldás 2030-ban?
Bár úgy tűnhet, hogy a termelői portfolió kialakítása teljes mértékben nemzeti döntés, valójában nagyon sok tényező alakítja. Említhetjük itt a környező országokkal való hálózati összeköttetéseket, illetve a regionálisan rendelkezésre álló termelői kapacitások nagyságát, de akár a földgázimporthoz kapcsolódó, időről-időre előtérbe kerülő ellátásbiztonsági kockázatokat, vagy a befektetői és finanszírozói kedvet alapvetően befolyásoló támogatási rendszereket és szabályozási kockázatokat. A portfolió változását alapvetően befolyásolhatja az új atomerőművi blokkok létesítési ütemezése (és ezzel összefüggésben Paks 1. üzemidő hosszabbítása), a megújuló támogatási rendszer új pályázatainak kondíciói (különösen a támogatott mennyiség meghatározása), és földgáztüzelésű erőművek üzemeltetéséhez szükséges rendszerszintű szolgáltatások piacának hazai és regionális alakulása. Ugyanakkor a termelői portfoliót mindig a szükséges hálózatfejlesztési igényekkel együtt érdemes vizsgálni, mint ahogy azt is célszerű górcső alá vonni, hogy energiahatékonysági, vagy egyéb, kereslet oldali intézkedésekkel kiválthatók-e bizonyos beruházások.
(Az írás eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2021. júniusi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
