Az erdőgazdálkodás évszázadai során az őserdők szinte teljesen megsemmisültek Európában. Mivel a száz-százhúsz év körüli fák - tölgyek esetén körülbelül 150 év - ipari szempontból már gyakran veszítenek értékükből, az általános gyakorlat szerint ennél idősebb fákból álló erdőket csak kivételesen őriznek meg azok tulajdonosai, kezelői. Európa nagy részén ezért nem találunk olyan tájat - a védett területeket is beleértve - ahol százévesnél idősebb erdőkből sok lenne. A százötven éves állomány pedig olyan ritka, mint a fehér holló.
Pedig természetvédelmi szempontból az erdő ekkortól kezd lassan, fokozatosan egyre értékesebb élőhelyek rendszerévé válni. Megjelennek a lábon elpusztult idős fák; egy részük le is dől az erdő aljzatára, hogy lassan korhadó fekvő holtfaként egyre több növény-, állat- és gombafajnak adjon életteret. Megnyílik a lombsátor; lékek alakulnak ki, és a beáradó fényben az erdő elkezdi felújítani magát a helyben termő magokból. Olyan mikroélőhelyekkel gazdagodik az erdő, mint az odúk, a vastag, száraz ágak vagy a széltől kifordított fák gyökértányérjai, és olyan fajoknak ad otthont, mint a fehérhátú harkály, a fekete gólya vagy az orrszarvúbogár, amelyek fiatalabb állományokban még nem találják meg életfeltételeiket. Ahogyan az erdő változatosabbá, "vadonszerűbbé" válik, úgy jelenik meg az színes formavilág, amelyért a mai lelkes természetfotósoknak már hatalmas utakat kell megtennie.
A 2017-ben magyarországi és olasz partnerszervezetek együttműködésében indított Life4Oak Forests projekt fő célja az idősebb erdőkre jellemző mikroélőhelyek kialakítása erdészeti és más speciális eszközökkel, a természetvédelmi kezelés részeként. Nem titkolt cél, hogy néhány tölgyerdőnk kicsit vadregényesebbé váljon, és ezáltal növekedjen mind a természetvédelmi értékük, mind a turisztikai vonzerejük.
tíz Magyarországon mintegy százhúszezer hektár százéves vagy annál idősebb erdő található. A természetes eredetű erdők nagyjából tizede tartozik ide. Százhúsz éves erdőből már csak negyedannyi van, százötvenesből pedig alig párezer hektár. Az idősebb erdők fele a nagyobb védett területekhez - például nemzeti parkokhoz vagy tájvédelmi körzetekhez kapcsolódik. A Duna-Ipoly és a Bükki Nemzeti Park egyenként több mint tízezer hektár százévesnél idősebb erdővel rendelkezik. Négy-ötezer hektár található a Zemplénben, a Vértesben és a Mecsekben, két-háromezer hektárnyi idős erdő pompázik a Budai-hegységben, az Őrségben, a Mátrában és a Bakonyban. Sok kisebb, néhány száz vagy néhányhektáros darabka pedig szétszórtan, az ország más védett területein található.
További hírek a kategóriából
